Magyar Katolikus Lexikon > T > Trau


Trau, Tragurium (lat.), Trogir (horv.): kikötőváros az Adriai-tenger dalmáciai partvidékén Sebenico és Spalató között; egybeépült az előtte elterülő Bua (Ciova) szg-tel, amellyel nyitható hajóhíd köti össze. Lélekszáma 1890: 15.809, 1990: 6.000, 2002: 10.800 fő. – A görögök Tragurion, 'kecskelegelő' néven a Kr. e. 3. sz: alapították. Pilinius (Kr. u. 23–79), mint római várost sorolta föl. A 9. sz-tól Bizánc, majd Velence birtoka. Amikor 1105: Könyves Kálmán kir. (ur. 1095–1116) meghódítota Dalmáciát, a szentéletű János traui pp. vele vonult be Sebenicoba, Trauba, Spalatóba. Kálmán 1108: szabadságlevelében biztosította a város adómentességét, szabad bíró- (rector) és pp-választását. 1125: ezen jogaikat II. István (ur. 1116–31), 1151: II. Géza (ur. 1141–62) megerősítette. III. Ince p. (ur. 1198–1216) fölhívására II. András (ur. 1205–35) támogatásával Bernard spalatói érs. kiűzte ~ból és Spalatóból a →bogumil eretnekeket. – 1241: a tatárok elől IV. Béla (ur. 1235–70) számos főnemessel, →Benedek kalocsai érs-kel, →István zágrábi, →István váci, →Bertalan pécsi ppökkel Spalatóba, majd a jobban védhető ~ba menekült. A várost a szárazfölddel összekötő csatorna partján erős bástyák védték, várfalak vették körül, a Kadan kán csapatai elvonultak ~ alól. 1322. I.–VI: Sebenicoval szövetkezve velencei gályák segítségével Subic Mladen tartományúr ellen hadakoztak. Velence igyekezett hatalmát ~ra is kiterjeszteni, XI. 29: Giovanni Soranzo velencei doge parancsára Mauroceno Marinus, ~ grófja és kapitánya átküldte a m. kir-októl kapott kiváltságlevelek jegyzékét (ebből tudjuk, hogy 1182: III. Béla (ur. 1172–96), 1215: II. András okmánya viaszpecséttel, III. Béla kir. fia Imre (ur. 1196–1204) adománylevele 1197: kettős aranypecséttel ellátott). ~ 1433: római békéig Mo-hoz, azután 1797-ig Velencéhez tartozott, huzamos ideig a Subics család birtokolta. A tör-ök elfoglalni nem tudták, de közelségük miatt elnéptelenedett. 1797. X. 17: a →campoformioi békében a Habsburgok a m. sztkorona jogán megkapták ~t Raguzával és Kattaróval együtt. – 1805: Marmont fr. tábornok elfoglalta Dalmáciát, melyet ~val együtt 1814-ig az Illyr kirságba kebeleztek. 1814–1918. X: ~  Habsburg tart-i kikötőváros. 1919. IX. 10: a Saint Germain-i béke ~t a Szerb-Horvát-Szlovén Kirságnak juttatta. 1941. IV-től ~ ol., 1943. IX–1944: ném. megszállás alatt. 1945–91: Jug-hoz tartozott, 1991. IV. 25.–:  a független Horváto. része. Ho. Lá.–88

Memoriae della publica società economica de Spalato. Vinegia, 1788. – Marczali Henrik: M. tört. kútfői az Árpád korban. Bp., 1880. – Márki Sándor: M. uralom az Adrián. Bp., 1915. – Tört. Szle 1967: 1. sz. (Győrffy György: XII. sz-i dalmáciai város privilégiumok) –Századok 1995: 341. (Szabados György: Imre kir. házassága, aranybullája) – Engel 1996. I: 86.