Magyar Katolikus Lexikon > S > szokás


szokás (lat. consuetudo): 1. általában ismétlődés által szándékosan vagy észrevétlenül begyakorolt dolgok összessége (beszéd- és kifejezésmód, magatartás, cselekvésmód). - A közösség (család, nemzet, foglalkozási ág) hosszabb ideig őrzött és továbbadott ~ai teszik a →hagyományt. A ~ok a közösség akarata szerint változhatnak, eltűnhetnek v. újak keletkezhetnek, de akkor is fennmaradhatnak, ha értelmük már elveszett v. feledésbe merült. A vallásos ~okat a →liturgia és a hagyomány őrzi. - Az egyénnek is lehetnek ~ai, melyek nagyon jellemzőek lehetnek rá. A ~ok megnyilvánulhatnak életvitelben, munkavégzésben, vallásos gyakorlatokban, étkezésben, szórakozásban, pihenésben stb. A ~t teremtő hatalom az emberi psziché, melynek 3 tagú ösztönstruktúrája a szociális ösztön, ami a közösséghez, csoportokhoz tartozásra serkent; a konkréthoz ragaszkodás, ami az érzékelhetőn alapul és a látásra, tapintásra és a formálásra irányul; a szimbólumalkotó képesség, aminek segítségével a profán és a vallásos élet valóságát az egyén fölfoghatja és megértve magáévá teheti. - 2. Az ÓSz-ben Jahve kategorikusan megtiltja népének, hogy pogány ~ok szerint éljen (Lev 18,3). Ennek megfelelően a mózesi törvényhozásban a ~okat egységes monoteista szellem járja át. Külön ~ai voltak a jeruzsálemi zarándoklatoknak (Lev 23; MTörv 16; Ez 45,21-25), a →húsvétnak (Kiv 12), a →pünkösdnek (Lev 23,15-22), a →sátoros ünnepnek (23,33-36.39-44) és az →engesztelés napjának (23,23-32). Az Isten és Ábrahám közötti szövetség jele a minden férfira kötelező →körülmetélés (Ter 17). A zsidóság legszembetűnőbb ~a a →szombati nyugalom (Kiv 31,12-17), amihez a babiloni fogság után járul a zsinagógába járás (2Mak 8,21). Jellegzetesek a tisztálkodási ~ok (Lev 11-15). A ~ok gondos megtartása tudta megőrizni a zsidóságot a száműzetés alatt és a diaszpórában. Ugyanakkor értelmüket vesztett ~ok is megszilárdultak és keveredtek a Törvénnyel. →Talmud - Az ÚSz-ben Jézus feloldotta a régi ~okat, amikor pl. szombaton megengedi apostolainak, hogy kalászt szedjenek (Mk 2,23-28), amikor meggyógyítja a vakon született embert (Jn 9,1-12). - 3. A ~nak nagy szerepe van az erkölcsi életben, mert a megismételt cselekedetek révén bizonyos készséget szerez az ember a jó v. a rossz megtételére, hajlamos lesz rá, hogy máskor is könnyen és gyorsan megtegye. A jó ~okból születnek az →erkölcsi erények, a rossz ~okból a →víciumok. - A rossz ~ olykor megszünteti a szándékosságot, v. csökkenti a bűnös cselekedetek beszámíthatóságát. Természetesen a megszokásból bűnözőnek is kötelessége rossz ~ainak megszüntetésén fáradozni. Addig, amíg rossz ~aival egyetért, a felelősség alól nem menthető fel. Ha küzd a rossz ~ ellen, de időközönkint a ~ hatalma úrrá lesz fölötte, a ~ hatalma csökkentheti a bűnének súlyát. A tapasztalat sok példája mutatja, hogy a rossz ~okat le lehet győzni. A környezet (család, barátok, közösség) és a lelkivezető kötelessége, hogy jóságosan és határozottan buzdítsa és bátorítsa a rossz ~aival küszködőt. A gyóntató feloldozhatja a rossz ~ait meggyónó bűnöst, ha a gyónásban jó szándékot mutat. - 4. A misszionálás során az Egyh. gazdagon kifejlődött ~formákkal találkozott, amelyeket részben el kellett vetnie mint pogány, mágikus ~okat, részben elfogadta, mint Isten „szétszórt magvait” és liturgikus szert-okká alakította át (víz-, tűzszentelés, szántóföld, szőlő megáldása, étel- és borszentelés). →inkulturáció, →népi vallásosság - 5. A ~ mind a polgári, mind az egyh. életben jogforrás is lehet: →jogszokás. R.É.-**

Hörmann 1976:726. - Schütz 1993:364.