Templomos Lovagrend, Templomos Rend, Szuverén Jeruzsálemi Templomos Lovagrend, templomosok, templáriusok, veres barátok (lat. Christi milites): a →keresztes hadjáratok kapcsán Jeruzsálemben született, fegyveres →lovagrend. - Nevük onnan ered, hogy II. Baudoin jeruzsálemi kir. a Salamon-féle tp. helyén telepítette le őket. Eleinte „szegény lovagoknak” (pauperes commilitiones Christi) is nevezték őket, e név azonban hamarosan eltűnt, részben a számukra tett adományok, részben a kiváltságok biztosította anyagi alapok gyors növekedése miatt. - 1. Tört. A ~et 1118: alapította Hugnes de Payens fr. lovag. Létrejöttét 1128: a troyes-i zsin-on erősítette meg II. Honorius p. Clairvaux-i Szt Bernát is támogatta a ~et; első rendszabályzatuk a ciszt-ek által módosított →benedeki regula alapján készült, kiegészítve sajátos lovagrendi igényekkel. Öltözetük fehér köpeny, vörös györgykereszttel. Feladatuk a hitetlenek elleni harc, de a →johannitákhoz hasonlóan a zarándokok elhelyezéséről és kórházi szolgálatukról is gondoskodtak. Tagjai nemesi származású lovagok, szerz-ek és szolgáló testvérek. - A ~ első csoportja eleinte csak a zarándokok (szükség esetén fegyveres) védelmére kötelezte el magát, a tengerpart és Jeruzsálem közötti úton. Erre a szegénység, tisztaság, engedelmesség őrzése mellett a jeruzsálemi latin pátriárka előtt tettek fogadalmat. A tagok kettős ideált követtek: egyszerre élték meg a katonai fegyelmet (disciplina militaris) és a szerzetesi fegyelmet (disciplina regularis). Rendkívül gyorsan terjedtek, főként Fro-ban, de Angliában, Spo-ban és más eu. országokban, így hazánkban is. - Az alapító után az első igazi rendfőnök, Robert de Craon kapta meg II. Ince p-tól (ur. 1130-43) az Omne datum optimum kezdetű bullában 1139: azokat a kiváltságokat, amelyek a ~ eu. terjedéséhez nagymértékben hozzájárultak. A ~ Robert de Craon (1136-49) nagymester idején vált nagyhatalommá a Sztföldön és egész Eu-ban. Ő alakította ki a ~ területi rendszerét, helyi szervezeteit. II. Ince p. 1144: tovább bőv. kiváltságaikat. Ezek révén egyre nagyobb pol. szerepet kaptak, sűrűn szállítottak bizalmas üzeneteket fejed-eknek, főpapoknak. Megbízhatóságuk miatt gyakran kérték föl őket döntőbírónak. - A ~ élén választott nagymester állt, akit a sénéchal, a rendi pecsét és hadizászló őre követett. A rangsorban 3. a katonai ügyeket irányító marsall, 4. a vagyonkezelést vezető kincstárnok. A ruházati ügyeket a drapier fogta össze. Jelmondatuk: Non nobis Domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam! ('Ne nekünk, Urunk, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget!') - A ~ megerősítésében nagy szerepe volt III. Ince p-nak (ur. 1198-1216), aki megújította addigi kiváltságaikat, s megtiltotta a pp-öknek, hogy a templomosok közül bárkit is egyh. átokkal sújtsanak. A ~ a 13. sz. közepén volt hatalma csúcsán. - A fennhatóságuk alá tartozó ter-et 10 rtart-ra osztották: K-en: Jeruzsálem, Antiochia, Tripolisz; Eu-ban: Fro., Anglia, Poitou, Aragónia, Port., Mo., Apulia-Nápoly. A 13. sz: ez a beosztás új szerzeményekkel bővült, külön rtart. lett No-ban és Itáliában. - A ~ sokszor viszálykodott a legjelentősebb egyh. lovagrendekkel, így a →Német Lovagrenddel, ill. a →Jeruzsálemi Szent János Lovagrenddel. - 1291: Akkon eleste után a ~ Ciprusra tette át székhelyét, de a lovagok egy része