Magyar Katolikus Lexikon > T > Teréz


Teréz, Avilai, Nagy, Szt, Jézusról nev., Teresa de Ahumada, OCD (Avila, Spo., 1515. márc. 28.-Alba de Torres, 1582. okt. 4.): apáca, egyháztanító, a sarutlan kármelita rend női ágának megalapítója. - Alonso Sanchez de Cepeda lovag és Beatriz de Ahumada 9 gyermeke közül a 6. Amikor 12 é. korában elveszítette édesanyját, a Szt Szűz oltalmába ajánlotta magát. Az ágostonos apácák nevelték, köztük gondolt először a szerz. életre. Szt Jeromos leveleit olvasva megérlelődött elhatározása. Mivel atyja ellenkezését nem tudta legyőzni, 1533: megszökött otthonról és belépett az avilai Megtestesülés ktorba. Újoncéve után súlyosan megbetegedett, atyja Becedasba vitte csodadoktorhoz. Majdnem belehalt a kezelésbe. 4 napig tartó kómája miatt már temetni akarták. Lassan fölépült, de mindig beteges maradt. Osuna Tercer Abecedario (Harmadik ábécé) c. műve alapján komolyabb imaéletet kezdett. Az első misztikus kegyelmek ellenére válságba került: nem látta élete értelmét, nem tudott tartós kapcsolatban élni Istennel, egy időre még az elmélkedést is abbahagyta. Szt Ágoston Vallomásainak olvasása indította el a változást. Megtérését 39 évesen a megostorozott Jézus képe előtt élte át. Új életet kezdett. Elárasztották a misztikus kegyelmek, naponta megtapasztalta, mit jelent életében és lelkében Jézus jelenléte. Ezekben az években írta első lelkibeszámolóit. 1562: néhány barát tájékoztatására elkészült Önéletrajzának első fogalmazványa. Avilában ekkor alapította az első reformált (sarutlan) kárm. ktort. Kapcsolatba került kora legjobb hittudósaival (Pedro Ibañez OP, Garcia de Toledo OP, Domingo →Bañez OP, Baltasar Alvares SJ, Alcantarai →Péter OFM, Alvaro de Mendosa avilai pp., egy szt lovag, Francesco de Salcedo, stb.). Lelki tanítását először a Szt József ktor apácáinak adta át. Fölhatalmazták újabb ktorok alapítására. A sarus kárm-k főnökével és Keresztes Szt Jánossal való találkozása után született meg benne a ffi rend reformjának elhatározása. 1567-től haláláig úton volt a rend reformja érdekében. 1567: Medina del Campo, 1568: Malagon és Valladolid, 1569: Toledo és Pastrana, 1570: Salamanca, 1571: Alba de Tormes, 1574: Segovia, 1575: Beas de Segura és Sevilla, 1580: Villanueva de Jara és Valencia, 1581: Soria, 1582: Burgos ktorának alapítása jelzi állomáshelyeit. ~hez fűződik 1576: a caravacai és 1582: a granadai Kármel alapítása is. - Teste Alba de Torresben nyugszik. B-gá avatását 1592: indították el. V. Pál 1614: b-gá, XV. Gergely 1622: (Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Néri Fülöppel együtt) sztté avatta. - ~ nagy tisztelője, Cervelló Szt Henrik 1880: mozg-at indított ~ halála 300. évford-jának méltó megünnepléséért, s kezdeményezte, hogy a pápa avassa →egyháztanítóvá ~t. Ez 1970: történt meg (Sziénai Szt Katalinnal együtt). II. János Pál p. 1999. X. 1: (Szt Katalinnal és Svéd Szt Brigittával együtt) Eu. védőszentjévé nyilvánította. - Ikgr. Kárm. apácaruhában, gyakran az isteni szeretet tüzes nyilával átdöfött szívvel, eksztázisban v. írás közben ábrázolták (Bernini: ~ eksztázisa. Róma, S. Maria della