Magyar Katolikus Lexikon > S > szatmári püspökség


szatmári püspökség, 1804. márc. 23.-: 1. Az alapítástól 1920-ig. A →kassai püspökséggel egyidejűleg alapította I. Ferenc kir. (ur. 1792-1835), aki 1804. III. 23: kelt alapítólevelében kiszakította ter-ét az érsségre emelt egri ppségből, és a Heves vm. Tiszanána, Kömlő, Sarud, Tiszahalász ill. a Borsod vm. Zsérc, Magyarád és Hídvég puszták tizedeit szatmári ppi javadalommá tette. Az alapítást VII. Pius p. (ur. 1800-23) VIII. 9: törvényesítette. Megalakításakor ter-e (24.815 km²) magába foglalta Bereg, Szatmár, Máramaros, Ugocsa és Ung vm-t, székhelye Szatrnárnérneti, 60 pléb. és a hozzájuk csatlakozó filiák alkották. A ~ 5 főespségre (szatmári, beregi, mármarosi, ugocsai, ungi) oszlott. Ezekből alakult ki egy évszázad alatt az egyhm. 12 (al)esp. kerülete. -Védőszentje Szt István kir. és Olajbafőtt Szt János. 1. pp-e, Fischer István Szatmárnémeti város plébtp-át szegyh-zá alakította, átszervezte az örökölt esp. ker-eket. 1805. I. 27: Szatmár vm. 2 alesp. ker-ét, a szatmárhegyit és a szatmár-károlyit 3 (nagykárolyi, erdődi, nagybányai) alesp. ker-re, 1806. VI. 11: az erődi ker-et az erdődi és a szatmári alesp. ker-re osztotta. A koll. oktatásra épülő 2 éves bölcs. isk-t, ppi líceumot létesített, 1806: újraindította a kat. gimn-ot, megindította a ppség papképző főisk-ját. 1807: egri érs-ké kinevezése után Kovács Flórián nagyprép., kápt. helynök vezette a ~t az 1807: jezsuita szerz-ből pp-ké kinevezett Klobusiczky Péter pp. (1807-21) az ungi főespséget felső- és alsó-ungi, a máramarosi főespséget máramarosszigeti és huszti alesp. ker-re osztotta. 1821. IX: egyhm. zsinatot szervezett. XII. 18-i kalocsai érs. kinevezése után Kovács Flórián pp. (1821-25) betegséggel küszködve vezette az egyhm-t. Haas Mihály mpp. (1858-66) a szatmári espséget szatmári és fehérgyarmati, Schlauch Lőrinc mpp. (1873-77) az ungi főespséget felső-, közép- és alsó-ungi alesp. ker-re osztotta. - Hám János mpp. (1827-57) 1838: megtelepítette az →irgalmasok ffi-rendjét. 1842: megalapította a →Szatmári Irgalmas Nővérek rendjét. Szerz-házat épített a ferenceseknek, isk-kat, szociális intézményeket alapított, új pléb-kat létesített, tp-okat épített. Halála után a ~ 2. megalapítójának nevezték. Haas Mihály mpp. (1858-66) idején telepedtek meg Szatmárnémetiben a jezsuiták. Bíró László mpp. (1866-72); a törvényalkotó Schlauch Lőrinc mpp. (1873-77); Meszlényi Gyula mpp. (1872-1905) egyhm-jét Jézus Szíve oltalmába ajánlotta, kérésére X. Pius p. a ppség fönnállásának 100. évét 1904: a ~ szentévévé nyilvánította. Meszlényi pp. 1896: kezdeményezte Hám János pp. boldoggáavatási eljárásának a megindítását. Az 1905. X: kinevezett Mayer Béla megbetegedett, 1906. VI: lemondott. Boromisza Tibor ppsége (1906-28) idején, 1906: telepedtek le Szatmárnémetiben épült ktorukba a ferencesek, 1910: a Keresztény Iskolatestvérek. - 2. 