szamár (lat. Equus asinus): a lovak nemzetségének egyik alnemzetségéhez tartozó, a lónál kisebb, hosszú fülű, szürke szőrű háziasított állat. - A Szentírásban a legáltalánosabban használt hátasállat (Kiv 4,20; Szám 22,22; Bír 10,4; 12,14 stb.), nők is felültek rá (pl. 1,14), és olykor egy szolga vezette. Főleg hegyvidéken volt nélkülözhetetlen, mert csökönyös ugyan, de nagyon óvatos. A legrégibb időkben csak a jómódú, előkelő embereknek volt ~uk (Bír 10,4), később az egyszerű embereknek is (Kiv 20,17). Teherhordó állatként is használták (Ter 42,27; 1Sám 25,18; Iz 30,6), de a földeken, a földművelésben is (MTörv 22,10: tilos ökörrel összefogni: Iz 30,24). A gazdagoknak egész csordára való ~uk volt (Jób 1,3; 42,12; 1Krón 27,30). Húsát nem ették, tehát nem lehetett áldozati állat sem (Kiv 13,13; 34,20). Így szolgálhatott beszédes bizonyítékul a szamariai éhínség leírásában (2Kir 6,25) az a kitétel, hogy 80 sékel ezüstbe került egy ~fej. Ter 49,14: csontos ~, képes értelemben; Ez 23,20: olyan heves vágy gyulladt benne (= Oholibában), mint a ~ ösztöne. Minthogy harci állatként a ló háttérbe szorította, a ~háton érkező Messiás (Zak 9,9; Mt 21,2-7) a béke fejed-eként jelenhet meg. Ezért az ÚSz-ben Jézus ~háton vonul be szenvedése előtt Jeruzsálembe (Mt 21,2-7; Jn 12,15). - A magyar népéletben a juhtenyésztésben volt jelentős: a nyáj vezetője és a juhász teherhordó állata volt. Heves Vm-ben hízlalták, télen levágták és húsát megették. - →Physiologus szerint elsősorban a féltékenység (a ~ kasztrálja utódját), ill. az ördög jelképe, aki ordít, mint a ~ a tavaszi napéjegyenlőségkor, mert elveszti hatalmát a hívők fölött. - Ikgr. Mivel az ostobaság és a lustaság megtestesítőjének látták, e víciumok ábrázolásának attrib-a lett. Ebben az értelemben a zsinagóga hátasállata (→Hortus deliciarum). Az eretnekeket olykor ~füllel ábrázolták. - Erények jelképe is lehet: állhatatosság, türelem, engedelmesség, alázat. Közismert igénytelensége miatt az önmegtartóztatás ill. a fösvénység megtestesítője, ezért az →életkorok közül az öregség attrib-a. - A Szentírásban Bileámnál, Izsák föláldozásánál és a Jeruzsálembe való bevonulásnál szerepel, de ábrázolták Krisztus születése és az Egyiptomba menekülés képein is (→pálmakrisztus). - Páduai Szt Antal (az Oltáriszentség előtt térdet hajtó ~), Cantelicei Szt Félix, Szt Florentin, Aranyszájú Szt János, Szt Leonhárd, Szt Marcell p. (istállóban dolgozott) attrib-a. **

Kirschbaum I:681. - BL:1633. - Lipffert 1976:27. - Sachs 1980:121. - KML 1986:281. - Physiologus 1986:21. (9.) (s.v. vadszamár)