Magyar Katolikus Lexikon > S > szövetség


szövetség (lat. testamentum, foedus): természetes vagy jogi személyek egymásnak nyújtandó kölcsönös szolgálatait (jogait és kötelességeit) rögzítő önkéntes megállapodás. Isten és ember között: →Ószövetség, →Újszövetség; közösségek nevében foederatio (pl. Foederatio Emericana); tárgyakról való megegyezés a →szerződés (lat. pactum). - I. Az ÓSz-ben. a) A fogalom. A héb. berit (az ÓSz-ben 285x fordul elő) jelenti egyrészt magát a ~kötést, másrészt a létrejött kapcsolatot, mely az ókori K-en sokkal mélyebb értelemű volt, mint napjainkban; a rokonsághoz állt közel. A ~kötést többnyire →esküvel is megpecsételték (Ter 21,23; 26,28; MTörv 29,11; Józs 9,15; 1Sám 20,42), úgyhogy az eskü a héberben a ~ szinonimája lett (Ter 26,28; 2Sám 21,7; Neh 6,18). Tanúul Istent hívták (Ter 31,50-54; 1Sám 20,23.42;. Ám 1,9); az Úr (színe) előtt kötötték a ~et (1Sám 23,18; 2Sám 5,3; 2Kir 11,4; 23,3; Jer 34,15), de emlékkövet is állítottak bizonyságul (Ter 31,44-54; Kiv 24,4; Józs 24,26). Az ókori K-en okl-et is írtak, ez az ÓSz-ből (föltehetően véletlenül) csak a ~kötés esetében mutatható ki (MTörv 9,9.I1.15; Kiv 24,7; 2Kir 23,2.21; Józs 24,26; MTörv 29,20; 31,26), ugyanígy az átokkal egybekötött jelképes átvonulás is a kettévágott állatok között (Ter 15,5-17; Jer 34,18-21). A ~kötéssel kapcsolatos szokások a létrejött közösséget jelképezik: ajándék adása (Ter 21,27-32), ruha- v. fegyvercsere (1Sám 18,4), kézfogás (Ez 17,18), közös →étkezés (Ter 26,30; 31,46; Józs 9,14; 2Sám 3,20). A ~i lakomát áldozat keretében is tarthatták (vö. Ter 31,54 és Zsolt 50,5), és ehhez különféle, sóval v. vérrel végzett szert-ok is társulhattak (2Krón 13,5: só~; Kiv 24,6-8.11; Zak 9,11: a ~ vére). A ~ lényeges része volt a békés viszony, ami biztonságot jelentett és jólét forrása lett, mert a ~ megtartása nem merült ki a vállalt kötelezettség teljesítésében, hanem megkívánta a hűséget, a barátságot és a szeretetet is (vö. 1Kir 5,15; 2Sám 19,7; 1Sám 18,3; 20,17; 2Sám 1,26; MTörv 6,5; Bír 5,31). - A ~ megszegése bűnnek számított Isten ellen, a szövetségest felmentette, és a ~kötés záradékául kimondott átkok teljesedését vonta maga után. ~et olyanok is köthettek, akik társad-ilag nem álltak egy szinten, v. pol. szempontból ellenfelek voltak. A ~et megbízott, közvetítő is megköthette (2Sám 3; 2Kir 11,17; Józs 24,25; MTörv 28,69). - A ~nek csaknem minden eddig említett mozzanatához kimutathatók a párhuzamok az ókori K-ről. Különösen fontos fogódzóul szolgálnak a hűbéri szerződések, elsősorban a hettita nagykirályokéi. A ~kötést a nagykirály kezdeményezte, ő szabta meg a feltételeket is. Biztosította hűbéreseit védelméről, a hűbéres pedig esküvel kötelezte magát, hogy csak urához tartozik. A ~et adott formula szerint írásba foglalták. A két fél istenei voltak a tanúk. - b) Személyek és csoportok közti ~ek. Az ÓSz többé-kevésbé véletlenszerűen említ személyek közt létrejött ~et, akik azonban családjukat, nemzetségüket is képviselhetik (Ter 31,44-54; 1Sám 18,1-4; 20; 23,18; 2Sám 21,7; 2Kir 11,4-8; Neh 6,18;. Zsolt 55,21), továbbá kir. és nép közti szerződést (2Sám 3,12-21; 5,1-3; 2Kir 11,17), törzsek közötti ~eket (Ter 21,22-32; 26,26-32; Józs 9,3-27), szomszédos kir-okkal és országokkal kötött szerződéseket (1Sám 11,1; 1Kir 5,1.15.26; 15,19; 20,34; Ez 17,13; Oz 12,2; Ám 1,9). - Izr-ben vallási szempontból tilos volt más népből valóval ~re lépni (Kiv 23,32; 34,12-16; MTörv 7,2). Ez vsz. abból az időből maradt fenn, amikor Izr. fiai elfoglalták Kánaánt, és az idegen kultusz megakadályozását célozta, amit a ~kötés óhatatlanul magával hozott volna (Kiv 23,32; 34,15). A próf-knak a kir. ~kötései elleni felszólalásai a régi tilalmat újra fölelevenítették. Ezt a tilalmat, mely Izr-t elkülönítette a többi néptől, csak úgy érthetjük meg, ha szem előtt tartjuk Izr-nek Istennel kötött ~ét, mely alapja volt Izr. egész vallásosságának és csak Izr-t jellemezte (az eddig szóba került „párhuzamok” közül egy sem bizonyult meggyőzőnek). - c) Isten ~e Izraellel. Ez a ~ Izr-t jogilag és személyesen egyaránt kötelezte, és minden más kultusztól eltiltva egyedül Jahvéhoz kapcsolta. Így Izr. egyértelműen elkülönült az összes (természeti mítoszon alapuló, többistenhívő vallású) környező néptől. Az Istennel való kapcsolatot illetően minden természetes csengésű kijelentést (jegyesi-házastársi szeretet, atya) a ~ felől nézve jogilag értelmeztek. A jogi értelmezés eleinte javukra is vált és tisztultabb felfogáshoz vezetett; csak az idők folyamán derült ki, hogy megvannak a korlátai. - 1. Izr. vallása szempontjából alapvető a Sínai-hegyen kötött ~. Mivel a Kiv 19-24; 32-34 szövegei mögött kultikus szempontból válogatott, bonyolult hagyomány áll, nem rekonstruálhatók a teljes bizonyossággal elfogadható események minden részletükben. Annyi mégis bizonyos, hogy az Egyiptomból Mózes vezetésével kivonult törzsek az Ígéret földjének elfoglalásakor már tudatában voltak a ~nek (a ~ ládája, a ~ okmánya, a ~ kultusza). Hogy a ~et már a pusztai vándorlás idején is hűbéri szerződések mintájára fogták-e föl, azt a forrásokból nem lehet egyértelműen megállapítani, de nem sokkal később már bizonyosan így értelmezték. Ezért mutatnak most az összes olyan szövegek, melyek a Sínai-hegyen kötött ~gel és ennek későbbi megújításaival kapcsolatosak, többé v. kevésbé világosan olyan megfogalmazást, mely messzemenően követi a hettita szerződések mintáját. (A nagykirály helyén Jahve áll, a hűbéreseként Izr.) Jahve először felsorolja, hogy a múltban mi mindent vitt végbe Izr. javára; a legfontosabb: kivezette Egyiptomból. Annak alapján, amit a múltban Izr-ért tett, alapvető követelményül megszabja, hogy csak Őt tisztelheti Izr. Ezzel a követelménnyel függ össze az a gyakran előforduló kitétel, hogy „az én népem leszel, én meg a te Istened leszek”. A „fő parancs”-hoz kultikus és erkölcsi előírások csatlakoznak. Számuk az idők folyamán gyarapodott, mindig újabb rendelkezésekkel egészült ki, mígnem kialakult a Pentateuchus →Törvénye. A ~ mindig →áldással és →átokkal zárul. A ~et Izr. szabadon fogadja el (Kiv 19,3-8; 24,3-7; MTörv 26,16-19). A ~ kultusza és a különféle egyéb intézmények a ~nek állandóságot, szilárdságot biztosítanak. A ~ a ~ okmányában ölt testet. Lehetséges, de nem biztos, hogy (eredeti változatában) a →Tízparancsolat képviseli a ~ okmányának legrégibb