Eu-ba települt, ahol legjelentősebb birtokai voltak, s ahol a ~ nemzetk. bankhálózatának központja volt. A p. és a fr. kir. pénzügyeit is ők kezelték, erődítményrendszerük segítségével független nemzetk. szervezetként, államok fölötti testületként vettek részt a ker. világ pénzügyeinek irányításában. Fro-ban az önálló ~ egyik fő akadálya volt a központosított monarchia létrehozásának. IV. (Szép) Fülöp fr. kir. megirigyelte a ~ anyagi erejét, s az udvari bizalmasnak, Guillaume de Nogaret-nek igen jól jött 1303: Esquin de Floyran templomos gyilkossága, ill. vallomása. Kezdetben a nemzetk. viszonyok nem tették lehetővé a ~ elleni erőszakos föllépést. De terjeszteni kezdtek különféle rágalmakat a ~ árulásáról, a tagok megromlott erkölcseiről. A fő hangsúlyt a lovagok istentelen, ördöggel cimboráló, erkölcstelen életmódjára fektették. XI. Benedek (ur. 1303-04) és V. Kelemen p. (ur. 1305-14) nem volt hajlandó elhinni a rágalmakat, de a fr. uralkodótól való függősége miatt (→avignoni fogság) formális vizsgálatot rendelt el. 1307: a ~ nagymestere arra kérte V. Kelemen p-t, hogy a gyanúsítgatások ügyében folytasson vizsgálatot. A p. halogatta ezt, mire a fr. uralkodó kinevezte Nogaret-t kancellárnak, aki 1307. X. 12: letartóztatta J. Molay nagymestert és 140 rtagot, birtokaikat lefoglaltatta, s meghagyta: ha a bűneiket nem ismerik be, kínozzák meg és fenyegessék halállal a foglyokat. A vizsgálatot az uralkodó és a kancellár közreműködésével Fro. főinkvizítora irányította. V. Kelemen 1307. XII. 1: kánoni vizsgálatot kért Fülöptől, s az inkvizítorok és prelátusok megbízatását visszavonta. A pol. per fő célja a szükséges vallomások bármi áron való kikényszerítése volt, a megkínzott lovagok beismerték a vádakat. Bár később visszavonták a vallomásukat, 1310. V. 12: Párizsban máglyán elégettek 54 lovagot. A fr. kir. levélben tájékoztatta uralkodótársait, sugallva, hogy hasonló módon lépjenek föl a ~ ellen. V. Kelemen több eredménytelen kísérletet tett a lovagok megmentésére. A fr. udvarban nagyszabású pert készítettek elő, melyben sokan kívántak védőként föllépni (pl. a kor kiemelkedő jogásza, Bolognai Péter), de szereplésüket törvénytelen eszközökkel meghiúsították. A ~ további sorsáról a →vienne-i zsinatnak kellett döntenie. Fülöp erőszakoskodására 1312. III. 12: titkos pápai konzisztóriumon (a zsin. tagjainak szavazása nélkül) kimondták a ~ föloszlatását, amit III. 22: a Vox in excelso bullával megerősítettek. A zsin. csak a föloszlató bulla elfogadásáról szavazott. IV. (Szép) Fülöp megígérte, hogy a ~ javait a keresztes hadjáratra fordítja, tagjait a pp-ök ítélete alá bocsátja, a rendfőnököt a p-nak kiszolgáltatja. Ígéretét megszegve 1314. V. 11: Jacques de Molay nagymestert és Gottfried Charney perjelt Párizsban megégettette. A ~ birtokai többnyire a johanniták, Fro-ban és néhány más államban a korona tulajdonába kerültek, a ~ fr. tagjainak többsége börtönökben halt meg, sok templomos lépett át a Johannita Rendbe, mások a világi életben próbáltak szerencsét. A ~ fro-ihoz hasonló erőszakos fölszámolása nem mindenütt következett be (pl. sp. Montesa Rend, portugál Krisztus Rend). - A ~ ellen folytatott per anyagát a Vatikán 2007: közzétette. -