Victoria, 1644). Főként a sp. fest. kedvelte. Hiteles portréját Frey Juan de la Miseria festette meg (Sevilla, 1576). Attrib-ai: kv., toll, galamb, nyíl, feszület. - Eleinte a Habsburg-dinasztiában vált kedveltté a Terézia, Teréz keresztnév, sőt Mária Terézia nyomán először az udvari arisztokrácia körében, majd a társad. minden rétegében elterjedt. A kirnőről kapta nevét a bpi Terézváros, 1803: épült tp-át ~nek szentelte. Búcsúnapja a pesti nép számára igen fontos volt. - 1779: Szabadka szintén a kirnőtől elnyerte a szabad kir. városi rangot, fölvette a Mária Terézia városa (lat. Mariatheresiopolis, ném. Maria-Theresiopel) nevet, mely csak ném. alakjában vált ált-sá. Szintén ~t választotta 1798: késő barokk plébtp-a védősztjéül. 1968 óta ez a szabadkai ppség szegyh-a is. A szabadalomlevél úgy intézkedik, hogy a város elöljáróságát ~ napján kell választani. Szabadka címerpajzsán ~ könyörög Mária és a karján ülő kis Jézus előtt a városért. A bevándorolt bolgárokból települt bánáti Vinga a hazai latinságban Theresiopolis néven volt ismert. Városi rangját 1744: szintén Mária Teréziától kapta. A kirnő a kiváltságlevélben kikötötte, hogy Vinga címerének egyik felébe az ő, voltaképpen ~ nevének megkoronázott kezdőbetűje kerüljön, a címerpajzs másik fele pedig kőszirtre épített fehér toronnyal ékeskedjék. - Patrocíniumai: csanádi egyhm.: Alsósztamora (1858), Csatád (1778), Kevevára (1882), Mezőkovácsháza (1817), Nagyfalu (1888), Nagyszentmiklós (1824), Németpereg (1878), Szörényordas (1870), Temeskenéz (1823) (e tp-ok nagy részét a kamara sváb telepes falukban építette); erdélyi egyhm.: Jobbágyfalva, Székelyzsombor, Szerdahely (1770); nagyváradi egyhm.: Csorvás (1866); egri főegyhm.: Miskolc (1943, kárm-k), Nyírabony (1825), Sajókazinc (1911); pécsi egyhm.: Husztót (1868), Ivánbattyán (1838), Lengyel (1861, a dinasztikus érzületű Apponyi család egykori birtoka); veszprémi egyhm.: Kisbárapáti, Magyaregres (kpna); székesfehérvári egyhm.: Kőhányás (egykori Esterházy-kegyuraság), Szigetcsép (1758, Mária Terézia alapítása); rozsnyói egyhm.: Bódvarákó; nyitrai egyhm.: Kisappony; kassai egyhm.: Felsőszabados (1861), Ináncs (1774), Tarcal (kpna, 1750); besztercebányai egyhm.: Klak (1753, a kir. kamara építette). - Barokk tp-ainkban elvétve oltárképei, szobrai is találhatók (Árpás; Bp-Krisztinaváros; Győr, kárm-k). Szegedi öregasszonyok ~ napján nem mostak, kenyeret nem sütöttek, a Bánátban, Bácskában sem. A hagyomány talán még Mária Terézia nevenapjának polg. megünneplésében gyökerezik, később azonban szakrális színezetet kapott (szintén a szegedi nép Ferenc József születésnapját [aug. 18.] Szt Ilona napjaként ülte meg). A szüret a Balatonvidék, Baranya számos falujában, hegyén ~ hetében kezdődik. Egerben szintén, neve Teréz-szedés. - M: Jézusról nev. ~ élete és a különös kegyelmek, melyekben Isten őt részesítette s amelyeket gyóntatói parancsára ő maga megírt. Sp-ból ford. P. [Soós] István. Szombathely, 1914. - ~ össz. művei. 1. A tökéletesség útja. A belső várkastély. 2. Önéletrajz. 3. Az alapítások kv-e és kisebb művek. Ford. Szeghy Ernő. Győr, 1928. - ~ minden művei. 