Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zolta


Zolta, Zaltas, Solt, Zsolt (894/896 k.–950 k.): magyar fejedelem. – Mályusz Elemér szerint Árpád nagyfejed. (ur. 895 előtt–907 társként, 904–907?) későn született legkisebb fia, aki apja halálakor, 10–12 éves lehetett. Névlegesen a 907–920-as évek közepéig, azt követően 947-ig ténylegesen az orsz. K-i felében fejed. A hazai krónikák szerint Árpád őt jelőlte utódjául. Árpád halála (907) után a kiskorú ~ fejedelemsége kezdetén a tényleges hatalom nagybátyja Szabolcs és a két legerősebb törzs vezére Töhötöm (Tétény) és Ond vezérek kezében volt. Az Árpád által 904: Kurszán kende v. Gyula halála után, a Tarján és Jenő törzsek önállóságának fölszámolását, a nemzetségeiknek széttelepítését követően, a Nyék, Kér és Keszi törzsek vezéreinek segítségével megvalósított egyeduralom ~ fejedsége idején, különösen a „régens” vezérek halála után, megszűnt. ~ fejed. hatalma a Tisza mentére, a Felvidék középső és K-i részeire, ill. Erdély vidékeire terjedt ki. Élete a külháborúkban, a törzsek és nemzetségek közötti viszálykodásokban telt el. Anonimus szerint Mén-Marót, Bihar vidék urának egyetlen leányát (és örökösét) 897 k. Csepel szg-én vette feleségül. – Gyermekei közül csak →Taksony (Toxon) ismert, akinek 947: átadta a hatalmat, kitől az Árpád-házi kir-ok származtak. ~ unokái Géza nagyfejed. és Mihály, dédunokái Vajk (István) és Vászoly.. Dom.L.

Szabó Károly: A m. vezérek kora Árpádtól Szt Istvánig. Pest, 1869. – Pauler II:694. – Révai XIX:694. (s.v. Zoltán) – Györffy 1983:656. (Szerinte Árpádnak 4 fia volt: Tarhos, Üllő, Jutas és ~, s utóda a nagyfejedségben unokaöccse, Szabolcs vezér volt.)