Magyar Katolikus Lexikon > D > dolmen


dolmen ('kőasztal'): a →megalit kultúra leggyakoribb sírformája. - 4, néha 5 hatalmas függőlegesen felállított kőtömb, amelyek körülzárják a sírkamrát. Az álló köveken nyugszanak a rájuk fektetett fedőkövek, efölé földhalmot hánytak. A domb lábánál egy kőkerítés akadályozta meg a földhalom megcsúszását. A kőtömbök sima oldala a kamra belseje felé nézett, és sokszor olyan légmentesen zártak, hogy a fölnyitásukig eltelt évezredek alatt alig hatolt be por. **

König 1985:47.