Teodorik, Szt, OSB (Leernes [ma Belgium], 1007.-1087. aug. 25.): aszkéta, apát. - A lobbes-i ktori isk-ban tanult. 1026: lépett a r-be. 1036: pappá szent. Ettől kezdve haláláig egyszer evett naponta, vezeklőövét még betegség idején sem tette le. Kiválóan ismerte a Szentírást. Teol. tanár a lobbes-i, stablói, mouzoni, verduni ktorokban. 1055: római zarándoklata után a Szt Hubert ktor apátja, a válságban lévő ktort rövid idő alatt felvirágoztatta. - Ü: aug. 24. **

Schütz III:241.

Teodorik, Nagy (453 k.-Ravenna, 526. aug. 30.): keleti gót király. - Teodemir kir. (ur. 468/469-74) és annak ágyasa, a kat. Erelieva fia. Az ariánus kerségben nőtt fel, melyet 489 e. népe is fölvett. 459 k. túszként I. León bizánci cs. (ur. 457-74) udvarába került. 469: tért haza Pannóniába, részt vett apja harcaiban, melyek során a keleti gótok 471: Makedóniába települtek át. 474: ~ követte apját a trónon, s magasrangú tisztként a cs. hadseregben szolgált a Balkánon. 481: K-római hadvezér, 484: konzul. Zénón cs. (ur. 474-75) fiává fogadta, és 488: rávette, hogy fölvegye a harcot az Itáliában 476 óta uralkodó Odoakerrel. A keleti gótok ~ vezetésével 3 csatában (489: az Isonzo mentén és Veronánál, 490: az Adda mellett) győzedelmeskedtek, Odoakert Ravenna több mint 2 évig tartó ostroma után 493: szószegéssel elfogták, s ~ hamarosan önkezével végezte ki. - ~ uralkodása, melyet 497: elismert I. Anasztasziosz bizánci cs. (ur. 491-518) is (~ államjogilag a cs. képviselője volt), békét és föllendülést hozott Itáliában. Bölcs egyensúlyt tartott az ariánus germánok és a többségi kat. rómaiak között, s a késő római ker. kultúrának olyan neves képviselői álltak mellé, mint →Boëthius és →Cassiodorus. Fővárosa, →Ravenna az ariánus ker. gót kultúra fellegvára lett. Azzal a távolabbi céllal, hogy az összes germán törzset saját vezetése alatt fogja össze, 493: feleségül vette a frank Audofleda hgnőt, I. Chlodvig (ur. 481-511) egyik nővérét. Amikor Chlodvig 507: legyőzte II. Alarik nyugati gót kir-t, ~ beavatkozott, s a harcok befejeztével 511-től a nyugati gótok uralkodója is. - ~ támogatásával I. Geláz p. (ur. 492-496) nyíltan szembe tudott szállni a cs-nak a →kalkedoni zsinattal dacoló egyházpol-jával, de máskülönben ~ a cs-t képviselte a kat. egyházzal szemben. Lőrinc ellenpápa 498-i fellépése után hosszas vitákat követően 506: végérvényesen Symmachus p. (ur. 498-514) javára döntött. 515: egyik lányát a nyugati gót Eutarikhoz adta férjhez, de vejének halálával (522/523) a cs-párti ellenzék erősödött meg. Amikor vezető római tisztségviselők támogatták I. Jusztinosz cs-nak (ur. 518-527) a keleti ariánusok ellen hozott intézkedéseit, 524: felségárulás vádjával kivégeztette Boëthiust és Symmachus szenátort. I. János p-t, miután az 526: sikertelenül próbált közbenjárni a cs. udvarban az üldözött keleti ariánusok érdekében, visszatérése után Ravennában elfogatta, János a börtönben hamarosan meghalt. Utódául ~ maga nevezte ki IV. Félixet. - Ravennában a tiszt-ére emelt mauzóleumban temették el. Emléke Itáliában a kat-okat üldöző zsarnokként maradt fenn, a germán hősmondákban mint Dietrich von Bern élt tovább. **

LThK 1930. X:52; 1993. IX:1406.

Teodorik, Detre, OP (13. sz.): püspök. - 1222(?)-27(?): a m. domonkos rtart. főnöke, Balics szerint Róbert esztergomi érs. 1227 k. nevezte ki a már létező milkói ppség pp-ének, s annak határait kiterjesztette a kunokra. 1228. III. 21: tényl. milkói pp. 1229. IX. 13: a Sztszék úgy határozott, hogy ~ és utódai csak neki legyenek alárendelve. Ez ellenkezett a m. kir. főkegyúri jogával, így e határozat csak elhatározás maradt. 1232. XII. 5: ~ is aláírta Róbert érs. p-nak küldött levelét, melyben értesítette, hogy Mo-ot egyh. tilalom alá vette. 1234. X. 11: Preneste Jakab legátus révén kérte IV. Bélát, hogy építtessen szegyh-at Milkón. A p. közbenjárására ezt fölépítették, de a tatárdúláskor elpusztult. 1235. XII. 18: a p. megbízta az erdélyi pp. és a kolozsmonostori apát közötti viszály elsimításával. 1238. IV. 26: a p. ~ot bízta meg, hogy Pósa OP-t boszniai pp-ké szentelje. Széke évtizedekig betöltetlen, ismert utóda 1332. X. 4: Vasvári Vid. T.E.

Balics 1888:216; 1890:31. - Pauler II:137. - Hodinka 1898:96. - Auner 1908:6. - Sánta 1914:15. (1.) - Ferenț 1981:102. (csak ~ot említi mint milkói - kun - pp-öt!)