szentmise bemutatása, misézés, Eucharisztia ünneplése: a tiszta áldozat, az új és örök szövetség egyetlen áldozatának szentségi megvalósítása a →szentmisében. - 1. A ~ Krisztus és az Egyház cselekménye. A ~kor a →pap szolgálata által a kenyér és a bor színe alatt lényegileg jelenlévő Úr Krisztus önmagát felajánlja az Atyának, és lelki táplálékul adja a felajánlásában vele egyesült hívőknek (899.k. 1.§). Az eucharisztikus ünneplés tehát tág fogalom: magában foglalja az áldozatbemutatást, mely által Krisztus ajánlja fel magát az Atyának, és az áldozati lakomát, melyben a hívők részesülnek. Az ünneplésben az összes jelenlévő hívők tevékenyen részt vesznek: ki-ki a maga módján, a rendek és a lit. feladatok különbözősége szerint (uo. 2.§). A pp. v. az áldozópap jeleníti meg Krisztust az euch. gyülekezetben. Vagyis ő az euch. ünneplés végzője, kiszolgáltatója (minister). A többiek szerepét a teol. adottságokon kívül a lit. jog határozza meg. Mindenesetre diákonusoknak és világiaknak nem szabad a misekönyörgéseket és az euch. imát mondaniuk v. olyan más cselekményeket végezniük, melyek a miséző papra tartoznak (907. k.). - 2. Az érvényes ~hoz az szükséges, hogy a miséző érvényesen felszentelt pap legyen, mert egyedül ő képes Krisztus személyében az Euch. szentségét létrehozni (900.k. 1.§; vö. DS 802). Ezért tévesek a köv. elképzelések: „a) a felfogás, hogy minden ker. közösség, pusztán azáltal, hogy Krisztus nevében egybegyűlik, rendelkezik minden hatalommal, amit Krisztus adott egyházának; b) annak állítása, hogy az egyh. olyan értelemben apostoli, hogy minden megkeresztelt utóda az ap-oknak, s így az Euch. alapításának az ap-okhoz intézett szavai is mindenkinek szólnak; c) az egyetemes és a szolgálati papság közti lényegi különbségnek, vagyis annak tagadása, hogy a ker-ek egyetemes papsága és a szolgálati papság a Krisztus papságában való részesedés tekintetében különböznek egymástól; d) annak állítása, hogy minden, bármilyen kicsiny ker. közösség, ha egyébként sokáig nélkülöznie kellene az Euch-t, „visszavehetné” magának azt az úgymond eredendő hatalmát, hogy az átváltoztatást is elvégezze, mintha a közösség rendelkezhetne azzal a hatalommal, amit egyébként az egyh. rend szentségében lehet elnyerni; e) az a szemlélet, mely szerint az Euch. ünneplése egyszerűen a helyi közösség cselekménye, mely a kenyértörés révén megemlékezik Krisztus utolsó vacsorájáról.” (Hittani Kongr. levele 1983. VIII. 6: AAS 75, 1983, 1001-1009). - A megengedett ~hoz az szükséges, hogy az illető pap a misézéstől ne legyen eltiltva (vö. 1331.k. 1.§ 2, 1333.k. 1.§ 1), és megtartsa az erre vonatkozó egyh. előírásokat, melyek a lit. kv-ekben, magában a CIC-ben, valamint különböző egyéb egyetemes és részleges egyh. jogszabályokban találhatók (900.k. 2.§). - A miséző pap a szentmisét bárkiért, akár élőért/élőkért, akár elhunytért/elhunytakért felajánlhatja (901.k.), ezt a hívők közül is bárki kérheti (→miseadomány). -