1. A tökéletesség útja. Ford. uő. 2. kiad. Uo., 1940. - ~ minden művei. 4. A belső várkastély. Ford. uő. 2. kiad. Uo., 1941. - ~ levelei. Ford. uő. 1-2. köt. Keszthely, 1943. - A tökéletesség útja. A belső várkastély. Sp-ból ford. uő. Bp., 1979. - A paszomántosok tekintik védősztjüknek, de fejfájás, lelki szárazság ellen, az igaz imádság kegyelméért is hívják segítségül. Ü: okt. 15. →Szent Teréz Nevelőintézet, Bp., →Szent Vince Konferencia **

Nogáll János: Szeráf hangok ~től. Ford. Kiss Ignác. Bp-Nagyvárad, 1882. (2. bőv. kiad. Nagyvárad, 1898) (Lelki kincstár az épületes irod. remekeiből 5.) - A sp. hősnő, vagyis szerafi szűz ~ élete. Ford. Semmer Imre. Győr, 1903. - [Szeghy] Ernő: ~ és a karmeliták. Bp., 1921. - Révész, Andres: La santa siempre joven (Teresa de Jesús). 3. ed. Plasencia, 1967. (Biografias edisan 1.) - P. Marcell [Márton Marcell]: Kilencnapi ájtatosság elmélkedésekben. Nagy ~ tiszt-e. Győr, 1939. - BS XII:395. - Puskely Mária: Avilai ~. Róma, 1977. - Vigília 1977:2. sz. (Belon Gellért: Avilai ~) - Puskely Mária: Akik hittek a szeretetben. Bp., 1979. - Sachs 1980:332. - MN 1990. VII:201. (Tátrai Zsuzsanna)

Teréz, Couderc, Szt, Marie-Victoire (Le Mas de Sabliéres, Fro., 1805. febr. 1.-Lyon, 1885. szept. 26.): rendalapító. - 12 gyermekes parasztcsalád 4. gyermeke. Az alapvető vallási ismereteket szüleitől szerezte. Korán megmutatkozott szerz. hivatása. A közeli Vans-ban a Szt József Nővérek nevelőintézetében tanult. 1825: J.-P. Terme missz. igehirdető megerősítette szerz. hivatásában, s 1826. I: Aps-ban belépett az általa alapított, Regis Szt Ferencről, majd a Cönákulumról nevezett társulatba, és fölvette a ~ nevet. 1827 nyarán La Louvesc-ben újoncmesternő, majd elöljárónő. Nővéreivel a környező falvakban tanított, házuk, mely eredetileg zarándokszállás volt, egyre inkább Szt Ignác-i lelkigyakorlatok színhelye lett. 1834: Terme halálakor a fr. jezsuita provinciális, François Renault vette át a közösség irányítását, azzal a feltétellel, hogy kizárólag lelkigyakorlatoknak szentelik magukat. Ezért 1835-36: a kongr. tanító ága különvált. A lelkigyakorlatos nővérek számára a jezsuiták által szerk. szabályzattervezetet Viviers pp-e 1836. V. 11: megerősítette. ~ a lelkigyakorlatokon résztvevők elhelyezésére nagy házat és egy kpnát építtetett, ami súlyos anyagi és egyéb gondokat eredményezett. ~t tanácsadó gyámsága alá helyezték, majd lemondatták. Utódától súlyos megaláztatásokat viselt, de hallgatagon tűrte a jogtalanságokat. 1840: az új főnöknő, Contenet anya asszisztensnője, majd újra egyszerű nővér. Csak azért nem küldték el, mert a La Louvesc-i birtok törvényes tulajdonosa volt. 1842. III: az újonnan alapított lyoni házba helyezték át. 1856: hat hónapig a tournoni ház elöljárónője, 1857. VI: visszatért La Louvesc-be. 1858. IX: ismét Lyonba került, 1860. VIII-1867. III: Montpellier-ben az elöljárónő asszisztense. Végül egyszerű nővérként tért vissza Lyonba. Önmegtagadásban, mély alázatosságban élt, nem avatkozott a kongr. vezetésébe. XII. Pius p. 1951: b-gá, VI. Pál 1970. V. 10: sztté avatta. **

SzÉ 1988:511.