2. Mo-on vsz. 1147: jelentek meg, a II. keresztes hadjáratba vonuló VII. Lajos fr. kir. (ur. 1137-80) kíséretében. Letelepedésükben része lehetett a II. Géza és VII. Lajos közti kiváló kapcsolatnak is. Első rendházuk Csurgón volt. Először a Dunántúlon és Dalmáciában kaptak jelentős birtokokat, de III. Béla, Imre, II. András, IV. Béla, V. István és IV. László jóvoltából az országban másutt is bírtak adományokkal. Hamarosan önálló rendtartománnyá szerveződtek, s kiváltságokat kaptak. - A 8-10 rházból álló m. rtart. központja a dalmáciai Aurána (Vrána). Esztergom, Óbuda, Székesfehérvár, Pozsony, Győr városában építettek egyházakat, pénzügyi és →hiteleshelyi feladatokat láttak el. A m. rtart. központi háza mindvégig Vrána volt, falai között nemegyszer uralkodók is megszálltak (pl. IV. Béla 1245: a húsvétot Vránán, a templomosok körében töltötte). 1217-18: a templomos lovagok kísérték el II. Andrást az 5. keresztes hadjáratra. A →muhi csatában Rembald templomos mester volt a m. sereg egyik vez-je. A menekülő IV. Béla kir-t néhány templomos lovag elkísérte a dalmát tengerpartra, a többiek mind ott vesztek a csatában. A vérveszteségét a ~ Mo-on nem tudta pótolni. Az ország újjáépítésében még részt vettek, de 1312. III. 22: a ~ föloszlatása a mo-i rtart-nak is végét jelentette. Birtokaikat lefoglalták, a vagyon egy része az uralkodóé lett, másik részét a johanniták ill. főurak foglalták le. A lovagokat és a testvéreket nem bántották. Egyes források szerint még a 14. sz. végén, sőt a 15. sz: is működött néhány templomos konvent Mo-on. - Az 1990-es évektől indult újra a Szuverén Jeruzsálemi Templomos Lovagrend. Felépítése: 1. szerzetes lovagok, akik a nagymester kezébe hármas fog-at tesznek; 2. lovagok és dámák, akik a világi életben maradva engedelmességi fog-at tesznek; 3. rendi káplánok, akik szerzetes- v. egyhm-s papként látják el a ~ lelkipásztori szolg-át. A jelöltek 1 é. noviciátus után tesznek örök fog-at. - 2007: 3 kommendában (ter. egységben) 40 fogadalmas tag, nagyprior →Nagy Károly. -

3. Nagymesterek: 1118/19: Hugues de Payens, 1136/37: Robert de Craon (Burgundi Róbert), 1149: Everard de Barres, 1152(?): Bernard de Trémélai, 1153: André de Montbard, 1156: Bertrand de Blanquefort, 1169: Pilippe de Milly (Nabluszi Fülöp), 1171: Odo de Saint-Amand, 1180: Arnold de Torroge, 1185-89: Gérard de Ridefort, 1191: Robert de Sablé, 1194: Gilbert Erail, 1201: Philippe de Plessiez, 1210: Guillaume de Chartres, 1219: Pedro de Montaigu, 1232(?): Armand de Peragors, 1244/45: Richard de Bures, 1247: Guillaume de Sonnac, 1250: Renaud de Vichiers, 1256: Thomas Berard, 1273: Guillaume de Beaujeu, 1291: Thibaud Gaudin, 1293-1314: Jacques de Molay. P.A.

Pesthy Frigyes: A templariusok Mo-on. Pest, 1861. - Patek Ferenc: A mo-i templarius rendtart. felbomlása. Bp., 1912. - Dessubré, M.: Bibliographie de l'Ordre des Templiers. (Imprimés et manuscrits). Paris, 1928. - Charpentier, J.: L'Ordre des Templiers. Uo., 1945. - Simon, F.: The Picbold Standard. A Biography of the Knights Templars. London, 1955. - Ollivier, A.: Les Templiers. Paris, 1958. - Neu, H.: Bibliographie des Templer Orden. 1927-1965. Bonn, [1965] - Pernoud, R.: Les templiers. Paris, 1974. - Hieronymussen, P. O.: Handbuch europäischen Orden in Farben. Berlin (West), 1975:7, 170. (2. jav. kiad.) - Howarth, S.: A templomosok titka. Bp., 1986. - Zombori István: Lovagok és lovagrendek. Uo., 1988. - Török József: Szerzetes- és lovagrendek Mo-on. Uo., 1990.