Magyar Katolikus Lexikon > S > Szlavónia


Szlavónia, Tótország, Szlavónország (horvátul Slavonija): a Magyar Királyság délnyugati tartománya a Dráva-Száva közén és a Száva mentén, nagytáj, →Szerém vármegye és →Zágráb vármegye közötti vidék. - A tört-földr. terület a róm. birod. fölbomlásakor Pannonia provincia D-i része. 568 u. az avarok portyázó vidéke. A szlávok avar fennhatóság alatt a 7. sz. első felében telepedtek meg tömegesen a Dráva közelében. A 8/9. sz. fordulóján, a frank-avar háborúk után a frankok fennhatósága alá kerültek, akik a lázongó helyi szláv törzsekkel és a bolgár hódítókkal szemben a 9. sz. végéig uralták. - A horvát tört-írók szerint a Gvozd hg. és a Dráva közti ter-et a 920-as évek végén Tomislav horvát fejed. (ur. 910-936; bizánci hűbéres, 924-: prokonzul) meghódította, s a horvátok a 11. sz. végéig megtartották. Az 11. sz. vitatott, a m. vm-k szervezésüktől átterjedtek a a Dráva jobbpartjára (a későbbi ~ ter-ére). I. (Szt) László kir. (ur. 1077-95) az 1091-94 k. alapított →zágrábi püspökséggel egyházigazg-ilag is a m. kirság részévé tette. A 12. sz: a diokleai esp. szerint Mo. és Horváto. közt a határ a Száva folyó, ~ ekkor csak a Száva mellékét foglalta magában. ÉNy-i szomszédja Krajna és Stájero. (a Ném-Róm. Császárság tart-ai), a D-i Horváto. (a M. Kirság része)‚ a DK-i Bosznia (váltakozva önálló v. magyar hűbéres). A kk. ~t a Száva az É-i Felső-~ra, s a D-i Alsó-~ra osztotta, nevét a többségi szláv (m. nevén: tót) lakosságról kapta (a hódoltságig ~ neve: Tótország). Árpád-kori m. lakóira egyes városokból van adat, m. települési egységre a Medvevár környéki helynevek utalnak. ~t önálló szervezeti egységként, a trónörökösnek alárendelt ter-ként →szlavón bánok - a m. nádoréhoz hasonló hatáskörrel - igazgatták; a kir. e tisztséget m. nemzetségek fiainak adományozta. A gyéren lakott ~ jobbágyainak fő adója a nyestbőradó (horvátul marturina, kunovina), ennek egy részét a kir. a bánnak engedte át. A bánok országjárásának költségeit a bánzsolozsmája nevű adó fedezte. 1217 óta pénzt is verethettek Zágrábban, a báni (v. szlavón) denárt (→báni pénzek); a bán a pénzverés jövedelmének egy részét megkapta. A 12. sz. végétől a 14. sz. közepéig a kir. ~ nemességének hűségét birtokaik nyestbőradó-mentességével biztosította. Az 1270-es évektől a báni hatalomért a Babonićok és Kőszegiek viszálykodtak. IV. (Kun) László (ur. 1272-90) idején jelent meg tengermelléki bánként az első horvát, Šubić Pál. I. Károly Róbert (ur. 1307-42) a Kőszegiektől 1317-22: visszahódította, 1325: Mikcs báni kinevezésével nyugalmat teremtett. A bán bírói székhelye Kőrös vára, joghatósága Kőrös, Zágráb, Varasd és Verőce vm-re terjedt. Kőrös és Zágráb vm. ispánjait ő nevezte ki, őt illették a ~i kir. váruradalmak: Medvevár, Nagykemlék, Kiskemlék, Garics, Szomszédvár, Tapalóc, 1327-: Kővár (Kapronca), Greben, 1327/28-: a Babonicsoktól megszerzett Sztenicsnjak, Ozalj, Berstyanóc, Okics, Szamobor, Zselin, 1338-: Lipovec, továbbá vár nélküli uradalmak is (pl. Velike) jövedelmei. I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1342-82) a nyestbőradó helyett 1351: bevezette a kamara haszna fizetését. 