téltemetés, télkihordás: szoros értelemben az óévet szimbolizáló szalmabáb vagy más jelképes tárgy elásása a földbe, illetve elégetése; tág értelemben ide sorolják a tájanként és népenként más-más ünnephez kapcsolódó, énekes, játékos, alakoskodó szokásokat: óév-, farsang-, böjt-temetés. Közös bennük a →sötétség legyőzésének, az élet és termékenység diadalának öröme és ünneplése: a tél a sötétség szimbóluma, eltemetésével az életet akadályozó gyengeségektől, kísértésektől szabadul meg az ember. - Bár a téltemető, tavaszkezdő szokások hónapja a csillagászati napforduló hava, a →december, a ~t sok helyen farsang, nagyböjt idején, esetleg ezek után tartották. Utóbbi időpontokhoz gyakran a serdültek avatásának képzetei, s más fiatalságot ünneplő vonások társultak. - A tél, az óév, a farsang, a böjt eltemetése, ha tájanként eltérő is az eredete és magyarázata, tárgyilag egy típusba tartozik: mindenütt egy élő alakoskodóról v. élettelen (szalma)bábról van szó, akit jelképesen „megölnek és eltemetnek”. Vidékenként más névvel illették: banya, boszorkány, turka, villő, kisze, kiszi, pilátus. - Olykor Cibere vajda és Csont király (böjtölés és a hús vétele), v. más ifjú- és öregember megküzd egymással, ill. környezetével. - A kisze ált. nőnek öltöztetett szalmabáb, rongybáb (Gyergyóban ingben, gatyában levő, nagykalapú férfi-alak). Nyitrában este volt a kiszevice v. villő-báb égetésének, vízbehányásának szert-a, előtte, délután a lányok színes pántlikával díszített fűzfaágat hordozó társuk vezetésével „villőztek” (járkáltak, →villőzés). Gyergyóban a báb éjféli hóbatemetése előtt, húshagyó délutánján nagy csapat alakoskodó kíséretében meghurcolták a forgóbábokat, kerékre illesztett fiú és leány bábfiguráját; a kereket rúdjánál fogva gyermeksereg hurcolta, mögötte az alakoskodók pattogtattak ostorukkal, amely nyaklóján piros szalaggal volt felcifrázva; a lánybáb fején is piros kendő. Orbán Balázs szerint a temetőben-torozás emlékeként maradt meg az egyik székely szokásban, hogy a felcifrázott bábbal együtt gyalogszánon v. targoncán a húshagyói ételek maradékát is kivitték a ~ helyére, s az eltemetett farsang torát ott ülték meg. - Amennyiben a báb jelképes megölése (termékenység érdekében v. betegség ellen) emberáldozat emléke, akkor a Somogyban, Esztergomban szokásos kakasnyakazás és tyúkverő ennek állatáldozattá szelídült alakja. Még szelídebb változata a csíki húshagyói „hajnalozás”, zöld ágra rakott sütemények meghordozása, kínálgatása. - Ném. ter-eken a ~ →sajbózás. **

Bálint 1989:175. - MN II:357; IV:270.