1920. jún. 4.-1938. A →trianoni béke a ~et is fölosztotta: Ro-hoz került a ppi székhely és 44 pléb. (Aknasugatag, Alsófernezely, Alsóhomoród, Barlafalu, Batiz, Csanálos, Csomaköz, Erdőd, Felsőbánya, Felsővisó, Giródtótfalu, Halmi, Józsefháza, Kálmánd, Kaplony, Kökényesd, Krasznabéltek, Krasznasándorfalu, Krasznaterebes, Lajosvölgyihuta, Láposbánya, Lázári, Máramarossziget, Mezőfény, Mezőpetri, Mezőterem, Nagybánya, Nagybocskó, Nagykároly, Nagymadarász, Nagymajtény, Nagysomkút, Nagytarna, Nántű, Rónaszék, Sárköz, Szakasz, Szamosdara, Szaniszló, Szatmárnémeti (2), Szinérváralja, Szinfalu, Túrterebes), Csehszl-hoz 46 pléb. (Aknaszlatina, Bárdháza, Beregszász, Csap, Császlóc, Csicser, Dobóruszka, Dolha, Dombó, Fancsika, Feketeardó, Felsőkerepec, Gyertyánliget, Huszt, Jenke, Királyháza, Kiskapos, Kisrát, Kőrösmező, Mezőkaszony, Munkács, Nagyberezna, Nagygejőc, Nagyszőlős, Nagyzalacska, Németmokra, Nevetlenfalu, Őrdarma, Pálóc, Perecseny, Rahó, Remetevasgyár, Sárosoroszi, Szerednye, Szolyva, Técső, Tiba, Tiszaújlak, Turjaremete, Ubrezs, Ungvár, Ungszenna, Várpalánka, Vinna, Visk; →ungvári apostoli kormányzóság), Mo-nak maradt a fehérgyarmati espség 14 pléb-ja (→mérki apostoli kormányzóság). A mpp. feladata volt az egyhm. és a rumén állam közti viszony rendezése. A felekezeti okt. eredményei, az új isk-alapítások elvesztek, a rumén áll. (szerződéseit megszegve) megszüntette a m. nyelvű egyh. isk-kat. 1928. VII. 9-1930. X. 16: →Szabó István kápt. helynök, ap. kormányzó idején a Sztszék a →rumén konkordátum alapján egyesítette a nagyváradi és a ~et, mpp-ké kinevezte Fiedler Istvánt (1930-39), aki Szatmárnémetiben 1935: megalapította a Kis Szt Teréz pléb-t. 1939. XI. 30: pol. mozgalomba keveredett papjai mentése érdekében lemondott. - 1930. VIII. 15-től a Csehszl-ba került részt (a Sztszék rendelete alapján) ungvári apostoli ap. kormányzóként Tahy Ábrahám, 1934. XI. 28: →Szvoboda Ferenc vez. - 3. 1938-1945. Az I. →bécsi döntés (1938. XI.), ill. Kárpátalja 1939. III-i visszacsatolása után az ungvári ap. kormányzósághoz tartozó 40 pléb. visszatért. Az ungvári és a mo-i mérki ap. kormányzóságból a Sztszék 1939. VII. 17: egy új ap. kormányzóságot hozott létre, ap. kormányzója Madarász István kassai pp. lett, aki az addigi kormányzókat helynökeivé nevezte ki. - 1939. III. 15. után az újonnan alakított →Szlovák Államban maradt a ~ 5 pléb-ja (Nagyzalacska, Pálóc, Ubrezs, Ungszenna, Vinna). Ezekből (és a kassai és a rozsnyói ppség Szl. Államban maradt plébániáiból) a Sztszék 1939. VII. 19: adminisztratúrát hozott létre (Jozef Čarsky tagorei cpp. vezetésével). - A Fiedler István mpp-öt követő ap. kormányzó, Márton Áron (1939-42) szatmári