Magyar Katolikus Lexikon > S > szívtisztaság


szívtisztaság, tiszta lelkiismeret: a lelkiélet egyik alapfogalma (→tisztaság), negatív értelemben a →szív bűntelensége, pozitív értelemben a szív →erényekben való gazdagsága. A →nyolc boldogság között a hatodik: „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5,8). - A ÓSz első megállapítása az emberi szívről az, hogy „állandóan a rosszra irányul” (Ter 6,5). A zsoltáros tudta, hogy csak tiszta szívvel és kézzel léphet Isten elé, ezért kérte a ~ot (Zsolt 24,4; 51,12; 73,1). A próf-k sürgették ezt a belső tisztaságot (Iz 1,10; Jer 7,3-7), amitől az ember →igaznak mondható, az Úr pedig megígérte a ~ kegyelmi ajándékát (Ez 36,26). - Jézus is azt tanítja, hogy az ember szívéből származik minden rosszaság (Mk 7,20); az első keresztények is tudatában voltak az emberi szív állhatatlanságának (Jak 1,8). Annál érthetőbben magasztalja és mondja boldognak Jézus a tisztaszívűeket (Mt 5,8). - A ~ másik megfogalmazása a tiszta lelkiismeret (1Tim 1,5; 3,9; 2Tim 1,3; 2,22: 1Pt 1,22). - A ~ a földi élet veszedelmei között is állandóan növekedhet (→kegyelmi élet) a →tökéletességre törekvés függvényében. **

Schütz 1993:362.