Magyar Katolikus Lexikon > S > szómágia


szómágia: 1. szoros értelemben beszéddel űzött →mágia. Hagyományos formái a →ráolvasás, →átok. A ~ bűn a →vallásosság erénye ellen. - 2. tág értelemben a nyelv politikai célú eltorzítása, mely a szavakat önkényesen másként értelmezi. - A zsarnoki rendszerek tudatformáló eszköze, melyben a propagandisták a tájékoztatási rendszer (sajtó-rádió-televízió) birtoklása/ellenőrzése révén a torzított értelmű szavakat kizárólagos és gyakori ismétléssel a köztudatban elterjesztik. - Jellemzői: általánosítás, csúsztatás, egységesítés, rövidítés, az idegen szavak önkényes, v. az eredeti jelentés fordítottjakénti használata: pl. a Bach-korszak besúgói jelentéseiből (1856 k.) származó magyarkodás szó, mely a pesti nem m-ok föltűnő magyar ruha, bajusz, stb. viseletéről szólt, 1945 u. „magyar voltának fitogtatása” lett, ami Mo-on (a 93 %-ban született m. számára) értelmezhetetlen. Főként a fiatalok (és iskolázatlan felnőttek) gondolkodásának megzavarására, ellentétes jelentésű, idegen+magyar összetételű szavakat akottak: begyűjtési csata, békeharc, javító-nevelő munka, népi demokrácia, népi demokratikus köztársaság [magyarul: népi népuralmi köztársaság], széncsata, támogatás [a kiutalás, visszatérítés helyett], stb. - A gyűjtőszavak ismételt kiterjesztése (pl. 1945-től napjainkig a fasiszta, 1945-68: a reakciós, kispolgári, klerikális, stb.) minden ellenvélemény, megnyilvánulás elmarasztaló jelzője. E parttalan módszerrel lett pl. a hazafiból antiszemita, nacionalista, soviniszta, irredenta (együtt), utóbb már csak fasiszta; a vallásosból klerikális, kleriko- fasiszta, maradi, retrográd; mindenkiből reakciós, aki nem 'haladó'; 1990 u. az ellenállóból, fölkelőből, lázadóból, antiglobalistából terrorista. A Magyar nemzeti bibliográfia (Bp., 1945-) kizárólag a csonkamo-i kiadványok könyvészete [az egyetemes = magyar nemzeti helyett], 1987-88: Bpen a kerületi adó „területfejlesztési hozzájárulás”, 2007: is a tandíj „nevelési hozzájárulás”; a tömegtájékoztásban a (balodali) koncentrációs (munka)tábor átnevelő intézmény, a fegyőr (kápó, smasszer) nevelő, nevelőtiszt; a Kínai Népközt-ban tanuló a munkatáborok lakója; a népirtásból a balkáni háborúk idején „etnikai tisztogatás” A bolsevik pártállam kb. 120 féle népéből a szovjet, a féltucat délszláv népből jugoszláv, az országból (a délszláv népek kiválása után is) évtizedig „Kis-Jugoszlávia”, 1990 u. a cigányból a roma, a svábból [a cipszerből, a krikehájból, a szászból, stb.] német, az oláhból, mócból a román, a tótból, tirpákból a szlovák, stb. Az általanosítás hamis indoka, hogy a szó a köznyelvben a nép lekicsinylő jelzője, amit a félévezrede elterjedt családnévkénti (pl. Czigány, Oláh, Sváb, Tóth, stb.) öröklődése cáfol. A szavak valódi értelmétől megfosztása a pártállamok után a globalizmusnak is egyik tudatzavaró eszköze: a nemzetk. nagyvállalatok, a bank/pénztőke minden ellenfele antiszemita, kirekesztő, náci, szélsőséges, terrorista stb. rágalmazott jelzőkkel illetett és védekezésre kényszerített. - A gyakran ismételt szavak rögződve előítéletté, a használatban töltelékszavakká, az oktatásban és hírközlésben a színvonaltalanság jellemzőivé váltak. 88

Kortárs 1997:7. sz. (Czigány Lóránt: Államosított szavaink átvilágítása, avagy a szótáríróink diszkrét bája) - Kommunizmus fekete kv-e 2000:27.