1364: megszüntette a báni denárok verését. A bán fennhatósága fokozatosan kiterjedt az alsó-~i Orbász és Szana vm-re és Mrin, Glaž, Orbász, Kozara, Greben kir. várakra is, ezeket 1385: Hervoja bosnyák vajda rövid időre elfoglalta. Mint határtart. gyakoriak voltak az ellenség bertörései, a katonáskodásért lakói kárpótlásul minden országos adónak csak a felét fizették. A báni jövedelmeket I. (Nagy) Lajos 1345: Szomszédvár, 1355/57: Greben, 1361: Krupa, 1363: Berstyanóc, 1373: Lipovec, 1380: Sztenicsnjak kisajátításaival csökkentette, amit Mária (ur. 1382-95) - akinek rendeletére 1384: a zágrábi pénzverdében is kir. pénzt vertek - 1385: Szamobor, 1393: Okics, Zsigmond (ur. 1387-1437) 1396: Tapalóc, 1398: Ozalj és Medvevár, 1399: Zselin visszavételével folytatott. A megmaradt Nagy- és Kiskemlék, Kővár, Garics, Velike uradalmait 1409-: Borbála kirné birtokolta, 1419 u. Zsigmond kir. szétosztogatta őket. Ezután Kőrös város volt báni birtok, ezért a bán jövedelmét a betöltetlen, kormányzására bízott egyh. javadalmak (zágrábi ppség, →vránai perjelség) adták. - A bán helyett gyakran a kir. ház tagjai mint ~ hg-ei igazgatták ~t; 1220-26: Béla ifjabb kir. (IV. Béla) [ő adott kiváltságokat 1225: a zágrábi várjobbágyoknak →Túrmező], 1226-41: öccse, Kálmán [aki ~ hg-eként egyidejűleg halicsi kir. is volt, ~t 1226-: kirságnak is nevezték], fiai, 1246: István (V. István) és 1261-69: Béla. E címet viselte III. András nagybátyja, Albertino Morosini (1297-1300), I. (Nagy) Lajos ifjabb öccse, István (1350-54), Károly durazzói hg. (1369-76) [II. (Kis) Károly (ur. 1385-86)]. III. András anyja, Tomasina Morosini ~ hgnője (a ducissa címet viselte 1293-1300) ezen időszakokban a szlavón bánságot szlavón hgségnek is nevezték. A kk-ban ~ neve nem került be a m. kir-ok címei közé; Felső-~ban: Verőce, Varasd, Kőrös és Zágráb; Alsó-~ban: Orbász, Dubica és Szana vm-ket a 12. sz. vége óta említették forrásaink. A 13. sz. óta nemessége tart-gyűlése (sabor) igyekezett önkormányzatát bitosítani. Tart-gyűlést 1273, 1278, 1279, 1321, 1347, 1360: és 1380: tartottak. A 13. sz: a szláv (horvát) és szórványos m. lakossága mellé telepített ném. és vallon (ún. lat.) →hospesek a kir-tól a mo-i telepesekkel azonos kiváltságokat kaptak. 1241-42: a →tatárdúlás után IV. Béla adományaként védműveket építhettek, szabad királyi város jogállást kaphattak. Zágráb, a pp-város, egyh. és világi székhely ezután ~ közp-jává fejlődött. Törzster-ét ekkor az okl-ek szerint Zágráb, Varasd, Kőrös és Zagoria vm-k alkották. A K-i Dráva-Száva közét, Verőce, Pozsega, Valkó és Szerém vm-t nem ~hoz, hanem Mo-hoz sorolták; noha megtörtént, hogy időnként a hg-ek kormányozták; a Dráva balparti vm-knek jelentős darabjai voltak a Dráva jobbpartján. - A 15. sz: a Szávától D-re szervezett →ozorai, →sói, →macsói bánságok, a Hunyadiak korában szervezett →szreberniki és →jajcai bánságok az ismétlődő török becsapásoktól csak a 16. sz. elejéig védhették ~t. 1521: Nándorfehérvár és 1527. XII: Jajca tör. bevétele után fokozatosan hódoltsági ter. 1527: a törökök behatoltak az Unna völgyéig. A ~ba 1539. V: betört törököt VI. 6: sikerült kiverni. 1543. V: ~i betörésükkor elfoglalták Csázmát (Kőrös vm.) és környékét, V. 23: Valpót (Kőrös vm.), I. (Nagy) Szulejmán nyári hadjáratában Pécset, Esztergomot, Tatát, Pápát, Székesfehérvárt, szűkítve ezzel ~ anyaországgal való kapcsolatait. 