ált. helynökévé Szabó István nagyprép-ot, nagyváradivá →Schiffert Béla knk-ot nevezte ki. 1940. VII. 23: a Sztszék Napholcz Pál SJ-t nevezte ki mpp-ké, aki azonban a m. és a rumén áll. közti válság időszakában fölszentelését és székfoglalását halasztotta, a II. bécsi döntés (VIII. 30.) után fölajánlotta lemondását. A Sztszék 1941. VII. 28: megszüntette a nagyváradi és a ~ egyesítését, a kassai ap. kormányzóság plébániáit a ~hez csatolta, az egyhm-t közvetlenül a Sztszéknek alárendelt egyhm-ként továbbra is Márton Áron ap. kormányzósága alá rendelte, aki a ~ élére →Pakocs Károly ált. helynököt nevezte ki. Az 1942. III. 26: mpp-ké, majd a nagyváradi egyhm. ap. kormányzójává kinevezett Scheffler János pp. szalézieket telepített Nagybányára, megalakította 1942: Aporháza, Bene, 1943: Királymező, Kisszelmenc, Nagybánya-II., Nagykároly-II., Szobránc, Tiszakerecseny pléb-t. - 4. 1945-1982: a ppsége idején újraegyesített ~t az új országhatárok ismét fölszabdalták, Ro-é lett 54 pléb. (Aknasugatag, Alsófernezely, Alsóhomoród, Barlafalu, Batiz, Borsabánya, Börvely, Csanálos, Csomaköz, Erdőd, Felsőbánya, Felsővisó, Giródtótfalu, Halmi, Hosszúmező, Józsefháza, Kálmánd, Kaplony, Kisdengeleg, Kökényesd, Krasznabéltek, Krasznasándorfalu, Krasznaterebes, Lajosvölgyihuta, Láposbánya, Lázári, Máramarossziget, Mezőfény, Mezőpetri, Mezőterem, Mikola, Nagybánya [2], Nagybocskó, Nagykároly [2], Nagymadarász, Nagymajtény, Nagysomkút, Nagyszokond, Nagytarna, Nántű, Rónaszék, Sárközújlak, Szakasz, Szamosdara, Szaniszló, Szatmárnémeti [4], Szinérváralja, Szinfalu, Túrterebes), a SZU-é 40 kárpátaljai pléb. (Aknaszlatina, Bárdháza, Bene, Beregszász, Császlóc, Csap, Dolha, Fancsika, Feketeardó, Felsődomonya, Felsőkerepec, Gyertyánliget, Huszt, Királyháza, Királymező, Kisrát, Kisszelmenc, Kőrösmező, Mezőkaszony, Munkács, Nagyberezna, Nagygejőc, Nagyszöllős, Németmokra, Nevetlenfalu, Őrdarma, Perecseny, Radvánc, Rahó, Sárosoroszi, Szerednye, Szolyva, Taracköz, Técső, Tiszaújlak, Turjaremete, Unghuta, Ungvár, Várpalánka, Visk), Csehszl-é 13 pléb. (az 1939. III: a Szl. Államhoz kerültek mellé: Csicser, Dobóruszka, Jenke, Kiskapus, Őrdarma, Remetevasgyár, Szobránc, Tiba), Mo-nak maradt 27 pléb. (Aporháza, Beregsurány, Csegöld, Csenger, Fehérgyarmat, Hodász, Jánk, Kántorjánosi, Kölcse, Márokpapi, Mátészalka, Mérk, Nagyecsed, Nyírcsaholy, Nyírmada, Papos, Pátyod, Pusztadobos, Szatmárcseke, Tiszakerecseny, Tiszaszalka, Tyukod, Vállaj, Vásárosnamény, Vitka, Zajta, Zsuzsánnamajor). Scheffler mpp. megalapította 1947: a kisdengelegi, 1948: a szatmárnémeti Szt Család pléb-t. 1946: kisszem-ot létesített Szatmárnémetiben (a ppi konviktusban), Nagykárolyban (a Szt László Koll-ban) és Ungváron. 