Magyar Katolikus Lexikon > T > tüzes kard


tüzes kard, lángpallos: A Ter 3,24: Isten azután, hogy elűzte onnan az embert, az Éden kertjétől K-re odaállította a →kerubokat és ~ot (szó szerint ‘a kard lángját’), hogy őrizzék az →élet fájához vezető utat. A köztudatban ez úgy él, hogy a kerubok kezében volt ~, de a kerub és a ~ két külön tényező a szövegben. – A ~ jelentése vitatott: egyesek a villámra gondolnak, melyet az asszír istenek tartanak a kezükben, de a Szentírás nem ezt a szót használja, hanem a →kardot. Másik föltevés a próf. szövegekben gyakori „Jahve kardjára” gondol (Iz 34,5; Jer 46,10; Ez 21,14; Szof 2,12): a ‘láng’, ‘tűz’ lehet utalás ennek villanására. R.É.

BL:930.