Magyar Katolikus Lexikon > S > szeráfok


szeráfok (a héb. szaraf, 'égni szóból'): hatszárnyú szent angyalok, az Úr trónusának őrzői (Iz 6). →Areopagita Dénes rendszerében az →angyalrangsor csúcsán állnak, alattuk vannak a →kerubok, a →trónusok; az →uralmak, →erősségek, →hatalmasságok; a →fejedelemségek, a →főangyalok, és az →angyalok. - Az ÓSz-ben csak Iz meghívási látomásában szerepelnek (6,1-8). 6 szárnyuk közül 2-vel az arcukat, 2-vel a lábukat takarják be, 2-vel repülnek és a „Szent! Szent! Szent!” dicsőítést éneklik. - Ikgr. Ábrázolásuk a ker. műv-ben a megdicsőült és az ítélő Krisztus képéhez kapcsolódik (Velence, S. Marco keresztelőkpnája, 13. sz.). Képük gyakran fölcserélhető a →kerubokéval, mert sok szemmel v. keréken állva is ábrázolják őket. R.É.

LThK IX:681. - Sachs 1980:313. - KML 1986:175. (s.v. kerubok és szeráfok) - BL:1706.