🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > Tumpacher
következő 🡲

Tumpacher József (Kőszeg, Vas vm. 1765. – Pest, 1821. nov. 2.): kanonok. – Hittud. dr., a győri líceum, 1805. IX. 3. – 1821. XI. 2: a pesti Tud.egy. az ÚSz és a gör. nyelv tanára. – Írása: ItK (1896: 235. Latin levele Révaihoz 1800. XII. 5.). – M: In vindicias Joannis Jahn animadversiones commilitionis. Jaurini, 1822. (Névtelenül) – Kz-ban: Hermeneutica Genetralis, 1820. 88

Vallási és Egyházi Tár (1832: 1. füz. Guzmics Izidor: Tumpacher Jósef életírata) – Pauler 1880: 382. – Vágner 1886: 130. – Szinnyei. XIV: 566. – Hermann–Artner 1938: 561.


Tumpacher József (Készeg, Vas vm., 1765. márc. 31.–Pest, 1821. nov. 2.): áldozópap, egyetemi tanár. – A teol-t a pozsonyi Seminarium Generaleban végezte, ahol megismerkedett Johann Martin Jahn bécsi biblikus tanár (1789-1806) modern tanaival. 1789. VII. 1: Győrött szentelték pappá. 1790. IX: Miklósfán kp., X: a győri kisszemináriumban a Szentírás tanára. Közben teol. dr. 1797–1805 a győri nagyszemináriumban biblikus tanár. –1805. IX. 3: →Alber Nepomuk Jánossal egyszerre nevezték ki a pesti egyetem teológiai karán a gör. nyelv és az újszövetségi hermeneutika és Szentírás tanárává. Feladatát haláláig ellátja.1820: az egyetem rektora. – Győrött 1811: szegyh-i knk. 1814: szentszéki ülnök, 1818: pápai, 1819: komáromi, 1821: locsmándi föesp. – Előadásaiban és Alber Jánossal folytatott 16 éves vitájában az indexre tett bécsi Jahn tételeit propagálta. Tagadta a szentirás sugalmazottságát, szerinte csak utólag nyert isteni approbációt. A deuterokanonikus könyvek értékét a protokanonikusok utánra tette. Hermeneutikájában a felvilágosult nyelvtudomány szellemében értelmezte a bibliai szövegeket és az egyh. tanitóhivatalt azok értékelésénél elhagyhatónak vélte. Az un. →analogia fideit elutasitotta. Szerinte szabad egy biblikus helyet önmagában is értelmezni, nem kell a többi dogmatikus hellyel összhangba hozni. A 16 éves vita, amely élénken foglalkoztatta az összes magyar egyházi és világi hatóságot, sőt a nemzetközi szakirodalmat is, tulajdonkép ~ halálával ért véget, jóllehet a tervbevett 1822-i nemzeti zsinat is foglalkozott volna vele és 1814: a magyar püspöki kar, 1815: I. Ferenc is megtiltotta Jahn könyveinek használatát. – M.: Hermeneutica generalis, quam D. Josephus Tumpacher anno 1820 Reg.Scient. Universitatis Hung. Pestini Rector Magnificus publice praelegit. Chirographia Josephi Chlivényi. 8 rét 374 levél. Vágner József, A nyitrai egyhm. könyvtár kéziratai. In vindicias Joannis Jahn animadversiones commilitonis. Győr 1822. (névtelenül). XIV/372 A. G.

Magyar Kurir 1820/II. 36.sz. – Hazai és Külföldi Tudósítások 1822/I. 1.sz. – Egyházi Tár 1832:182. – Pauler Tivadar: A bpesti egy. tört. Bp. 1880:382, 407 (gyászjelentés). – Szinnyei XIV: 566. – Bedy 1938:472. – Hermann–Artner 1938. –

Jahrbuch für Antike und Christentum. Ergänzungsband. 23(1996)595. (Adriányi Gabriel: Ein Exegetenstreit an der Theol. Fakultät der Universität zu Budapest 1806-1820). – Vigilia 71(2006):7. (Adriányi Gábor: Az egzegéták vitája a Pesti Egyetemen 1806-1820) – ÚMÉL VI:907.