változatát. Az 5-28 a ~ okmányának csak kevéssel bővült változatát őrizhette meg, a kir-ok korának későbbi idejéből. A →szentség törvénye (Lev 17-26) föltehetően szintén a ~ jeruzsálemi kultuszára vezethető vissza. Minthogy e szövegek több változatban ismeretesek és több rétegből összetevődöttnek látszanak, arra lehet következtetni, hogy a ~ intézményének minden szilárdsága és állandósága ellenére is megvolt a maga valóságos tört-e. - 2. Ennek a tört-nek a tanúja a többi ~kötés, melyről az ÓSz beszámol. A Moáb földjén kötött ~ (MTörv 28,69) talán csak feltételezés avégett, hogy a MTörv beilleszkedjék az elbeszélés összefüggéseibe. A Józsue által Szichemben kötött ~ az Ígéret földje elfoglalásának tört-ét zárja le; vsz. hogy itt jött létre az Istennel ~ben élő 12 törzs egymás közti ~e. Sámuel idején a ~hez csatlakozott a kirság újonnan bevezetett intézménye (vö. 1Sám 12). Amikor Dávid a ~ ládáját Jeruzsálembe vitte (2Sám 6), a ~ intézménye maradandóan összekapcsolódott ezzel a várossal és a dávidi kirsággal. A kirság korában a ~ törv-ét időről időre liturgia keretében felolvasták (MTörv 31,9-13), s ha változás állt be a legfőbb vezetésben, megerősítették (pl. 2Kir 11,17: Joás). A próf-k „Jahve küldötteinek tartották magukat, akiknek az a feladatuk, hogy a ~ népét figyelmeztessék, nehogy megszegje a ~et, v. ha kell, visszavezessék a népet a hűségre, makacssága esetén jövendöljék meg az átkok beteljesedését, s ha bekövetkezett, állapítsák meg a ~ megszegését, és bűnbánatot hirdetve újítsák meg a ~et. A ~ egyértelmű megszegése után a ~ jellegzetes megújítása volt a Jozija-féle ~ (Kr. e. 622; 2Kir 22), továbbá Cidkija ~e (Jer 34,8). A fogság után úgy látszik időről időre megújították a ~et. A megújításhoz csatlakoztak a szükségessé vált reformok (Neh 9). - 3. Az Istennel való ~ annyira áthatotta Izr. egész gondolatvilágát, hogy másodlagosan különféle egyéb kiválasztásokat is ~nek tekintettek. Áll ez mindenekelőtt Dávid háza (2Sám 23,5; 2Krón 13,5; 21,7; Zsolt 89; Sir 45,25), továbbá az ároni papság kiválasztására (Szám 18,1-19; 25,12; Sir 45,6-25). Egyébként a Dáviddal és a Lévivel kötött ~ tárgyilag is összefügg a Sínai-hegyen kötött ~gel. Ugyanakkor Istennek Ábrahámmal kötött ~e, ahogyan a Jahvista bemutatja (Ter 15), független tőle: itt Isten egyoldalúan kötelezi el magát esküvel az Ígéret földjére való elvezetésre. - 4. A →Második Törvénykönyv, valamint a deuteronomikus irod. valóságos teol-t épít a ~re. A ~ arra vezethető vissza, hogy Isten a pátr-kat és utódaikat szeretetből kiválasztotta a többi nép közül (MTörv 7,6; 10,14). A →kiválasztásból következett, hogy Isten megesküdött a pátr-knak, hogy nekik adja az Ígéret földjét (pl. 6,10), továbbá hogy kivezette a népet Egyiptomból és elvezérelte az Ígéret földjére (6,21; 26,8 stb.). Istennek ez a tette Isten népévé avatja Izr-t, melynek Jahve a Hóreben (= Sínai) elvben és Mózes közvetítésével részletekbe menően is kinyilvánította akaratát (5). Bármennyi kötelezettséget ölel is föl (12-26) Istennek ez az akarata (a Tóra = Törvény néven; ez a szó deuteronomikus értelmezésben csaknem azonos a ~gel), azok mind csupán kifejtései az egyetlen fő parancsnak (5-11), melyet különféle szempontokból többféleképpen is meg lehet fogalmazni (félelem, szolgálat, szeretet, emlékezés stb.). Az egykori ~kötést a kultikus ma ismét jelenvalóvá teszi. Izr. ilyenkor még mindig ott áll a Jordánnál, az Ígéret földjének határánál. Még nem birtokolja a ~ javait, az életet az országban, mert az a ~ hűséges megtartásának lehet a gyümölcse. A deuteronomikus teol-nak épp az a fő témája, hogy a ~ javait Izr. a ~ megszegésével újra meg újra elveszti. De ez a szerződés fogalmából szükségszerűen következő szigorúan vett jogi kapcsolat (a ~ hűséges megtartása és a ~hez fűződő ígéretek között) az irod. szempontból nagyon bonyolult MTörv legkésőbbi rétegeiben már feloldódik annak fényénél, amit a fogság prófétái tanítottak a ~ről (4,26-28; 9,4; 30,1-10). - 5. A fogság idejének prófétái a Sínai-hegyen kötött ~ megszegését és érvényének elvesztését egyértelműnek látták (pl. Jer 11,1-17; Ez 16), de felismerték, hogy Isten Izr. iránti elkötelezettsége nagyobb annál, hogy egy szerződés modellje kifejezhesse. Ezért (bár a ~ kora végéhez ért) arra számítottak, hogy a jövőben Isten valami újat visz végbe népe javára, üdvözítésére, ami fölötte fog állni a réginek. Mivel azonban előképekben gondolkodnak, az új valóságot a régi fogalmak szerint új ~ként képzelik el és állítják népük elé (Jer 31,31-34; 32,37-41; Ez 16,60-63; 34,25-31; 37,15-28). Az új ~ idején nem lesz többé bűn (Jer 31,34; Ez 36,25). Az új ~ nem intézmény lesz (Jer 31,33; Ez 36,26). Izr. újra egy Dávid házából való eszményi fejed. uralma alatt fog állni (37,25;. Jer 33,14-26). Deutero-Izajás tovább gazdagítja az új ~nek ezt a képét: Isten szenvedő szolgája lesz a közvetítő (Iz 42,6; 49,6; 53); a pogányok is részesei lesznek a ~nek, tehát az új ~ egyetemes lesz (55,3-5; 49,6). A fogság prófétái feladták a ~ szó pontos jogi értelmét, és előképi értelemben éltek vele. - 6. A Papi irat a ~ gondolatától anélkül távolodott el, hogy a jövő felé fordult volna: a ~ Isten ajándéka és alapítása; az ember egyszerűen csak „kedvezményezett”. Ebből következően hűtlenségével nem szüntetheti meg a ~et. Jelek (szivárvány, körülmetélés) emlékeztetnek a ~re. Az idők folyamán bonyolult engesztelések rendszere épült ki, hogy az ember a ~et el ne veszítse. A ~nek ez az új értelmezése megkívánta, hogy az üdvösség tört-e is más megvilágításba kerüljön. A Papi irat elkülöníti a ~re vonatkozó tanítást a Sínai-hegyen történtektől. Ezek (minthogy elsősorban a szabbattal és a kultusszal kapcsolatosak) csak tört. betetőzései a pátr-k ~ének (Ter 17), mely most Izr. ~e lett. A 17. fej. elé beiktatták a Noéval kötött egyetemes ~et, mely az egész emberiséget érinti (9,9-17): ez az egyetemes értelmezés azért vált lehetségessé, mert a ~ eredeti, tiszta értelmében (ti. hogy Isten alapítása és ajándéka) nem tételezi föl többé a kiválasztást. A kiválasztás most az Ábrahámmal kötött szerződés felől közelítve kapott megfogalmazást. Ábrahámban Izr. mindent megkapott. Új, üdvösséget elősegítő eseményekkel nem számolnak a jövőben (ugyanakkor az a kultikus érdekből született alkotmánytervezet, melyet Ez 40-48 felölel, a jövő felé fordul). - II. A zsidóságban, Krisztus korában. A