1948. IV. 9: a Sztszék újraegyesítette a nagyváradi és a ~et; VIII. 3: Ro. is államosította az egyh. isk-kat, VIII. 4: a rumén kormány rendeletileg megszüntette (és az erdélyi egyhm-hez csatolta) a ~et, IX: fölfüggesztette Scheffler János mpp. működését. 1948: a Sztszék a várható fejleményekre való tekintettel →titkos ordináriusok fölszentelését rendelte el a szatmár-nagyváradi egyhm. részére (1948: fölszentelték Bogdánffy Szilárdot, a nagyváradi egyhm. papját, az egyesített egyhm. ppi titkárát). Ettől kezdődően az egyhm-t úgy kormányozta, hogy az okiratokat helynöke, Pakocs Károly írta alá. A Szentszék 1948: kiadott dekrétuma előírásainak megfelelően a mpp-nek 2 ordinarius substitutust kellett kineveznie. Ezek vsz. Pakocs Károly és Bogdánffy Szilárd voltak (1949: mindkettőt letartóztatták). 1949. VII. 29: a rumén áll. föloszlatta a szerz-rendeket, a jezsuitákat és a ferenceseket kényszerlakhelyre (Szamosújvárra, ill. Désre) internálták, a piar-kat, szalézieket, ker. iskolatestvéreket és a szatmári irgalmas nővéreket szétszórták. Az internálása előtti napon, 1950. V. 23: Scheffler János az egyhm. kormányzását átadta →Czumbel Lajos ordinarius substitutusnak (1950-51, 1951: letartóztatták), akadályoztatása idején Szvoboda Ferenc ordinarius substitutus (1951-56) vezette az egyhm-t. Scheffler mpp-öt 1952: letartóztatták, bebörtönözték, Jilava börtönében halt vértanúhalált. Czumbel Lajos kiszabadulása után (1956-67) ordinarius substitutusként ismét átvette az egyhm. vezetését, titokban papokat szentelt, halála után ismét Szvoboda Ferenc ordinarius substitutus következett, aki az 1965 óta ált. helynökké kinevezett Sípos Ferencnek (1967-90) átadta az ordináriusi megbízatást. - 5. 1982-. A Sztszék V. 11: a mátészalkai, fehérgyarmati és vásárosnaményi esp. ker-eket az egri főegyhm-hez csatolta. 1991. V-: ismét a Sztszék által kinevezett mpp., Reizer Pál, 2003-: Schönberger Jenő vez. a ~t. Reizer pp. 1991: megindította Scheffler János és Bogdánffy Szilárd vt. pp-ök boldoggáavatási eljárását. Az Ukrajnához került kárpátaljai pléb-kból 2002: megalapították a →munkácsi püspökséget. - A~ben 1977: Nagybánya-III., 1983: Szatmárnémeti-Szt Antal, 1993: -Szentlélek, 1999: Nagybánya-IV., Nagykároly-III. (a trianoni ter. változtatások után 17 új) pléb. alakult. - A Szatmári Irgalmas Nővérek föloszlatott szerz-rendje ismét szabadon működik. A ~ben egykor létezett ffi szerz-rendek utolsó tagjai is meghaltak, 1993: megtelepedett a Jézus Szíve Missziósnővérei szerz-rend. A ~ből a Jézus Szíve Népleányok szerzetébe belépett testvérek 1995: megalapították a rend szatmárnémeti szerzetesházát, és megkezdték működésüket. - 1986. XI: plébániái Szatmár megyében: Alsóhomoród, Barlafalu, Batiz, Börvely, Csanálos, Csomaköz, Erdőd, Halmi, Józsefháza, Kálmánd, Kaplony, Kisdengeleg, Kökényes, Krasznabéltek, Krasznaterebes, Lajosvölgyihuta, Lázári, Mezőfény, Mezőpetri, Mezőterem, Mikola, Nagykároly 