Magyar Katolikus Lexikon > T > tüzesvas-próba


tüzesvas-próba: az →istenítélet egyik fajtája. – A →Váradi Regestrumból tudunk arról, hogy Mo-on Váradon volt gyakorlatban. Ha a bíró a pörös felek között nem tudta az igazságot eldönteni, akkor leginkább a vádlottat, de olykor a vádlót is →poroszlójával Váradra küldötte. A ~ra ítélt személynek először is bekötözték és lepecsételték a kezét. Azt hitték ugyanis, ha valaki bizonyos füvekkel a kezét bekeni, nem égeti meg a vas. A füveket lepecsételt kezével nem használhatta. Ezután a személy, akár ffi, akár asszony, 3 napig kenyéren és vizen böjtölt. Ez alatt meg is gyónt, bár a gyónásból szerzett tudomást a papság nem használhatta föl. A próbára kitűzött napon a tp. előtt tüzet raktak. A szert. azzal kezdődött, hogy a pap a próba helyét s a tüzet megáldotta, a tp-ban misét mondott, amelynek könyörgéseiben Istent kérte, hogy az igazságot a hazugságtól megkülönböztetni segítsen. Amikor a próba alá vetett személyt megáldoztatta, e szavakkal nyújtotta neki az Oltáriszentséget: „A mi Urunknak, Jézus Krisztusnak teste igaz ítéletet tegyen ma neked”. Körmenetben, elöl kereszttel, kezében szenteltvízzel ment a pap a néppel együtt a próba színhelyére, ahol elimádkozták a 7 bűnbánati zsoltárt és litániát mondtak. A litánia végeztével 3 imádságot végzett a pap a vas fölött, majd meghintette szenteltvízzel, beletették a vasat a tűzbe, amikor a pap ismét imádkozott. Utoljára figyelmeztette a próbára vetett személyt, ha bűnös a pörös dologban, ne merjen a tp-ba lépni, hanem közvetlenül a próba előtt vallja be vétkét. Ha a személy nem szólt, ezt kérdezte: „Atyámfia, igaz ember vagy-e abban a dologban, amellyel vádoltak? Tiszta vagy-e?” Ha az elsőre azt felelte: „igaz vagyok”, a másodikra pedig: „tiszta vagyok”, fölemelték a tüzes vasat. Erre a próbára vetett személynek ezt kellett mondania: „Nem bizakodom semmiféle bűbájosságban, sem a füvek erejében, hanem bízván a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak most magamhoz vett testében, megfogom a vasat.” Meg is fogta, és a pár lépésre eső tp-ba vitte. Ennek megtörténtével rögtön bekötötték a kezét, és a kápt. pecsétjével újra lepecsételték. 3 nap múlva fölbontották. Ha a tenyere ép volt, v. ha kissé megpörzsölődött is, de szépen be volt hegedve, ártatlannak mondották. Ha még sebes volt, akkor a poroszló visszakísérte a bíróhoz, hogy most már ítélkezzék fölötte. A vizsgálat ünnepélyes vontatottsága, lélektani ráhatások alkalmazása lehetővé tette, hogy akár a vádló, akár a vádlott megvallja az igazat, mielőtt a végső próbára sor kerülhetett volna. **

Eckhart 1946:395. – Bálint I:485. – EH 1992:692.