Magyar Katolikus Lexikon > S > sír


sír: a halottak nyugvóhelye. - I. A ~ok helye. 1. A halottak eltemetését (→temetkezés) először a középső pattintott kőkorszakból (paleolitikum) lehet kimutatni. Az ez időből feltárt ~okat barlangokban v. a barlangok közelében találták, ahol az emberek laktak (→barlang, →dolmen, →folyosó-sír, →kőkör, →kőláda-sír, →kupola-sír, →terasz-sír). Később a ~ok a lakóhelyen kívülre kerültek (nekropolisz). A legrégibb ismert nekropoliszok a kőrézkorból (kalkolitikum) származnak. A bronz- és a vaskorból számos nekropoliszt tártak föl Jerikóban, Megiddóban, Gézerben, az Olajfák hegyén stb. - 2. Az a szokás, hogy a település közelében természetes barlangot használtak fel temetkezőhelyül, a Bibliából is kimutatható. Ábrahám megvásárolt egy darab földet Machpelában, Mamrétól K-re, ahol volt egy barlang, s ide temették Sárát és Ábrahámot (Ter 23,19; 25,10; a Papi irat szerint Izsákot és Rebekkát, Jákobot és Leát is: 49,29-32; 50,13). Az 50,5; 47,30 szerint Jákob is készített magának ~boltot, vsz. Szichem közelében, azon a darab földön, melyet megvásárolt (33,19; lehetséges azonban, hogy rontott szöveggel állunk szemben: az 1. személyű birtokos személyrag 3. személyű helyébe került). Fiát, Józsefet is ide temették (Józs 24,32). Józsuét „saját örökrésze földjén” temették el Timnat-Szerachban (24,30), Sámuelt városában, Rámában (1Sám 25,1; 28,3), Joábot a földjén, a pusztában (1Kir 2,34), Manasszét a kertjében, Uza kertjében (2Kir 21,18; 2Krón 33,20: a házában); vö. Arimateai József ~boltjával, mely szintén kertben készült, Jeruzsálem falain kívül (Mt 27,60; Mk 15,46; Lk 23,53; Jn 19,41). - 3. A településen belüli ~ok a bronzkorban és a korai ill. középső vaskorban még gyakoriak, így kerültek felszínre Gézerben, Megiddóban, főképpen pedig Jeruzsálemben (Dávid családjának nekropolisza). Jerikó neolit korában a halottakat a lakás padlózata alá temették. A fogság után - minden bizonnyal a tisztasági előírásoknak köszönhetően - egyre inkább háttérbe szorult a halottaknak a város falain belüli temetése. - 4. A sziklába vágott ~ költséges volt, így csak a jómódúak engedhették meg maguknak; a szikla~ok családi temetkezőhelyül szolgáltak; a csontokat egy idő után a ~ egy elkülönített részébe, később →osszuáriumba gyűjtötték. Az egyszerű embereket a köznép temetőjébe vitték (vö. Jer 26,23); Jeruzsálemben a Kidron völgyében lehettek „a köznép sírhelyei” (2Kir 23,6); ezen föltehetően tömeg~t kell értenünk. Egy írással ellátott zárókő (Kr. e. 1. sz.) Azarja kir. csontjainak áthelyezésére enged következtetni. - II. A ~ formái. A) A talaj adottságait kihasználva gyakran természetes, ill. olykor mesterségesen kiszélesített barlangba temetkeztek. A bejárat, a lezárás és az elrendezés szerint különféle ~típusok különböztethetők meg. - 1. A kőkortól a késői bronzkorig föld alatti v. hegyoldalon talált barlangokat használtak ~nak. A bejáratot (a tetején v. az oldalfalnál) kővel v. homokkal eltorlaszolták. - 2. A középső, de főleg a késői bronzkorból emberkéz alkotta akna~ok kerültek felszínre. Egy meglehetősen szűk, de nemegyszer 3 m-nél is mélyebb függőleges aknát fúrtak; az akna alján oldalról nyílt a bejárat a ~kamrákba, melyek az akna aljával egy szinten voltak. A bejáratot egy nagy kővel torlaszolták el, az aknát teleszórták kővel és földdel. Megiddóban 3 ilyen ~t tártak föl ugyanabból a korból. A Negeben található nekropoliszokban az aknát durván kiképzett, meredek lépcső helyettesíti, mely 2 párhuzamosan kialakított ~kamrához