Magyar Katolikus Lexikon > S > szentek ábrázolása


szentek ábrázolása: a →szentek tiszteletének egyik formája. - 1. Fal-, táblaképeken és szobrokon már az óker. korban megkezdődött. a) Ny-on a →katakombák művészetében a szentek az elhunyt lelkét Krisztus elé viszik, v. koronázási jelenetben Krisztus kíséretét adják. Önállóan az 5. sz-tól tűnnek föl (Szt Sebestyén a Callistus-katakombában). Csoportosan először a K-i tp-okban ábrázolták őket. Kezdettől fogva ismertetőjegyük a →nimbusz és egy v. több →attributum. Ábrázolásuk gyakorisága a kk. végén érte el a csúcspontját, amikor minden műfajban egyenként és csoportosan egyh. és világi épületeken, tárgyakon és kv-ekben előfordulnak. Az egyes védősztek mellett nagyon népszerűvé vált bizonyos csop-ok (→Maestà, →Sacra Conversazione, →Virgo inter virgines, egyházatyák, →Virgines Capitales, →tizennégy segítőszent) képe. A 15-16. sz-tól ábrázolják őket földi emberként. A 17-18. sz: főként az újonnan sztté avatottakat ábrázolták. - b) K-en először az ap-okat és evangélistákat ábrázolták a késő antik arcképek stílusában. A →képrombolás után a ~ a 9. sz: újjászületett, szorosan kapcsolódva a szentek életrajzi irod-ával. A →hészükiazmus hatására a ~ új kifejezési formákat nyerve terjedt el az egész K-i egyházban. Oroszo-ban a 17. sz: a ~ a reális arcképfestészethez közeledett, s a klasszikus ikonfest. egyre inkább háttérbe szorult. - Az 5. sz-tól a szenteket nimbusszal ábrázolták, a 10. sz-tól a „szentek élete-ikontípus” alakult ki: a szt közp. alakja körül keretként életének jeleneteit festették, v. az egész képfelületet kisebb jelenetek töltik ki. A szentet ritkán attrib-áról, legtöbbször a feje mellé írt névről lehet fölismerni, és az ábrázolás szabályait a →festőkönyvek tartalmazták. Oroszo-ban az ikonok mellett szobrok és fa domborművek is előfordulnak, főként az É-i ter-eken a nagy aszkéták ábrázolásaként. - 2. Nyomtatványokon →szentkép. **

Sachs 1980:163. - Onasch 1981:152. - KML 1986:286.