1., Nagykároly 2., Nagymadarász, Nagymajtény, Nagyszokond, Nagytarna, Nántű, Sándorfalu, Sárközújlak, Szakasz, Szamosdara, Szaniszló, Szinfalu, Túrterebes (40 pléb.); Máramaros megyében: Aknasugatag, Borsabánya, Felsőbánya, Felsővisó, Láposbánya, Máramarossziget, Nagybánya-I., -II., -III., Nagybocskó, Nagysomkút, Rónaszék, Szinérváralja, Tiszahosszúmező (14 pléb.) - A Katolikus Legényegylet 1885: Felsőbányán, 1888: Szatmárnémetiben, 1889: Ungvárt, 1891: Szinérváralján, 1892: Nagykárolyban, 1898: Munkácson alakult meg. Székházat szereztek, könyvtárt és szállószobát nyitottak. 1945-ig működtek. - 1945. I: Szovjet munkatáborba hurcolt ~i papok Melan Ferenc plnos (Nagybánya); Gruber Ernő OFM házfőn. (Nagybánya); Monostori Ferenc plnos (Nagymadarász; súlyos betegen); Lengyel László plnos (Érmindszent); Semptey Gellért SDV plnos (Nagykároly); Franzen Károly plnos (Aporháza [Aporliget?]); Simon Eleazár OFM plnos (Székelyhíd); Láng Lajos és Szeihel János (szatmári papnöv-ek). - 6. Megyéspüspökei: 1804: Fischer István, 1807: Klobusiczky Péter, 1821-25: Kovács Flórián, 1827: Hám János, 1858: Haas Mihály, 1866: Bíró László, 1873: Schlauch Lőrinc, 1887: Meszlényi Gyula, 1905: Mayer Béla, 1906-28: Boromisza Tibor, 1930: Fiedler István, 1939: Márton Áron ap. adm., gyulafehérvári pp., 1940: Napholcz Pál (nem iktatták be), 1942: Scheffler János (1942-48), 1950-től →titkos ordináriusok (Czumbel Lajos, 1951: Szvoboda Ferenc, Hentes Miklós, Révész Gábor, 1967: Sípos Ferenc), 1990: Reizer Pál mpp., 2003: Schönberger Jenő. - 1808 óta a ~ rendszertelenül kiadta az egyhm. névtárát (1943-ig 50 db.) - 7. Lapjai: Népiskolai Lapok (1870-71), Népiskola (1873-74), Téli Esték (1887-1914), Értesítő (1889-1900), Iskola (1890-98), Heti Szemle (1891-1914), Családi Kör (1894-99), Szatmár-Egyházmegyei Irod. Kör Értes. (1897), Szatmári Újság (1897), M. Földművelő (1898-1913), Kath. Egyh. Értes. (1903-04), Egyh. Híradó (1911), Szatmári Hírlap (1914-19), Kat. Élet (1921-31), A Szív (1925-40), Szabad Szó (1926-27), Új Élet (1927-28), Szeráf (1928-31), Gárdavezető (1929-30), Hildegarda (1929-44), Szívgárdista (1929-40), Helios (1933-35), Szövetséges (1933), Circulares Administraturae Apostolicae Szatmariensis (1939-41), Szatmári Katolikus Élet (1942-43), Kongreganista (1946-47), Gyertyafény (1992-) és folytatása, az Ajándék (1999-), Kisvirág (1992-), Rózsaeső (1998-), Szivárvány (1999-), Máramarosszigeten a Szent Ferenc Nyomdokain (1992-), Sárközújlakon a Forrás (1998-); g.k. lap: Revista Catolica (1885-1905), Nicolaos (1997-). - 8. Üldözött papjai és szerzetesei: A kommunista diktatúra idején a módszeres egyházüldözés során az erőszak kisebb megnyilvánulásai (házkutatások, a könyvek és kéziratok elkobzása) mellett