Teréz, Lisieux-i, Kis, Szt, Kisded (Gyermek) Jézusról és a Szent Arcról nev., Thérèse Martin, OCD (Alencon, Fro., 1873. jan. 2.-Lisieux, Fro., 1897. szept. 30.): apáca, egyházdoktor. - A „Kis” jelző részben az Avilai Szt Teréztől való megkülönböztetés végett került a nevébe, részben a Kisded Jézussal való bensőséges kapcsolata miatt. - Martin Louis és Querin Zélie legkisebb, 9. gyermeke. Három éves volt, amikor meghalt édesanyja (1877. VIII. 8.), ezután félénk és rendkívül érzékeny lett. Nővére, Pauline nevelte. 1877. XI: átköltöztek Lisieux-be. 1881. X-1886. II: fél-bentlakó a bencés nővéreknél. 1882. X. 2: Pauline belépett a lisieux-i Kármelba. 1883. III. 25: ~ súlyosan megbetegedett, V. 13: a Szt Szűz mosolya gyógyította meg. 1884. V. 8: áldozott először, VI. 14: bérmálkozott. 1885. V. 21-: aggályosság kínozta másfél éven át. 1886. II. 25: megtérésének napja. Fölébredt benne a vágy, hogy a bűnösök megtéréséért éljen. 1887. III. 19: Mária nővére is megkezdte újoncévét a lisieux-i Kármelben, pünkösdkor atyja beleegyezett ktorba lépésébe. Fáradhatatlanul imádkozott „első bűnöse”, a halálra ítélt Tranzeni megtéréséért, aki kivégzése előtt megcsókolta a feszületet. Miután nagybátyja is beleegyezett ktorba lépésébe, a lisieux-i ktor elöljárói zárkóztak el előle. Atyjával fölkereste Bayeux pp-ét, aki azonban nem avatkozott a ktor elöljáróinak ügyébe. XI. 4: atyjával és Celina nővérével Rómába zarándokolt. XIII. Leó p-tól XI. 20: kért belépési engedélyt, de a p. kitérő választ adott. XII. 28: végre megérkezett a ppi engedély, de a perjelnő csak 1888. IV. 9: fogadta be a ktorba. ~ 1889. I. 10: öltözött be, IX. 8: tett fogadalmat. Influenzajárvány következtében a ktorban többen meghaltak, ~ bátor betegápoló volt. 1893. II: rábízták az újoncok nevelését. 1895. I: Ágnes anya (Pauline) kívánságára elkezdte írni lelki életrajzát. Pünkösdkor fölajánlotta magát az irgalmas Szeretetnek. 1895: M. Belliere, 1896: A. Roulland misszionáriusokban lelkitestvért kapott. 1896. I. 20: adta át Ágnes anyának önéletrajza első 8 fej-ét. Nagypéntek éjszaka vért hányt, majd súlyos lelki sötétség töltötte el, mely haláláig tartott. A hit legkeservesebb próbáját kellett kiállnia, de készségesen ült le a bűnösök asztalához, s szenvedését fölajánlotta a hitetlenekért. V. 10: álmában megjelent a Jézusról nev. →Anna nővér, vigasztalta, és biztosította, hogy Isten nem kíván tőle többet, és nagyon meg van vele elégedve. 1897. IV-: állapota rohamosan romlott; ettől kezdve minden szavát lejegyezték (Novissima Verba). VI. 3: Gonsaga anya kérésére összefoglalta szerz. életét. VII. 30: megkapta a betegek kenetét, VIII. 19: utoljára áldozott. IX. 29: elvégezte utolsó gyónását. Megvallotta, hogy „ez puszta halálküzdelem minden vigasztalás nélkül”, de „nem bánom, hogy átadtam magam a Szeretetnek”. A szeretet eksztázisában halt meg, „Istenem, szeretlek” sóhajjal ajkán. - Bayeux pp-e 1908. V. 8: nyitotta meg az egyhm. vizsgálatot, a Rítus Kongr. 1912. XII. 10: jóváhagyta írásait. XV. Benedek p. 1921. VIII. 14: elismerte hősies erényeit; XI. Pius 1923. IV. 29: b-gá, 1925. V. 17: sztté avatta. 