vezet. W. M. Flinders Petrie ezeket a ~okat „hikszosz sírok”-nak nevezte el. De ez az elnevezés inkább illene egy másik típusra, mely csak a középső bronzkor 2. feléből mutatható ki és egy központi függőleges aknából áll, melynek falaiba ún. loculusokat vájtak, s ezekbe egy v. néha 2 holttestet helyeztek. - 3. A Negeben a késői bronzkorból (a tengeri népek hatására?) került felszínre az ún. padka~: a ~kamra középső részét kimélyítették, és így a falaknál padkák keletkeztek, ezekre helyezték a holttesteket. Bejáratul egy nyitott lépcső szolgált, ez vezetett le a föld alatti nyíláshoz, melyet egy kő torlaszolt el; más ~oknak ezzel szemben a föld fölött volt a bejáratuk a barlang oldalfalában. - 4. A korai és a középső vaskori ~okat illető ismereteink meglehetősen hézagosak. A sziklába vágott ~ok rendszerint egy közp. helyiségből állnak, melyből kisebb, de nehéz kővel eltorlaszolt nyílások vezettek körös-körül a ~kamrákba, ahol gyakran kőpadokra helyezték a holttestet; nemegyszer a ~kamra aljába lyukakat is fúrtak, s ide tették a csontmaradványokat, amikor újabb holttest számára fel kellett szabadítani a padkán a helyet. Ezeknek a ~kamráknak előterük is volt. - 5. A gör-róm. időben ezt a típust tökéletesítették. A bejárati részt nagyszabású homlokzattá képezték ki; az előtér és a ~kamrák négyzet ill. téglalap alakúak; a padokat, ahova a holttesteket helyezték, gyakran kőpárnával is ellátták. A Kr. e. 2. sz-tól Palesztinában az ún. tárna~ok is kimutathatók: a falra merőleges mély fülkék a sziklába vágva, melyeket gyakran feliratos kővel torlaszoltak el. A róm. korban gyakran boltozatos fülkét véstek a falba a halottaknak nyugvóhelyül (arcosolium). Jeruzsálemben Jázon ~ja az újabb kutatások tükrében azt tanúsítja, hogy a hellén korban alexandriai hatás is érvényesült Palesztinában (1épcsős feljárat, 3 udvar és egy porticus, rajzok a falon: hajók, graffitók: a hétágú gyertyatartó igen korai ábrázolásai, arám halottsiratás). →szent sír. - B) Már nagyon korán temetkeztek egyszerűen a földbe is. Palesztina legrégibb általunk ismert ~jai a Kármelen találhatók; az oldalfalakat vsz. beborították kővel, és a ~t nagy lapos kövekkel fedték be (egyiptomi hatás?). A szegényebbek még a hellén és a róm. korban is ilyen módon temették halottaikat. Kumránban a településtől K-re eső kb. 1000 ~ 3 csoportot alkot; a ~ok csaknem kivétel nélkül É-D-i tájolásúak, és egy hosszúkás kőhalom teszi őket fölismerhetővé. Az 1,2-2 m mély aknák alján kialakítottak egy rendszerint K felé eső loculust, és a temetés után kövekkel v. téglákkal elzárták az akna felé. Szembeötlő, hogy Kumránban az egyébként szokásos ~mellékleteknek szinte semmi nyomát nem találjuk. - C) A korsóban temetés Palesztinában meglehetősen ritka lehetett (leginkább kisgyerekeket temettek így). A leletek főleg a középső bronzkorból valók. A korsókat a ház fala mellett v. magában a falban helyezték el, de barlangokból is kerültek elő leletek, sőt az egyfajta temetőt alkotó csoportos elhelyezésre is van példa. - III. A ~emlékek Izr. fiai körében a legrégibb időkben ritkaságszámba mehettek. Csak Jákobról olvasható (Ter 35,20), hogy emlékkövet emelt Ráchel ~ja fölé. A Hacorban talált emlékkövek (→kőoszlop) a halotti kultusszal függhetnek össze. A Jób 3,14 adata nagyon bizonytalan. Az Absalom fölé rakott nagy kőhalomnak más szerepe volt (2Sám 18,17): a jeruzsálemi ~fölirat →átokkal fenyegeti azt, aki a ~t - kincset keresve - földúlja. Csak a gör. korszakban találkozunk építmény jellegű ~emlékekkel (1Mak 13,27: „Simon