3. A →koncelebrálás a mai egyházfegyelem szerint mindig megengedett, hacsak a hívők javának lelkipásztori szempontja mást nem indokol. Ám minden papnak szabadságában áll egyénileg misézni, föltéve, hogy ugyanabban a tp-ban v. kpnában épp akkor nem folyik koncelebráció (902.k.). A kat. papoknak tilos a szentmisét olyan papokkal v. lelkészekkel koncelebrálniuk, akik a kat. egyházzal nincsenek teljes közösségben (908.k.). A szt dolgokban való tiltott közösködést az 1365.k. bünteti. - 4. Az idegen helységben való ~hoz a tp. v. kpna ig-jának v. más törvényes elöljárónak a (kifejezett v. hallgatólagos) hozzájárulása szükséges (vö. pl. 561.k.). Ezt a hozzájárulást a tp. ig-ja köteles megadni akkor is, ha az illető papot nem ismeri, feltéve hogy az bemutatja ordináriusának v. elöljárójának egy évnél nem régebbi ajánlólevelét (vagyis a papi igazolványt, celebretet), v. józanul feltételezhető, hogy a misézéstől nincs eltiltva (903. k.). A régi jogban előírt (1917-es CIC 804.k. 2.§) vendégkv. vezetését a mai egyetemes jog már nem kívánja meg. - 5. A gyakori ~ minden papnak kötelessége, sőt nagyon ajánlott, hogy a papok, akkor is, ha ezt beosztásuk egyébként nem kívánná meg (ha ui. megkívánja, akkor kötelességük) naponta mutassák be a szentmisét. Ez a papok legfőbb feladata, s akkor is megvan a teol. értéke, ha hívők nem lehetnek rajta jelen, hiszen Krisztus és az egész egyh. cselekménye (904.k.; vö. PO 13). A jog azonban határt is szab a misézés gyakoriságának: alapszabályként a papnak napjában egynél többször nem szabad miséznie (905.k. 1.§). Kivételt képeznek azok az esetek, amikor maga a jog teszi lehetővé minden külön felhatalmazás nélkül ugyanazon a napon a többszöri misézést; karácsonykor és halottak napján 3x, s más alkalmakkor 2x (nagycsütörtökön, húsvét napján is megteheti ezt; aki zsinaton, lelkipásztori látogatáson v. papi összejövetelen saját pp-ével v. annak megbízottjával koncelebrál, misézhet újra a hívek számára is; ugyanez áll az ordináriusukkal, annak megbízottjával koncelebráló szerz-ekre is. Akik a hívek számára kell, hogy misézzenek, kápt-juk v. szerz. közösségük miséjén is koncelebrálhatnak); amikor a helyi ordinárius ad engedélyt a többszöri misézésre. Ilyen engedélyt az ordináriusnak csak paphiány esetén szabad adnia, s nem is napjában akárhányszori misézésre. Naponta kétszeri misézést bármely megfelelő okból (pl. temetési mise mondása) engedélyezhet, háromszorit csak vasárnapra és kötelező ünnepekre, és csupán akkor, ha ezt a lelkipásztori szükség megkívánja, vagyis pl. ha a hívők másként nem tudnának eleget tenni vasárnapi kötelezettségüknek (905.k. 2.§). Háromnál többszöri misézést a helyi ordinárius nem engedélyezhet, ha feltétlenül szükséges, a Szentszékhez kell fordulni. - Az →előesti mise a binálás, ill. trinálás szempontjából nem az ünnep napján, hanem az előző napon mondott misének számít. - Hívők jelenléte nélkül a papnak az euch. áldozatot csak megfelelő és ésszerű okból szabad bemutatnia (906.k.). Ha ministráns sincs jelen, megfelelő és ésszerű ok, ha a pap eleget kíván tenni a 904.k. mindennapi misézésre felszólító ajánlásának. - A felkészülés és a hálaadás a szentmise előtt, ill. azt követőleg a papnak jogilag is kötelessége (909.k.). A felkészüléshez tartozik a lelkiismeretvizsgálat is, hiszen annak, aki tudatában van súlyos bűnének, előzetes gyónás nélkül nem szabad szentmisét bemutatnia, kivéve, ha erre súlyos oka van (pl. egybegyűlt hívő közösség), s hiányzik a gyónási alkalom. Ilyenkor köteles felindítani a