🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > skarabeusz
következő 🡲

skarabeusz: 1. ganajtúró, galacsinhajtó bogár. Az ókorban a férfiasság, az élet forrása és a halál utáni új élet jelképe. A ker. műv-ben a feltámadásra emlékeztet: tojásból kel ki és sírokból jön elő. - 2. a bogár alakját utánzó, jellegzetes egyiptomi ékszer. →Amulettként v. →pecsétként szolgált, esetleg pecsétgyűrűként viselték. Lapos alsó részébe díszt v. nevet véstek. Minthogy sok ~on a fáraó neve szerepel, az időhöz kötésben ugyanazt a szerepet tölti be, mint más országokban és más korokban a pénzérmék. Palesztinában is sok ~t találtak; ez erőteljes egyiptomi hatásra vall. Időhöz kötés céljára csak óvatosan szabad a felszínre került ~okat felhasználni, mert nem mindig abból a rétegből kerültek felszínre, melybe tartoznak; másfelől bizonyos nevek az illető fáraó halála után még évszázadokig előfordulnak. Az Egyiptomból és Szíriából származó ~okon kívül sok helyben készült ~t is találtak a régészek Palesztinában. Ezek rendszerint kevésbé kidolgozottak, kevésbé művésziek, és hazai uralkodó neve olvasható rajtuk. Díszítésük (lenyomatuk) sok adalékkal szolgál mind a vallást, mind a művészetet, sőt az egész művelődési szintet illetően. **-R.É.

Lipffert 1976:37. - BL:1730.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.