atyja és testvérei sírján síremléket emelt, olyan magasat, hogy messziről látszott...”). A róm. korban némely ~ előcsarnokát oszlopokkal és frízekkel díszítették; valami hasonlóra utal Mt 23,29 is. Heródes Dávidnak és Salamonnak oszlopokat emelt ~emlékül (ZsidTört 16,7,1). - Az ÚSz korában szokás volt az - egyébként fölismerhetetlen - ~okat tavasszal (a Talmud szerint márc-ban) bemeszelni (Mt 23,27), nehogy rálépjenek és így kultikus szempontból tisztátalanná váljanak. - IV. A magyar hagyományban a ~ alapformája a függőlegesen földbe ásott akna-~. Méreteit, formáját a helyi hagyományok szabják meg, amelyeket befolyásolnak az országos érvényű központi utasítások. Mivel a ~ a halott háza, számos hiedelem, szokás kapcsolódik hozzá, amely meghatározza nemcsak a formáját, de a viszonyt hozzá, s a viselkedést is körülötte. - A ~ kialakításának a helyi talajadottságoktól függő változatai alakultak ki, mert a koporsót meg akarták kímélni a föld közvetlen nyomásától, s esetleg több koporsót is közös ~ba szántak. A föld súlyát hivatott fenntartani az aknás ~ban a koporsó fölé helyzett, ácsolt padozat, a padmaly, padlan, béllelet. A kötött talajú vidékeken elterjedt a ~akna hosszanti tengelyével párhuzamosan vájt oldalkamrás ~, a part alá temetés: a koporsót az oldalfülkébe tolják, mellé függőleges deszkaácsolatot helyeznek, hogy megvédjék a visszazuhogó föld oldalnyomásától. Az együvé temetkező házaspárok koporsói számára mindkét oldalra vágnak fülkét. Ha harmadik családtag is kerül hozzájuk, annak koporsóját középre eresztik, s padozatot ácsolnak fölé. Ritkábban a ~akna rövidebb oldalának megfelelően is vájnak hosszúkás kamrát, de ez igen nagy munkát igényel. Göncön (Abaúj vm.) a meredek hegyoldalon a lejtőre merőleges ~oknál vált ez szükségessé. Égerszögön pl. a halott gyermeket korábban elhunyt szülei ~jára merőlegesen, azok lába felől temetik el. - A ~hant formáját - a helyi hagyományoknak megfelelően - településenként, tájanként eltérő módon alakítják ki, s fontosnak tartják, hogy „szép legyen a hant”. Beregben, Szatmárban háztetőalakra formálják. Csíkszentdomokoson igen magas, csaknem fél méteres domború hantokat látni. A Zalai-dombság falvaiban laposabbak, de ügyelnek, hogy a sarkait ne hordja el az eső, ne tapossák le. Sok helyütt terméskővel v. folyami kaviccsal rakják körül oldalait. - A ~hant cserjéi és virágai a paraszti virágoskert jellegzetes fajai közül az ellenállóbbakból kerülnek ki: A legáltalánosabb - s Eu-szerte hagyományos - ~virág a rózsa, az őszirózsa, az orgona, a Dunántúlon a körömvirág s a szegfű is. A helyi hagyományok, a természeti adottságok s az egyéni ízlés alakítja ki a ~hant növényegyüttesét. A temetést követően koszorúk borítják. A hant kiformálása után a ~on a növényzet az évszaknak megfelelő képet mutatja, majd az elhunyt emlékezetének feledésbe merülésével a táj természetes növényzete borítja el. E folyamatban csak azok az ünnepek jelentenek megszakítást, amelyek a ~ok rendbetételét is megkövetelik, mindenekelőtt Mindenszentekkor (nov. 1.), Halottak napján (nov. 2.), néhol nagypénteken, húsvétkor, Úrnapján, búcsúk alkalmával is. - Temetőinkben különböző ~típusokat találunk. Ezeknek a legutóbbi évtizedekig elenyésző részét képezték a városi, polg. hatást mutató mauzóleumok, kripták. Az ilyen épített, falazott aknájú, ill. belső területű temetkezési helyiségeket mindenekelőtt a vidéki birtokosok, nemesek, vagyonosabb falusi mesterek emeltették maguknak, családjuknak. **

Pecz II/2:761. - BL:1583. - MN 1990. VII:88. (Kunt Ernő)

