Magyar Katolikus Lexikon > S > szír keresztény irodalom


szír keresztény irodalom: 1. Kezdetei. A kerséget megelőző korszakból egyetlen szír irodalmi alkotás sem maradt ránk, de az Ahikar bölcsessége c. iratnak minden bizonnyal volt pogány változata. - Ny-Szíria területén jobban érvényesült a →hellénizmus hatása, mint Mezopotámiában, ezért Ny-on éltek görögül író szírek, mint →Caesareai Euszébiosz, Bosztrai Titosz, a görögül és szírül egyaránt író Antiochiai Szeverosz. A szír nemzeti irod. bölcsőjének Adiabene tekinthető, ahol már a Kr. e. 1. sz: jelentős zsidó diaszpóra élt. A szíriai zsinagógákban arám nyelvű →targumokat használtak, melyeket később a ker-ek is átvettek. Az →evangéliumharmóniák a targumok utódai a szíreknél, s szinte kánoni érvényűek lettek. A 2. sz. legjelentősebb egyénisége volt →Tatianosz, kinek evang-harmóniáját még az 5. sz: is használták. →Rabula pp. törekedett a szó szerinti fordítások bevezetésére a szír egyházban. Az adiabenei egyh. tekintélyét később felülmúlta →Edessza. A szír ker-eknek kitűnő kapcsolataik voltak D-Gallia ker-eivel, mert számos honfitársuk vándorolt ki oda. Így érthető, hogy a szír szentírásfordítások és evang-harmóniák befolyásolták a lat. fordításokat. - A ~ szerzői Bardeszanészt kivéve egyh. személyek voltak. A gnosztikus irod. remekművének, az apokrif Tamás-aktákban görögül ránk maradt Gyöngy-dalnak a szerzője vsz. Bardeszanész köréhez tartozott. A 3. sz. nem kedvezett a ~nak, mert a perzsák üldözték a ker-eket. A 4. sz. viszont a ~ hirtelen felvirágzásának korszaka. - 2. A 4-6. század. A ~ első igazán jelentős írója a Perzsia bölcsének nevezett →Afrahát (†354 után). 23 teol. értekezését tévesen homíliáknak szokták nevezni. Bennük a hitről, a szeretetről, az imádságról, az aszkézisről, a bűnbánatról, a feltámadásról beszél. Nem tesz különbséget elméleti és gyakorlati kérdések között. Az evang-ot Tatianosz Diatesszaronja szerint idézi. - A ~ legnagyobbja Szt Efrém (†373), aki egész tehetségét, munkásságát az Egyh. szolgálatába állította. Az a fél-eretnek költészet sarkallta az írásra, melyet Bardeszanész köre hagyott hátra. Niszibiszben írt költeményei tört. szempontból is értékesek. Prózai művei, az ÓSz kv-eihez írt kommentárjai elvesztek. Megmaradt viszont örm. ford-ban kommentárja Tatianosz Diatesszaronjához, de csak Szt Pál leveleit kommentálta, mert a szír egyh. akkoriban csak e levélgyűjteményt ismerte el kánoninak. Efrém költészetének formagazdagsága páratlan a ~ban. Végrendeletében két csoportra osztotta verseit: memrák (olvasásra szánt versek) és madrasák (zenei kísérettel kórusban énekelt költemények). Efrém, a Szentlélek hárfája a világirod. klasszikusai közé tartozik. - 350 u. írt Kürillonasz, akinek 6 énekét ismerjük, ezek közül kettőben (melyek valójában húsvéti homíliák) az utolsó vacsorát ünnepli. - Efrém tanítványa volt Balai aleppói pp. Csak azokat a költeményeit ismerjük, melyek később liturgikus himnuszok lettek, a többi elveszett. - 412: lett Edessza pp-e Rabula, aki az →efezusi zsinaton Alexandriai Szt Cirill oldalán küzdött →Nesztoriosz ellen. Elkészítette Cirill A hitről c. írásának szír ford-át. 3 ránk maradt írása a szerz. élet kérdéseivel foglalkozik. Görögül írt leveleiből csak töredékek maradtak meg. - Rabula utóda az edesszai ppi székben Ibasz (†457). Krisztus kettős természetéről vallott felfogását levélben fejtette ki, melyet 433-36: írt Mari perzsa pp-nek. Nézetei miatt a 449-i efezusi zsinat megfosztotta ppségétől, a →kalkedoni zsinat azonban 451: ortodoxnak nyilvánította és visszahelyezte székébe. Jusztinianosz cs. 553: a kalkedoni határozatok ellenére elítéltette. Ibasz fordítói munkássága is jelentős volt, szírre ford. →Arisztotelész és →Mopszvesztiai Theodorosz műveit. Ford-ai himuszaival együtt elvesztek. - Számos írásában támadta a nesztoriánusokat és monofizitákat Antiochiai Izsák, aki siratóéneket írt 459: a földrengés sújtotta Antiochiáról. - Az edesszai teol. isk. vez-je 437: a nesztoriánus Narszai, akit 457: elűztek Edesszából. Niszibiszben talált menedéket, 503: ott is halt meg 103 éves korában. Az ÓSz-hez írt kommentárjai elvesztek, csak himnuszait őrizte meg a nesztoriánus egyh. liturgiája. - Monofizita volt a legnagyobb szír prózaíró, Philoxenosz (488-523), Mabbug metropolitája. Több mint 80 írása maradt meg, melyek még részben kiadásra várnak. Lefordította az ÚSz-et, 13 írása a gyakorlati ker. élet kérdéseit fejtegeti. 5 értekezése foglalkozik szentháromságtani és krisztológiai kérdésekkel. - A nesztoriánusok legnagyobb misztikusa volt 650 u. Ninivei Izsák. 5 hónapig viselte ppi méltóságát, ezután lemondott, remeteségbe vonult. Költeményei kat. és jakobita körökben egyaránt népszerűek voltak. - 3. A szír egyháztörténetírás legrégebbi emléke a 3. sz. szír martirológium, azoknak a szír vértanúknak a névsora, akik a perzsa keresztényüldözések áldozatai lettek. Emlékeiket 400 k. Marutha gyűjtötte össze, aki jól ismerte a perzsákat, mert II. Teodosziosz követeként járt a perzsa udvarban. - A legjelesebb szír egyháztörténetíró volt Efezusi Joannész (515-86). Egyháztörténetében áttekintést ad a Julius Caesartól 585-ig terjedő időszakról. - A szerzetesség és a hierarchia a szíreknél ugyanúgy összefonódott, mint a kk-ban az íreknél, ezért a szír egyh. története a remeteségek és ktorok történetével azonos. - Ortodox szerző munkája az Edesszai Krónika, melynek írója részletesen beszámol az 513-40 közötti eseményekről. Va.L.

Vanyó 2000:640.