🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > szarvas
következő 🡲

szarvas: a szarvasfélék családjába (Cervidae) Mo-on három faj tartozik. – 1. A gímszarvas (Cervus elaphus) a hazai erdőkben széltében elterjedt, különösen erős állományok élnek a Dunántúl déli felén, ahonnan már számos aranyérmes bika került elő. Agancsa csak a bikának van, ennek ágai evről évre növekedhetnek (agancsváltás). A gímszarvas társas természetű, vannak bika és tehén csoportok. Utóbbiakat mindig egy vezértehén vezeti. A gímszarvas növényevő, lágyszárú növényekkel, fák és bokrok leveleivel, rügyeivel táplálkozik, de látogatja a mezőgazdasági kultúrákat is. – Az ősz ismetlődő nagy természeti színjátéka a szarvasbőges. A hárembika féltékenyen őrzi teheneit a trónkövetelőkkel szemben, esetenként komoly harcra kerül sor. A bőgés idején a bikák testtömegük 20 %-át elveszitik. A megfolyatott tehén április-májusban egy borjut ellik, az ikerszüles ritka. Az újszülött testtömege 7–12 kg. A fiatalok 2–3 évesen ivarérettek. Nem védett, vadászható. – 2. A dámszarvas (Dama dama) nem őshonos, betelepítés útján jutott Eu-ba. Hazánkban sokfelé előfordul. A bika agancsát lapátnak hívjuk. Eu-hírű a gyulaji állomány. A dámszarvas főleg a szürkületi és éjszakai órákban tevékeny, tápláléka lágyszárú növényekből, lombokból, rügyekből áll. A bikák októberben barcognak, egy sekély teknőben állva csalogatják magukhoz a teheneket. A tehénnek egy borja van, mely kétévesen válik ivaréretté. Nem védett, vadászható. – 3. A jávorszarvas (Alces alces) északi elterjedésű, a legnagyobb szarvasféle. A bikák testtömege akár 500 kg is lehet. Hazánkba néhány alkalommal Ukrajna, ill. Szlovákia felől tévedt be egy-egy példány. – Lásd MKL XII:585. S.E.