sír: a halottak nyugvóhelye. - I. A ~ok helye. 1. A halottak eltemetését (→temetkezés) először a középső pattintott kőkorszakból (paleolitikum) lehet kimutatni. Az ez időből feltárt ~okat barlangokban v. a barlangok közelében találták, ahol az emberek laktak (→barlang, →dolmen, →folyosó-sír, →kőkör, →kőláda-sír, →kupola-sír, →terasz-sír). Később a ~ok a lakóhelyen kívülre kerültek (nekropolisz). A legrégibb ismert nekropoliszok a kőrézkorból (kalkolitikum) származnak. A bronz- és a vaskorból számos nekropoliszt tártak föl Jerikóban, Megiddóban, Gézerben, az Olajfák hegyén stb. - 2. Az a szokás, hogy a település közelében természetes barlangot használtak fel temetkezőhelyül, a Bibliából is kimutatható. Ábrahám megvásárolt egy darab földet Machpelában, Mamrétól K-re, ahol volt egy barlang, s ide temették Sárát és Ábrahámot (Ter 23,19; 25,10; a Papi irat szerint Izsákot és Rebekkát, Jákobot és Leát is: 49,29-32; 50,13). Az 50,5; 47,30 szerint Jákob is készített magának ~boltot, vsz. Szichem közelében, azon a darab földön, melyet megvásárolt (33,19; lehetséges azonban, hogy rontott szöveggel állunk szemben: az 1. személyű birtokos személyrag 3. személyű helyébe került). Fiát, Józsefet is ide temették (Józs 24,32). Józsuét „saját örökrésze földjén” temették el Timnat-Szerachban (24,30), Sámuelt városában, Rámában (1Sám 25,1; 28,3), Joábot a földjén, a pusztában (1Kir 2,34), Manasszét a kertjében, Uza kertjében (2Kir 21,18; 2Krón 33,20: a házában); vö. Arimateai József ~boltjával, mely szintén kertben készült, Jeruzsálem falain kívül (Mt 27,60; Mk 15,46; Lk 23,53; Jn 19,41). - 3. A településen belüli ~ok a bronzkorban és a korai ill. középső vaskorban még gyakoriak, így kerültek felszínre Gézerben, Megiddóban, főképpen pedig Jeruzsálemben (Dávid családjának nekropolisza). Jerikó neolit korában a halottakat a lakás padlózata alá temették. A fogság után - minden bizonnyal a tisztasági előírásoknak köszönhetően - egyre inkább háttérbe szorult a halottaknak a város falain belüli temetése. - 4. A sziklába vágott ~ költséges volt, így csak a jómódúak engedhették meg maguknak; a szikla~ok családi temetkezőhelyül szolgáltak; a csontokat egy idő után a ~ egy elkülönített részébe, később →osszuáriumba gyűjtötték. Az egyszerű embereket a köznép temetőjébe vitték (vö. Jer 26,23); Jeruzsálemben a Kidron völgyében lehettek „a köznép sírhelyei” (2Kir 23,6); ezen föltehetően tömeg~t kell értenünk. Egy írással ellátott zárókő (Kr. e. 1. sz.) Azarja kir. csontjainak áthelyezésére enged következtetni. - II. A ~ formái. A) A talaj adottságait kihasználva gyakran természetes, ill. olykor mesterségesen kiszélesített barlangba temetkeztek. A bejárat, a lezárás és az elrendezés szerint különféle ~típusok különböztethetők meg. - 1. A kőkortól a késői bronzkorig föld alatti v. hegyoldalon talált barlangokat használtak ~nak. A bejáratot (a tetején v. az oldalfalnál) kővel v. homokkal eltorlaszolták. - 2. A középső, de főleg a késői bronzkorból emberkéz alkotta akna~ok kerültek felszínre. Egy meglehetősen szűk, de nemegyszer 3 m-nél is mélyebb függőleges aknát fúrtak; az akna alján oldalról nyílt a bejárat a ~kamrákba, melyek az akna aljával egy szinten voltak. A bejáratot egy nagy kővel torlaszolták el, az aknát teleszórták kővel és földdel. Megiddóban 3 ilyen ~t tártak föl ugyanabból a korból. A Negeben található nekropoliszokban az aknát durván kiképzett, meredek lépcső helyettesíti, mely 2 párhuzamosan kialakított ~kamrához vezet. W. M. Flinders