az egyhm. számos papját, több szerzetesnőjét bebörtönözték, adminisztratív határozattal internálták, kényszermunkatáborba vitték, másokat az egyházhoz való hűségükért kémkedéssel és hazaárulással vádolva sokéves börtönbüntetésre ítéltek, közülük többen a börtönben meghaltak: Beliczay János (1952. II. 13: 2 év munkatábor), Bogdánffy Szilárd (1949. II. 6-1953. X. 3: haláláig), Both M. Klára (1949. X. 27: 19 hónap), →Czumbel Lajos (1945. V., 1951. V. 10-1956. X. 3.), Fischer Pál (1952. III-tól, majd 1954-: hét év), →Godó Mihály SJ (1952: 10 év börtön, 1979: ismét 2 év), →Gurzó Anaklét OFM (1955. III. 24: 6 év), Jónucz Pál (1945. V.), Marosán M. Leonárda, az irg. nővérek ált. főnöknője (1949. VIII. 15: 2 év), Mellau Ferenc (1945. V.), →Pakocs Károly (1948: rövid ideig, 1949-50: börtönben, 1956 u. egy ideig újra, 1966. X: az elszenvedett verés következtében meghalt), Rényi Ferenc (1953. VII. 7: 1 év), →Scheffler János (1950-52: kényszerlakhelyen Körösbányán, 1952. III-XII. 6: Jilavában), →Sípos Ferenc (1952. V. 9-1954. I.), →Szabó János (1952-1954. VIII. 15.), Szenes Ferenc (?), Tyukodi Mihály (1950. VI. 24-1953. IV. 23.), Várkúti (Weibel) János (1953-54), Zagyva Aranka Miriám (1953. VII. 7-1955. X. 8.). - Az egyhm. magyarországi részéből, a Csonka Szatmárból bebörtönözték: Csaba (Czumbel) Lajos (1947: 5 hónap, 1948: 2 év), Galambos János (1948), Gyarmati Károly (1951-52), Gyulai Mihály (1948. V-1949. V. 16), Hermann István (1943: a nyilasok, 1945 u. a kommunisták), Juhász Ferenc (1952-1956. II. 28.), Körmendy Béla (1944. XI: a Gestapo vitte el). - Az egyhm. kárpátaljai részéből bebörtönözték, deportálták: Árvay Dezső (1950), Bakó Zoltán (1945-56), Bártfay Kálmán (1949-56), Boschetti András (az oroszok kivégezték), Bujaló Bernát (1949-56), Csáti (Czap) József (1951. I. 11-1956), →Galambos József (1949. V. 13.), Haklik Sándor (1944. őszétől), →Heveli Antal (1950. IV. 23-1956. V. 29), →Homolya Péter (1949-56), →Horváth Ágoston (1947-56), →Hudra Lajos (1949. X. 13-1956. VII.), Kravjánszky Zoltán (1950-60), Kükemezei Mihály (1950-53), Lőrincz István (1945-48), Pásztor Ferenc (1945-49), Perpék János (1950-?), →Scheuermann Károly (1945-?), →Sörös János (1951. II-1956), id. Szörényi (Szolomájer) István (1947-?), Tempfli István 1949-56), Tindira Ernő (1945-?), Tircsi István (1964 u.), Tóth József (1945-48), Tökés (Trefszker) György (1950-56). - Az egyhm. Csehszlovákiába került részében: Kocsis István (1950-53), Krémer János (1952-?), →Szilvási Mihály (1950-56), →Szittya György (1950-?), Tokár József (1950-51).  B.L.B.-88

Schem. Szat. 1904, 1916, 1931. - Monoki 1941. - Salacz 1975. - A szatmári egyhm-s papok névtára 1986. nov. Szatmárnémeti, 1986. (gépirat) - Virt 1991. - Viczián 1995:197. - Kuszálik 1996. - Hetényi Varga 1999. I: 564.