tökéletes bánatot, mely magában foglalja a mielőbbi gyónás szándékát is (916.k.). A mise „utáni” hálaadás történhet az áldozást követő szent csendben is. - 6. A misézés nyelvének a II. Vat. Zsin. után latinnak v. más olyan nyelvnek kell lennie, amelyen törvényesen jóváhagyott lit. szöveg áll rendelkezésre (928.k.). A jóváhagyott lit. szövegektől való eltérés (vö. 846. k.; SC 22 c) ált. sem megengedett, de az egyh. által jóváhagyott euch. imákat (misekánonokat) „megváltoztatni vagy más, magánszemélyektől származót bevezetni” „igen súlyos visszaélésnek minősül”. - A latin mise mondását a hívő nép jelenlétében a Szentszék különösen ott látta indokoltnak, ahol különböző nyelvű hívek jönnek össze. Ilyen helyeken rendszeres lat. mise biztosítását a jog a helyi ordinárius megítélésére bízta (SC Cult, Notificatio, 1971. VI. 14, nr. 4a: AAS 63,1971,714). A jóváhagyott és hatályban levő lit. kv-ek használatával kapcsolatban az Istentiszteleti Kongr. 1984. X. 3-i levelében (AAS 76, 1984, 1088-1089) kivételt engedélyezett: a mpp-öket felhatalmazta, hogy meghatározott papoknak és hívő csoportoknak kérésükre megengedjék a trienti rítusú lat. mise végzését a Missale Romanum 1962-es kiadása szerint. - 7. A papok és a diákonusok viseletének az Euch. ünneplésekor meg kell felelnie a rubrikáknak, vagyis a lit. kv-ekben az imádságok mondásának és a szert-ok végzésének módját meghatározó, ált. pirossal nyomtatott szabályok előírásainak (929.k.). - A misében használt lit. öltözékekről intézkedik a Róm. Misekv. ált. rendelkezéseinek 297-310. p-ja (A miseliturgia teljes megújítása, Bp., 1972, 83-85), valamint SC Cult, Instr., Liturgicae instaurationes, 1970. IX. 5, nr. 8: AAS 62 (1970) 701. - 8. A ~nak ideje és helye. A misézés idejére vonatkozóan a CIC 1917 még erős megszorításokat tartalmazott: nem volt szabad misét kezdeni korábban, mint hajnal előtt egy órával, sem később, mint délután egy órakor. Időközben az esti mise bevezetésével az erre vonatkozó fegyelem alapvetően megváltozott. A hatályos jog (930.k.) leszögezi, hogy az Euch. bármely napon és órában ünnepelhető és kiosztható, kivéve amikor ez a lit. előírások szerint tilos (főként a szt háromnapon). - A nagycsütörtöki esti misén (és a krizmaszentelési misén) kívül más nagycsütörtöki mise engedélyezésének lehetőségéről a Szentségi Kongr. 1970. III. 10-i leirata adott eligazítást (Leges IV, 5757). Eszerint a helyi ordinárius pasztorális okból engedélyezhet még egy esti misét, valódi szükség esetén pedig, de semmiképp sem magán kényelmi szempontok miatt, azt is megengedheti, hogy ezt a másik misét ne este, hanem délelőtt mondják. - A ~ helyének (erre a célra rendelt) szt helynek, vagyis tp-nak v. kpnának (vö. 1205.k.) kell lennie, hacsak egyes esetekben a szükség mást nem kíván. Ilyenkor a szentmisét illő helyen kell bemutatni (932.k. 1.§). A szt helyen belül a misét felszentelt v. megáldott oltáron (vö. 1235-1239.k.) kell végezni. Ha törvényesen szt helyen kívül mondják a misét, alkalmazható megfelelő asztal is, de mindig terítővel és korporáléval (932.k. 2.§). - Nem katolikus keresztény templomban csakis megfelelő okból, a botrány elkerülésével, a helyi ordinárius kifejezett engedélyével szabad misézni (933.k.). **

Erdő 2003:450.