Magyar Katolikus Lexikon > S > szentek


szentek (lat. sancti): tág értelemben az összes hívő, akik a →keresztség által részesülnek Isten életében és szentségében (vö. Róm 15,16; 2Tesz 2,13). Szoros értelemben azok, akiket az Egyház hivatalosan szentté avatott (→szent, →szenttéavatás) és a lit-ban, ünnepnapukon megemlékezik róluk. - Az ÚSz-ben a szentté válás folyamatát, a bűnnel való szakítást a hagiaszmosz fejezi ki (Róm 6,19.22; 1Tesz 4,3; Zsid 12,14), a részesedést a szent Isten Isten létformájából a hagiotész (2Kor 1,12; Zsid 12,10, vö. 1Pt 1,15), a birtokolt állapotot, erényt a hagioszüné (Róm 1,4; 2Kor 7,1; 1Tesz 3,13) jelöli. A ~ Isten kiválasztása és kegyelme révén a szentség ajándékát elfogadták és hősies fokon valósították meg. Ők a ker. élet példaképei, akiket tisztelni kell és segítségül hívni lehet. A tiszt. azonban elsősorban nem nekik szól, hanem a bennük működő győztes kegyelemnek, így a ~ tisztelete Isten tiszt-ének egy formája. - Mint az ÓSz-ben, az ÚSz-ben is szerepel egy nép, amelyet mint egészet kötelez a ~ség (1Pt 2,9;. Kiv 19,6); itt azonban már nincsenek nemz. korlátok: a szentségnek nem a régi szövetség az alapja, hanem a Krisztussal való kapcsolat (Róm 15,12), így válik Isten népe „a Szentlélektől megszentelt”-té (15,16; 1Kor 1,2). Ez az új közösség, amely zsidókat is, pogányokat is magában foglal, annyira köteles a szentségre, azaz a szent életre, hogy tagjai egyszerűen ~nek nevezhetők (Róm 1,7; 15,25; 1Kor 1,2; 16,1 stb.). Ez a szt élet kiszakadást jelen a bűn, a sötétség és a Sátán világából (ApCsel 26,18; Kol 1,13): a ~ (= a keresztények) arra kapnak meghívást, hogy részesei legyenek a ~ (= üdvözültek) örökségének (Ef 1,18; Kol 1,12; 2Tesz 2,14; 1Pt 1,15). Ebbe a közösségbe személy szerint tartozik bele az ember, és szentsége annak köszönhető, hogy Isten megadta neki a bűnbocsánatot (1Kor 6,11; Ef 5,26) és kiengesztelődött vele (Róm 5,9; 2Kor 5,18), hitét (ApCsel 26,18; 2Tesz 2,13; Júd 3) és a keresztségét (Ef 5,26) szem előtt tartva. Az ÓSz-hez képest az ÚSz-ben mind a kultikus, mind az egyéni szentség szellemibb és erkölcsibb jellegű, és az ember személyes tisztasága különösen nagy hangsúlyt kap. Így érthető a →tisztaság követelménye mindjárt a hegyi beszéd elején (Mt 5,8); később minden másnál előbbre valónak látszik (1Tim 1,5; 2Tim 2,22). Ebből következően a szentség, a megszentelődés azonos lett a tisztasággal, a megtisztulással, és a ker-ek legfőbb feladatának (1Kor 7,34; 2Kor 7,1; 1Tesz 4,3; Jel 22,11), az eljövendő dicsőség (Zsid 12,14) föltételének számított. →szentek ábrázolása, →szentek egyessége, →szentek élete, →szentek tisztelete R.É.

BL:1660. (s.v. szent) - LThK 1993. IV:1274. (s.v. Heilige)