1927: Xavéri Szt Ferenccel együtt a világmisszió védőszentje, 1944: Jeanne d'Arc mellett Fro. 2. védősztje. II. János Pál p. 1997. X. 19: egyházdoktorrá avatta. Ü: okt. 1. - Ikgr. Szobra szinte minden 20. sz. tp-ban megtalálható. Feszülettel, kárm. ruhában ábrázolják, rózsákat hintve (imái hatására elnyert segítő kegyelem jelképeként). - M: A „Kisded Jézusról” és a Szt Ábrázatról nev. Terézia karmelita apácának önéletrajza 1873-1897. Ford. Nagyfejeő Gabriella. Bp., 1917. (2. jav. kiad. és bev. Uo., 1918; 3. kiad. A boldoggáavatás tört. Írta Pataky Arnold. Uo., 1924; 4. jav. bőv. kiad.: A „Gyermek Jézusról” nev. Szt Terézia... címmel. Uo., 1926; 5. jav. és bőv. kiad. Uo., 1930. - Lisieux-i ~ önéletrajza. Ford. Kis Monika. Bp., 1974. - A Gyermek Jézusról és a Szt Arcról nev. ~ utolsó beszélgetései nővérével, Jézusról nev. Ágnes anyával. Róma, 1974. P.M.

A lisieuxi kis ~ nővér tört. S.a.r., ford. Domonkos István. 2. bőv. kiad. Bp., 1914. - Liziői ~ nővér élete. Önéletrajza és levelei. Fr-ból ford. Pokorny Margit. Uo., 1917. - Pataky Arnold: A „gyermek Jézusról” és a Szt Ábrázatról nev. B. ~ nővér b-gá avatásának tört. Uo., 1924. (4. jav bőv. kiad. 1926) - A Kisded Jézusról nev. B. ~ nővér szelleme. (Hátrahagyott iratai és szemtanúk elb. nyomán) Uo., 1925. (új kiad. A Kisded Jézusról nev. Szt ~... Uo., 1926; 3. kiad. 1931) - Petitot, H.: S. T. de L. une reneissance spirituelle. Paris, 1925. - Blaskó Mária: Rózsaeső. Uo., 1926. - Földes Zoltán: Liziő Kis Szt ~ élete. 2. kiad. Kolozsvár, 1926. - Liziői Kis ~ imakönyv. Összeáll. Quotidián Lajos. Szabadka, 1926. (3. kiad. Magyarkanizsa, 1927) - Szt Teréziáról nev. Ernő atya [Szeghy Ernő]: Lisieuxi Szt Terézke rövid életrajza. 2. kiad. Uo., 1927. - Bilkei Ferenc: A rózsák sztje. Látogatás Liziőbe Kis Szt Terézke sírjához. Székesfehérvár, 1928. - Rózsák szentje. ~ naptára. 1-16. évf. Bp., 1928-44. - Galavits Albert: Szt Terézke ima-rózsák. Elmélkedések ~ tiszt-ére. 2. kiad. Keszthely, 1928. (5. kiad. Bp., 1943) - Egy szt végső szavai. Feljegyzések Liziői Kis ~ utolsó hónapjairól. Bp., 1929. - Szentkilenced a kis Szt Teréz tiszt-ére. Ném-ből ford. Laczika Ferenc. Uo., 1929. - A lelki gyermekség kis ösvénye a Gyermek-Jézusról nev. ~ szerint. Eger, 1930. - Litánia a Gyermek Jézusról nev. Szt Terézke tiszt-ére. Ungvár, é.n. - Muskovich, Ivan: Sveta Terezia od Maloga Jezuša. Győr, 1930. - Trefán Leonard: Liziői Kis ~ imakv-e. 4. kiad. Kolozsvár, 1930. - Martin, P.: A lelki gyermekség útja. ~ élete és iratai nyomán. Ford. Schweinitzer J. Gertrud. Rákospalota, 1931. - Smialy József: Rózsaesőben. Lisieux-i ~ csodatettei elb-ek alakjában. Kolozsvár, 1931. - A gyermek Jézusról nev. Lisieux-i ~ tiszt-e. ~ életrajzával, imádságaival, sztmiséjével, legszebb verseivel. Bp., 1932. - Schmidt-Pauli, Elisabeth von: Szt Terézke élete. Ford. Szemerjay Kovács Dénesné. Rákospalota, 1934. - Szeghy Ernő: Kis ~ misztikája. Bp., 1935. (Klny. Vigília) - Kőszegi János: Kis ~ rózsája. Szombathely, 1936(?) - Liziői ~ önéletrajza. Ford. Ernő atya. Keszthely, 1938. (2. kiad. 1943) - Kühár Flóris: Lisieuxi Szt T. Bp., 1938. (Korunk szentjei) - Mateo szaléziánus: Mire tanít