🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > dolmen
következő 🡲

dolmen ('kőasztal'): a →megalit kultúra leggyakoribb sírformája. - 4, néha 5 hatalmas függőlegesen felállított kőtömb, amelyek körülzárják a sírkamrát. Az álló köveken nyugszanak a rájuk fektetett fedőkövek, efölé földhalmot hánytak. A domb lábánál egy kőkerítés akadályozta meg a földhalom megcsúszását. A kőtömbök sima oldala a kamra belseje felé nézett, és sokszor olyan légmentesen zártak, hogy a fölnyitásukig eltelt évezredek alatt alig hatolt be por. **

König 1985:47.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.