Magyar Katolikus Lexikon > S > szubszidiaritás


szubszidiaritás (lat.): a kisegítés elve. - A →kereszténydemokrácia egyik alapelve, mely szerint amit egy adott szervezeti szint meg tud oldani, abban magasabb szint nem jogosult dönteni. A magasabb szervezeti szintek feladata a kisegítés, az önszerveződés támogatása, és döntés a helyi szinten bizonyíthatóan nem kezelhető kérdésekben. - A ~ elvéből következik: 1) a társadalom (egyén, család, egyházközségek, lakóhelyi és munkahelyi közösségek, települések, régiók, nemzeti szervezetek, állam, nemzetközi közösségek) életének hierarchikus rendezőelv szerinti szemlélete ; 2) országos és nemzetközi területi szinten a föderalista berendezkedés; 3) állami szinten széleskörű önkormányzati rendszer; 4) pluralizmus a szellemi életben és az oktatásban; 5) demokratikus módszerek alkalmazása a legalacsonyabb közösségektől a legmagasabbakig; 6) az egyének joga és kötelezettsége a társadalom életében való cselekvő részvételre és a hatalom ellenőrzésére. - A ~ a személyi szabadsággal és a közösségi életből szükségképpen folyó kötöttséggel kapcsolatos feszültségek feloldására is szolgál. Szabályozza az egyes emberek, a kisebb-nagyobb közösségek, a társad. és az államhatalom kölcsönös viszonyát. - A ~ azt kívánja, hogy mindazt, amit az egyes ember v. egy kisebb közösség céljának megfelelően meg tud valósítani, azt a nagyobb közösség v. az államhatalom ne sajátítsa ki önmagának. Ha ezt tenné, megsértené az ember személyi szabadságát, felelősségtudatát, és lehetetlenné tenné az öntevékenységet. Az államhatalom támogassa az embert és a kisebb közösségeket, amennyiben rászorulnak és tevékenységük megfelel a közjó érdekeinek. Egészséges társad-ban a közösségek és társad. mozgalmak száma döntő jelentőségű. Ezekben fogalmazódik meg a →közjó gyakorlati tartalma. Ezek jelentik a különböző pol. pártok részére is a társad. alapot, és rájuk tartozik azok tevékenységének ellenőrzése. **

Muzslay 1993:125. - KEK1883-85.