Petrie ezeket a ~okat „hikszosz sírok”-nak nevezte el. De ez az elnevezés inkább illene egy másik típusra, mely csak a középső bronzkor 2. feléből mutatható ki és egy központi függőleges aknából áll, melynek falaiba ún. loculusokat vájtak, s ezekbe egy v. néha 2 holttestet helyeztek. - 3. A Negeben a késői bronzkorból (a tengeri népek hatására?) került felszínre az ún. padka~: a ~kamra középső részét kimélyítették, és így a falaknál padkák keletkeztek, ezekre helyezték a holttesteket. Bejáratul egy nyitott lépcső szolgált, ez vezetett le a föld alatti nyíláshoz, melyet egy kő torlaszolt el; más ~oknak ezzel szemben a föld fölött volt a bejáratuk a barlang oldalfalában. - 4. A korai és a középső vaskori ~okat illető ismereteink meglehetősen hézagosak. A sziklába vágott ~ok rendszerint egy közp. helyiségből állnak, melyből kisebb, de nehéz kővel eltorlaszolt nyílások vezettek körös-körül a ~kamrákba, ahol gyakran kőpadokra helyezték a holttestet; nemegyszer a ~kamra aljába lyukakat is fúrtak, s ide tették a csontmaradványokat, amikor újabb holttest számára fel kellett szabadítani a padkán a helyet. Ezeknek a ~kamráknak előterük is volt. - 5. A gör-róm. időben ezt a típust tökéletesítették. A bejárati részt nagyszabású homlokzattá képezték ki; az előtér és a ~kamrák négyzet ill. téglalap alakúak; a padokat, ahova a holttesteket helyezték, gyakran kőpárnával is ellátták. A Kr. e. 2. sz-tól Palesztinában az ún. tárna~ok is kimutathatók: a falra merőleges mély fülkék a sziklába vágva, melyeket gyakran feliratos kővel torlaszoltak el. A róm. korban gyakran boltozatos fülkét véstek a falba a halottaknak nyugvóhelyül (arcosolium). Jeruzsálemben Jázon ~ja az újabb kutatások tükrében azt tanúsítja, hogy a hellén korban alexandriai hatás is érvényesült Palesztinában (1épcsős feljárat, 3 udvar és egy porticus, rajzok a falon: hajók, graffitók: a hétágú gyertyatartó igen korai ábrázolásai, arám halottsiratás). →szent sír. - B) Már nagyon korán temetkeztek egyszerűen a földbe is. Palesztina legrégibb általunk ismert ~jai a Kármelen találhatók; az oldalfalakat vsz. beborították kővel, és a ~t nagy lapos kövekkel fedték be (egyiptomi hatás?). A szegényebbek még a hellén és a róm. korban is ilyen módon temették halottaikat. Kumránban a településtől K-re eső kb. 1000 ~ 3 csoportot alkot; a ~ok csaknem kivétel nélkül É-D-i tájolásúak, és egy hosszúkás kőhalom teszi őket fölismerhetővé. Az 1,2-2 m mély aknák alján kialakítottak egy rendszerint K felé eső loculust, és a temetés után kövekkel v. téglákkal elzárták az akna felé. Szembeötlő, hogy Kumránban az egyébként szokásos ~mellékleteknek szinte semmi nyomát nem találjuk. - C) A korsóban temetés Palesztinában meglehetősen ritka lehetett (leginkább kisgyerekeket temettek így). A leletek főleg a középső bronzkorból valók. A korsókat a ház fala mellett v. magában a falban helyezték el, de barlangokból is kerültek elő leletek, sőt az egyfajta temetőt alkotó csoportos elhelyezésre is van példa. - III. A ~emlékek Izr. fiai körében a legrégibb időkben ritkaságszámba mehettek. Csak Jákobról olvasható (Ter 35,20), hogy emlékkövet emelt Ráchel ~ja fölé. A Hacorban talált emlékkövek (→kőoszlop) a halotti kultusszal függhetnek össze. A Jób 3,14 adata nagyon bizonytalan. Az Absalom fölé rakott nagy kőhalomnak más szerepe volt (2Sám 18,17): a jeruzsálemi ~fölirat →átokkal fenyegeti azt, aki a ~t - kincset keresve - földúlja. Csak a gör. korszakban találkozunk építmény jellegű ~emlékekkel (1Mak 13,27: „Simon atyja és testvérei