kánon különféle teol-kat ölel fel a ~et illetően, és együtt szemléli őket. A kultuszt és a szokásokat a Pentateuchus határozza meg. Vele azonos értelmű szóként a törv-en kívül most már a ~ szó is jelölheti egyszerűen az ősi vallást is. A zsidóságnak számunkra nehezen elkülöníthető irányzatai nyilvánvalóan a szó különféle aspektusai közül mást-mást hangsúlyoztak. A rabbinista zsidóság előfutárainál úgy látszik, mintha a Sínai-hegyhez kapcsolódó jogi szemlélet került volna előtérbe. A hellén térségben a LXX szabott irányt, mely a Papi irat hatását mutatja, nevezetesen azáltal, hogy a héb. berit megfelelőjéül a gör. diathéké szóval élt, mely a profán görögben 'rendelkezés', 'utolsó rendelkezés = végrendelet' (Philo). A hivatalos zsidóság körében vezető szerepet, úgy látszik, sohasem töltött be a ~ fogalma. Annál inkább némely szélsőséges csoportnál. A Jub minden bibliai ~kötést a hét ünnepére, „a ~ ünnepé”-re tesz. Vsz., hogy hasszidista körökben ezen a napon rendszeresen megújították eskü formájában a ~et Istennel és egymással. Fontos szerepet töltött be az ilyen eskü a kumráni szektában is: tanúsította az odatartozást. 1QS 1f: a ~re lépés rítusa a régi ~kötés formájára emlékeztet; 1QS 2,19-23: a ~et e forma szerint évről évre megújították. A Damaszkuszi iratban (CD) a szekta magát a Damaszkusz földjén létrejött új ~ közösségének nevezi, tehát úgy látták, hogy beteljesedett Jer 31,31, de az új ~et összekapcsolták a törv. szélsőséges szigorával. A Jeremiás által megjövendölt Szentlélek már működik a közösség tagjaiban, ennek ellenére ez az új ~ még nem a továbbra is várt eszkat. ~. -

III. Az ÚSz-ben. A gör. diathéké 26x szerepel az ÚSz-ben: 7x ósz-i idézetben, 16x az ÓSz-re utalva, 3x az ÓSz-től függetlenül. A Gal 3,15-17; Zsid 9,16: a profán gör. értelem ('testamentum, végrendelet') kerül előtérbe. - Az ÚSz tanítása: Isten Krisztusban megkötötte az emberiséggel a próf-k által megjövendölt új ~et; ez végérvényesen felváltotta a Sínai-hegyen kötött ~et, mely épp ezáltal ó ~, régi ~ lett (2Kor 3,14); ugyanakkor az új ~ eszkat., és így felülmúlhatatlan. Az új ~et az →utolsó vacsora tört-e jelenti be; az üdvösség régi rendjéhez való viszonyát teol-ilag Pál ap. és a Zsid szerzője fejtette ki ill. rendszerezte; az ÚSz többi kv-e a ~ teol-ját fogalmazza meg, anélkül azonban, hogy a ~ szó szerepelne bennük. - 1. Az utolsó vacsoráról szóló beszámolóban mindkét hagyomány tanúsítja az új~ megalapítását az utolsó vacsora keretében, mégpedig az ó~hez kapcsolódva. Mt 26,28 (vö. Mk 14,24): itt a ~ vére a Kiv 24,8-ra utal (a Sínai-hegyen kötött ~ megkötésének utolsó mozzanata az áldozat és az áldozati állat vérével való meghintés a ~ megerősítésére!). Ugyanakkor a vér kiontása (= kiöntése), melyet Máté még értelmez is („a bűnök bocsánatára”), egyszersmind előre utalás is Krisztus keresztáldozatára. A sokakért kifejezéssel Jézus Isten szolgájának másokért vállalt engesztelésére utal (Iz 53). - Lk 22,20 (vö. 1Kor 11,25) az új~re vonatkozó jövendöléshez (Jer 31,31) kapcsolódik és megfogalmazza beteljesedését: Krisztus vérében. - 2. Pál ap. az új~ szolgájának nevezi magát (2Kor 3,6); ha ennek hátterét keressük, nem érhetjük be