minket Liziő csillaga? Ford. Trugly Józsefné. Rákospalota, 1938. (Lelkiélet kis kv-ei 31.) - [Márton] Marcell P.: A bizalom sztje. Győr, 1940. - Rózsaszirmok. Liziői Kis ~ imakv. Összeáll. Csávossy Elemér. Bp., 1941. - Gyenis András: Egyszerűség ösvénye. Kis ~ életútja. Uo., 1941. - Liziői Kis ~ tiszt-e. Gyöngyös, 1941. (Imafüzeteink 4.) - Kovács József: Liziői Kis ~. Bp., 1942. - Compusă după diferite izvoare de P. A. Bikszád, 1943. - Keyes, Frances Parkinson: Égben írt kv. A Lisieux-i Kis Virágnak földi élete. Ford. Páter Ernő [Szeghy Ernő]. Keszthely, 1943. - A jó Isten csalogánya. ~ természetszeretete. Írta P. Robert OCD. Ford. Gyéressy Ágoston. Rákospalota, 1943. - Vieța și novena Sfîntei Teresa de Lisieux. Bikszád, 1943. - Görres, I. F.: Das verbogene Antlitz. Freiburg, 1946. - Rózsakoszorú. Liziői ~ halálának 50. évford. Bp., 1947. - Philipon, M.-M.: S. T. de l'E. J.: une voie toute nouvelle. Paris, 1947. - Meersch, M. van der: La petite Sainte Thérèse. Uo., 1947. - Carbonel, J.: A kisded Jézusról nev. ~ igaz tört. Ford. Rimler Iván. Kaposvár, 1948. - Combes, A.: Introduction á lá spiritualité de S. T. de l'E. J. Uo., 1948. - Urs von Balthasar, H.: Th. von L., Geschichte einer Sendung. Köln, 1950. - Combes, A.: Le problème de l'Histoire d'une âme et des Ouvres complètes de S. T. de L. Paris, 1950. -: L'amour de Jésus chez S. T. de L. Uo., 1951. -: S. T. de L. et sa mission: les grandes lois de la spiritualité thérésienne. Paris-Bruxelles, 1954. -: Der geistige Weg der hl. T. vom Kinde Jesu. Wien, 1956-58. - Robert de S. T. de l'E. J.: Profilo della dottrina spirituale di S. T. di G. B. Torino, 1959. - Pic, R.: Une religieuse comme les autres, S. T. de l'E. J. Paris, 1960. - Sacré-Coeur, Albert du: Approches du mystère de S. T. de l'E. J. Uo., 1961. - Barbera, C.: La teologia dell' infanzia spirituale. Roma, 1961. - Sainte-Marie, Francoise de: Visage de T. de L. (47 fénykép) Lisieux, 1961. - Barrios, M. A.: La espiritualidad de S. T. de L. Los grandes problemas a la luz de los processos de su canonización y de sus „Manuscits Autobiographiques”. Madrid, 1962. - Ephemerides carmeliticae 1962:80. (Combes, A.: S. T. de L., modele de vie contemplative) - Goerlich, E.: Der kleine Weg hl. T. vom K. J. Leutesdorf am R., 1962. - Poinsenet, M.-D.: T. de L. témoin de la foi. Paris, 1962. - Clarkson, T.: Love is my vocation. An imaginative study of S. T. of L. London, 1963. - Rops, D.: Un combat pour Dieu. Paris, 1963. - Guitton, J.: Le génie de S. T. de L. Uo., 1964. - Cutting, E.: Nur die Liebe zählt. Die Mission der Theresia Martin, ein Weg für alle. Trier, 1965. - Louis de Sainte-Thérèse: Confiants jusqu 'á l'audace. Montpellier, 1965. - Barry, U.: The making of a modern Saint: a bibliographical study of S. T. of L. New York, 1966. - Garrone, G.: Ce que croyait T. de L. Paris, 1968. - Laurentin, R.: T. de L. Mythes et Réalités. Uo., 1972. (m-ul: Lisieux-i ~. Mítoszai és valósága. Ford. Sinkó Ferenc. Bp., 1983) - Gaucher, G.: La Passion de S. T. Uo., 1972. - Szolgálat 1973. Melléklet (Lisieuxi ~) - Lisieux-i ~ 1873-1973. Írták többen. Kismarton, 1973. - BS XII:379.