sírján síremléket emelt, olyan magasat, hogy messziről látszott...”). A róm. korban némely ~ előcsarnokát oszlopokkal és frízekkel díszítették; valami hasonlóra utal Mt 23,29 is. Heródes Dávidnak és Salamonnak oszlopokat emelt ~emlékül (ZsidTört 16,7,1). - Az ÚSz korában szokás volt az - egyébként fölismerhetetlen - ~okat tavasszal (a Talmud szerint márc-ban) bemeszelni (Mt 23,27), nehogy rálépjenek és így kultikus szempontból tisztátalanná váljanak. - IV. A magyar hagyományban a ~ alapformája a függőlegesen földbe ásott akna-~. Méreteit, formáját a helyi hagyományok szabják meg, amelyeket befolyásolnak az országos érvényű központi utasítások. Mivel a ~ a halott háza, számos hiedelem, szokás kapcsolódik hozzá, amely meghatározza nemcsak a formáját, de a viszonyt hozzá, s a viselkedést is körülötte. - A ~ kialakításának a helyi talajadottságoktól függő változatai alakultak ki, mert a koporsót meg akarták kímélni a föld közvetlen nyomásától, s esetleg több koporsót is közös ~ba szántak. A föld súlyát hivatott fenntartani az aknás ~ban a koporsó fölé helyzett, ácsolt padozat, a padmaly, padlan, béllelet. A kötött talajú vidékeken elterjedt a ~akna hosszanti tengelyével párhuzamosan vájt oldalkamrás ~, a part alá temetés: a koporsót az oldalfülkébe tolják, mellé függőleges deszkaácsolatot helyeznek, hogy megvédjék a visszazuhogó föld oldalnyomásától. Az együvé temetkező házaspárok koporsói számára mindkét oldalra vágnak fülkét. Ha harmadik családtag is kerül hozzájuk, annak koporsóját középre eresztik, s padozatot ácsolnak fölé. Ritkábban a ~akna rövidebb oldalának megfelelően is vájnak hosszúkás kamrát, de ez igen nagy munkát igényel. Göncön (Abaúj vm.) a meredek hegyoldalon a lejtőre merőleges ~oknál vált ez szükségessé. Égerszögön pl. a halott gyermeket korábban elhunyt szülei ~jára merőlegesen, azok lába felől temetik el. - A ~hant formáját - a helyi hagyományoknak megfelelően - településenként, tájanként eltérő módon alakítják ki, s fontosnak tartják, hogy „szép legyen a hant”. Beregben, Szatmárban háztetőalakra formálják. Csíkszentdomokoson igen magas, csaknem fél méteres domború hantokat látni. A Zalai-dombság falvaiban laposabbak, de ügyelnek, hogy a sarkait ne hordja el az eső, ne tapossák le. Sok helyütt terméskővel v. folyami kaviccsal rakják körül oldalait. - A ~hant cserjéi és virágai a paraszti virágoskert jellegzetes fajai közül az ellenállóbbakból kerülnek ki: A legáltalánosabb - s Eu-szerte hagyományos - ~virág a rózsa, az őszirózsa, az orgona, a Dunántúlon a körömvirág s a szegfű is. A helyi hagyományok, a természeti adottságok s az egyéni ízlés alakítja ki a ~hant növényegyüttesét. A temetést követően koszorúk borítják. A hant kiformálása után a ~on a növényzet az évszaknak megfelelő képet mutatja, majd az elhunyt emlékezetének feledésbe merülésével a táj természetes növényzete borítja el. E folyamatban csak azok az ünnepek jelentenek megszakítást, amelyek a ~ok rendbetételét is megkövetelik, mindenekelőtt Mindenszentekkor (nov. 1.), Halottak napján (nov. 2.), néhol nagypénteken, húsvétkor, Úrnapján, búcsúk alkalmával is. - Temetőinkben különböző ~típusokat találunk. Ezeknek a legutóbbi évtizedekig elenyésző részét képezték a városi, polg. hatást mutató mauzóleumok, kripták. Az ilyen épített, falazott aknájú, ill. belső területű temetkezési helyiségeket mindenekelőtt a vidéki birtokosok, nemesek, vagyonosabb falusi mesterek emeltették maguknak, családjuknak. **

Pecz II/2:761. - BL:1583. - MN 1990. VII:88. (Kunt Ernő)