Magyar Katolikus Lexikon > T > Tarhos


Tarhos, Tarkacsu (872/73 k.-907 előtt): Árpád másodszülött fia, a csatlakozott törzsek egyikének, valószínűleg a Varsány törzsnek, majd a bátyja, Levente halála után a Nyék törzsnek is vezére. - Hadjáratokat vezetett Ny-ra és É-Itáliába. →Liudprand őrgr. és cremonai pp. ránk maradt leírásaiból ismerjük: ~ vezette 899: a Brenta völgyében a Lombardia ura, I. (Friuli) Berengár kir. (ur. 888-924) túlerőben lévő serege elleni győzelmet. E győztes hadjáratból a Kárpát-medencébe érve Karintiai Arnulf ném. kir. (ur. 887-899) halálának hírére - miután a szövetségi ígéretet ezzel megszűntnek vették - őseink elfoglalták az addig érintetlen dunántúli ter-et is, mellyel véget ért népünk →honfoglalása. ~ról a továbbiakban semmi adatot v. ténybeli utalást nem találunk. Árpád halálakor, 907: már vsz. nem élt, miután a fejedségben - Anonymus alapján - a kiskorú →Zolta követte. Krónikáink Árpád fiai közül csak Zoltát említették, Árpád többi fiáról VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci cs-tól (ur. 913-959) tudunk, aki a 900-as évek közepén Konstantinápolyban járt Bulcsú („a türkök harmadik fejedelme”, ez időben a Balaton-környék és az É-Dunántúl ura), ill. a vele együtt ott tartozkodó Tormás (Termacsu), ~ fia elbeszéléseit jegyeztette le. Tőle ismerjük, hogy Árpádnak Leventén, ~on, Zoltán kívül volt még Jutas (Jutocsa) és Üllő (Jeleg) nevű fia is. ~nak egy Tevel nevű fia volt, akitől unokája, az egyik elbeszélő, Tormás hg. származott, és aki ez időben vsz. már nem élt. Dom.L.

Karácsonyi János: A m. nemzetségek a XIV. sz. közepéig. Bp., 1900. - Dümmerth 1987.