Magyar Katolikus Lexikon > S > szociális kérdés


szociális kérdés: tág értelemben a társadalom szervezetének és életének általános problémái; szoros értelemben az a kérdés, miként lehetséges a szegények (bérből élő, dolgozó emberek, főként a munkásság) kiszolgáltatottságát megszüntetni és társadalmi elismerését biztosítani. - 1. A tág értelemben vett ~ és azon belül a szabadok és szolgák (→rabszolga) problémája ősidőktől fogva kíséri az emberi tört-et. Megnyilvánult fegyveres összeütközésekben és eretnekmozgalmakban (→albigensek, →bogumilok, →fraticelli, →circumcelliók, →huszitizmus). - Az ókorban a rabszolgalázadások, az újkorban a forr-ak, a 20. sz-: rendszerváltások kecsegtettek a ~ teljes megoldásával. Jézus Krisztus szava („szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek”; Jn 12,8) nemcsak Júdás ellenvetésére adott válasz. Hanem arról is prófécia, hogy az →áteredő bűntől megsebzett ember mindig újra létrehozza a gazdagok és szegények ellentétét (→szegénység). - 2. Miután a kereszténység hatására egyre általánosabbá vált az →emberi méltóság és az →emberi jogok tudata, az ipari forr. után, a 19. sz: merült föl nagyon élesen a szoros értelemben vett ~. Az új gazd. rendben ui. szembekerült a tőkés és a munkás, a tőke és az ember. Ezt az ellentétet pol. mozgalmak állították céljaik szolgálatába (→marxizmus). A ~ meghiúsult evilági kísérlete a →kommunizmus, mely a megoldást a →magántulajdon megszüntetésében kereste. - A földön élő Egyház a ~ enyhítésére elméletileg az →Egyház szociális tanításával, gyakorlatilag karitatív tevékenységével (→caritas, →szegénygondozás), a szerzetesrendek és szentek példájával törekszik (Assisi Szt Ferenc, Teréz anya, betegápoló apácák stb.). **

KL IV:320. (s.v. társadalmi kérdés) - Deus caritas est (PM XLII) 19-42. pont.