🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szentek szentje
következő 🡲

szentek szentje, a legszentebb (szentély): az Ószövetségben több áldozatnak, kultikus tárgynak és térségnek, de főleg a szent →sátornak és a →jeruzsálemi templom legbelső részének neve. Gyakran a debir 'hátulsó, belső helyiség' név is előfordul. - A ~ kocka alakú helyiség volt, mert ez a legtökéletesebb építészeti forma, (vö. Jel 21,16); mérete a szt sátorban vsz. 10x10x10, a templomban 20x20x20 könyök. Fából készült (csak Ez 41,3 kelti fal képzetét a ~ és a →szentély között), és megfelelt az ókori egyiptomi és babilóniai tp-ok cellájának, ahol a kultikus képmás állt. A ~ben volt föltehetően Jeruzsálem pusztulásáig (Kr. e. 586) a →láda. A ~be csak a főpap léphetett be évente egyszer, az →engesztelés napján (Lev 16,2).  R.É.

BL:1666.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.