Teréz, Los Andes-i, Szt, Jézusról nev., OCD (Santiago de Chile, 1900. júl. 13.-Los Andes, 1920. ápr. 12.): szűz. - A fr. Szt Szív Apácák intézetében nevelkedett. 1919. V. 7: lépett a r-be Los Andes városkában, X. 14: öltözött be. Egy kinyilatkoztatásból régóta tudta, hogy fiatalon meg fog halni, s egy hónappal halála előtt ezt gyóntatójának is elmondta. Ezzel együtt boldogan, derűsen és bizalommal élte a noviciátust. Sok belső kísértéssel küszködött. 1920. IV. 7: felvette az utolsó szentségeket és a halálveszély miatt letette szerz. fogadalmát. - II. János Pál p. 1987. IV. 3: Santiago de Chilében b-gá, 1993. III. 21: Rómában sztté avatta. **

Teréz, Neumann, Konnersreuthi   →Neumann, Therese, Konnersreuthi

Teréz, Szt Ágostonról nevezett, Tm., Louise de France, OCD (Versailles, Fro., 1735. júl. 15.-Párizs, 1787. dec. 23.): királylány, apáca. - XV. Lajos fr. kir. (ur. 1715-74) és Maria Leszczynska 8. gyermeke. Fiatal korától apáca akart lenni, hogy áldozatul ajánlja magát atyja megtéréséért, de 20 é. kellett várnia, míg a párizsi érs. közbenjárására a kir. beleegyezett szándékába. Louise a város legszegényebb Kármelét választotta. 1770. IX. 10: öltözött be, 1771. IX. 12: tett fogadalmat. Istenszeretete és alázata megragadta környezetét. Mint perjelnő megszigorította a fegyelmet és nemzetk. hírnevet szerzett a ktornak. Atyja gyakran meglátogatta. ~ támogatta XVI. Lajost (ur. 1774-92) és Marie Antoinette-et, őrangyali szerepében Mária Terézia is megerősítette. Támogatta a brüsszeli kárm-kat, akiket II. József (ur. 1765-90) rendelete szórt szét. III. Károly sp. kir-nál (ur. 1759-88) közbenjárt a rend ibériai tart-aiért. Sokat szenvedett az Egyházért. Ellenségeinek többszöri kísérlet után 1787: sikerült megmérgezniük. A ktor kpnájában nyugvó holttestét 1793: meggyalázták. B-gá avatását 1869: indították el. P.M.

Tourel, M.: Viede la vén. M. T. de S. A. par une religieuse de la communauté. Autun, 1857. - Barthélémy, E. de: Mesdames filles de Louis XV. Paris, 1870. - Faucon, M.: Lettres inédites de L. de F. fille de Louis XV. Uo., 1880. - Grandmaison, G. de: Mme el de F. la vén. T. de S. A. Uo., 1906-25. - Santi del Carmelo. Róma, 1972:366.