🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > attributum
következő 🡲

attributum (a lat. attribuere, 'részesíteni, tulajdonítani' szóból): az ikonográfiában jelképes, ill. jelvényszerű tárgy, esetleg ember- vagy állatalak, mely az ábrázolt személyt vagy →allegóriát teszi felismerhetővé. Az ~ többnyire az ábrázolt személy kezében, oldalán v. lábánál van, s mindig életének egy fontos eseményére, ill. vértanúságára utal. - A ker. művészet az antik műv-ből a 3-4. sz. óta vett át s fejlesztett tovább alaktípusokat (pl. ókori fil. palliumban: életszentség) és ismertetőjeleket (győzelmi koszorú: vt.; kv-tekercs: próf.). Az ~ok alkalmazása a kk-ban vált gyakoribbá, s a 14-15. sz: ált. lett egyes személyek és csop-ok, főleg a sztek fölismertetésére. - 1. Az általános ~ok a szentek egy-egy csoportjára utalnak, azaz fölismerhetővé teszik, hogy az ábrázolt szent apostol volt-e, v. vértanú... stb. Így pl. a pálma a vt-k, a könyv az ap-ok és evangélisták, a korona a kir-ok, a fegyver a katonák, az orvosság az orvosok ~a. A kk-ban - az arcképfest. kialakulása előtt - világi személyek ábrázolásánál rang- és hivatás-~ot alkalmaztak (tp-modell: alapító; kard: lovag; körző: építőmester); pajzsok és ruhák szintén lehetnek ilyen esetben ~ok. - 2. Az egyedi ~ a konkrét személyt teszi fölismerhetővé. Már az óker. kor alkalmazta: a kulcsok Szt Péter, a bárány Ker. Szt János ~a. Lényegében azonban csak a 12. sz: főleg a fr. tp-építészetben, ill. a késő kk-ban a sztek növekvő kultuszával és legendáiknak elterjedésével bontakozott ki. Gyakran ábrázoltak egy sztet egyszerre több egyedi ~mal (Borbála: torony, Oltáriszentség; Alexandriai Szt Katalin: kard, pálma, kerék). A vt. jele ált. a vértanúság eszköze (rostély Szt Lőrinc, foghúzó Szt Apollónia képein), de előfordul a megkínzott testrész is (keblek: Ágota, szemek tálcán: Szt Lucia, fej: Szt Remig). - A szt életének egy jelentős eseményekre utaló ~ok lehetnek tárgyak és személyek (Mária a gyermek Jézussal Szt Anna, a koldus Tours-i Szt Márton, a cethal Jónás ~a). Az ~ gyakran utal a szt erényére (liliom: szűzi tisztaság), hivatására (üllő: Szt Eligius; cipészszerszámok: Crispinus és Crispinianus), ill. patronátusra (orgona: Szt Cecília). - ~ok jelölhetnek erényeket és allegóriákat is: kehely és zászló az Egyh.; mérleg és bekötött szem az igazságosság; több gyermek a →Caritas ~a lehet). **

Sachs 1980:47.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.