Magyar Katolikus Lexikon > S > szent sátor


szent sátor, frigysátor: az ószövetségi kultusz központja a sínai szövetség megkötésétől a jeruzsálemi templom felépítéséig. - A Papi iratban a Salamon kora előtti időben a szentély (Vg: tabernaculum) középpontja. A Bibliában a szövetség (frigy) v. a bizonyság, tanúság, megnyilatkozás v. a találkozás sátra, ill. hajléka néven szerepel. A szövetség sátra elnevezésben a héb-ben nem a berit, 'szövetség' szó szerepel, hanem az edut, 'bizonyság, tanúság'; így a fordításokban a ~ gyakran a bizonyság v. a tanúság sátra; egyébként ez az elnevezés a szövetség törv-ére (a 2 kőtáblára, ill. a Tízparancsolatra), valamint a szövetség →ládájára is vonatkozhat. A ~ban volt a ládának és a 2 kőtáblának a helye. A megnyilatkozás v. a találkozás sátra elnevezés arra a kinyilatkoztatásra utal, melyet Mózes a ~ban kapott (pl. Kiv 25,22). A ~ leírása: 26; 36,8-37. A ~ a →szentélyre és a →szentek szentjére oszlott; a 2 részt →függöny választotta el egymástól. Magától értetődően bejáratát is függöny zárta el. - A Templom mint Jahve hajléka szintén viselhette a ~ nevet (Zsolt 15,1; 27,5; 61,5; 78,60; ApCsel 7,46; Jel 13,6; 21,3); az örök hajlék: Lk 16,9; földi sátrunk: 2Kor 5,1.4; vö. 2Pt 1,13. R.É.

BL:1567.