az Oltáriszentség szerzésekor elhangzott szavak hű továbbadásával (1Kor 11,25), hanem főleg arra kell gondolnunk, amit Pál ap. megtapasztalt, ti. hogy a pogányok körében teljesített (tehát egyetemes) szolgálata által valóra válnak a próf-k ígéretei: kiárad a Szentlélek, húsból való szívek váltják föl a kőtáblákat (2Kor 3,3). Ehhez járult annak megtapasztalása, hogy Izr. egy része elzárkózott az új~ tanítása elől és kitartott a Sínai-hegyen kötött ~ mellett (3,12-16; vö. Róm 9-11 stb.). Így érthető, hogy a fogság ideje prófétáinak és a kései deuteronomikus szerzőknek elfordulása a Sínai-hegyen kötött, jogilag értelmezett ~től Pál egész teol. gondolkodását meghatározta; ennek klasszikus megfogalmazása a Róm. Ugyanakkor Pál csak alkalmilag él az ó és az új kifejezéssel (2Kor 3,6.14), v. állítja szembe egymással a 2 ~et (Gal 4,24). Ált. a nomosz ('törvény') szóval utal a Sínai-hegyen létrejött ~re, melynek a torah felel meg a héberben. Ahhoz tehát, hogy Pálnak a ~gel kapcsolatos teol-ját bemutathassuk, a törv-t illető teol. felfogását is ki kellene fejtenünk. Gondolatmenetében (pl. amikor azt a kérdést taglalja, hogy ki igaz, Isten v. az ember), továbbá az ÓSz idézésekor (pl. Róm 10,6-10: a MTörv 30,12-14 idézése), valamint fogalomalkotásában (pl. Róm 10,3: megigazulás, vö. MTörv 9,4) Pál a MTörv-ből és a próf-k tanításából merít. Ugyanakkor a Papi irat teol-jának fő mozzanatait is beleépíti teol-jába: azáltal, hogy mindarra, ami a Sínai-hegyhez kapcsolódik, a törv. kifejezést vonatkoztatja, így a ~ szó Pálnál is szabaddá válik arra, hogy a pátr-knak adott ígéreteket jelölje. Pál (Róm 9,4; Gal 3,15.17; Ef 2,12) ilyen értelemben él e kifejezéssel, ugyanakkor Ábrahámot úgy állítja elénk, mint aki nem a törv. alapján, hanem csak a hitből igazult meg, elővételezve a Krisztusban való megigazulást (Gal 3,15-25; vö. Róm 4). - 3. A Zsidóknak írt levélben a ~ központi helyet foglal el (elsősorban 7,1-10,18). Jer 31,31-34 nyomán (idézve: Zsid 8,8-12 és 10,16) a szerző megkülönbözteti a régi és az új, a tökéletlen és a tökéletes, az átmeneti időre szóló és az örök ~et. Az előkép és a beteljesedés összefüggését a kultikus fogalmakkal (sátor, oltár, áldozat) élve mutatja be, és erre alapozza krisztológiáját. Krisztus főpap, aki saját maga feláldozásával kezese (7,22) és közvetítője (8,6; 9,14-18; 12,24) az új~nek. Az áldozatul kiontott vér ereje áthatja az új ~et (vö. 10,12-22): egyszer s mindenkorra eltörli a bűnt (9,11-15; 10,11-18), megszentel (10,10.29), lehetővé teszi az Isten elé járulást (7,25; 10,19-22) és az ígért örökség elnyerését (9,15). A ~gel kapcsolatban nincs szó kötelezettségről, ha a kegyelemhez és a ~hez méltó magatartás hangsúlyt kap is (10,19-31; 13,20). - 4. Az ÚSz más rétegeiben a ~ nem teol. fogalmat jelöl, de olykor mintha a ~gel kapcsolatos teol. is tükröződne a szóhasználatban. Így pl. amikor Máté a hegyi beszédet úgy mutatja be, mint a sínai-hegyi törvényadás megfelelőjét, v. amikor János az Isten iránti szeretetet a ~nek szerződésen alapuló, deuteronomikus teol-jával összhangban a parancs megtartásaként határozza meg (Jn 14,21;. 14,15.23; 15,10; 1Jn 2,3-5). R.É.

Kirschbaum IV:216. - BL:1745.