1544 nyarán Uléma boszniai pasa elfoglalta Velikét, a stájer határig földúlta ~t. →Sztárai Mihály prédikátor Baranyában és ~ban 120 falut térített a lutheri hitre. 1545. V: Uléma pasa Szelnice mellett legyőzte Zrínyi Miklós (1508-66) bán seregét. 1552. VII-X: tör. betörés Varasdig végigpusztította ~t. A két folyó közéből Zágráb és Varasd városokkal együtt csak egy keskeny Ny-i sáv maradt, a többit a tör. a pozsegai és a szerémi szandzsák között osztotta föl. A →szerémi püspökség megszűnt, a →pécsi püspökség és a →kalocsai érsekség a tör. hódoltság miatt csak címében létezett, r.k. hitéletét ferencesek tartották életben. A portyázók pusztításai és rabszolgafogások miatt Haraszti, Kórógy, Rétfalu és Szentlászló kivételével, melyek az árterek s a Vuka mocsarainak védelmében megmaradtak, a hódoltság idején a m. lakosság zöme elpusztult v. elmenekült. ~nak Kanizsa 1600. X. 20-i tör. bevétele után ter-ileg is alig maradtak kapcsolatai Mo-gal, pénzügyeiket a Habsburgok a gráci kamara alá rendelték. A visszafoglaló háborúban 1686 őszén a szövetséges hadak ~ szinte egészéről elűzték a törököket. ~ földje szinte m. népesség nélkül, döntő többségében szláv lakossággal, idegen hadak hódításaként került vissza; nagy változás történt nemcsak a népesség összetételében, de az elnevezésekben, az intézményekben és az anyaországhoz való viszonyában is. A Pozsega, Verőce, Valkó és Szerém vm-be a 15. sz-tól a tör. elől menekülő szerbek folyamatos betelepedése miatt e ter-et Rasciának is kezdték nevezni; Pozsega vm. jórészét a g.kel. szerbek után a 17-18. sz: Kis-Oláhország (Vlachia) néven is emlegették. Az idegen hivatalnokok tájékozatlansága, érdektelensége fogalmi zavarokat keltett (mint →Szeverin vármegye esetében), e 4 vm-re hivatalosan is a ~ nevet alkalmazták. A ~ba betelepült szerbek számát sejteti, hogy I. Lipót (ur. 1657-1705) rendeletére 1694. V. 1: megkezdték a szerbek Duna-Tisza közére telepítését. - 1746: Mária Terézia (ur. 1740-80) e 4 vm. ter-éből kihasította a bródi, gradiskai és péterváradi ezredekből álló határőrvidéket, a megmaradt részt - Valkó vm. nevének elfeledtetésével - Pozsega, Verőce és Szerém vm-re osztotta és ezeket a bán hatósága alá adta. E vm-k a mo-i vm-k módjára adóztak, követeket küldtek a m. ogy-re, de a zágrábi szaborba is, fogadták a →Helytartótanács intézkedéseit, de horvát törvénykezéssel a bán kormányozta azokat. Törv-einkben, áll. iratainkban megmaradt a helyes elnevezés, mely Zágráb, Varasd és Kőrös vm-ket ~ba helyezte, de utóbb ogy. is átvette a bécsi szóhasználatot, az 1790. ogy. óta a ~ név önálló használata megszűnt, Horváto-gal együtt v. annak részeként említették. A →Határőrvidék 1869. VIII. 19: elrendelt polgárosítása előtt területe 9435,82 km2, lakóinak száma 1869: 381.480 lélek. Horváto-ot és ~t új közigazg. beosztással Horvát-Szlavonország néven egyesítették. 1881: Verőce vm-ben 44.002 (12,8%), Szerém vm-ben 35.218 (6,05%), Pozsega vm-ben 14.331 (4,6%) magyar élt. Az idegen anyanyelvűek közül 34.215 (1,6%) beszélt m-ul. A m-ok 36,2 %-a, a horvátok-szerbek 23,9 %-a tudott írni és olvasni; 18 m. népisk-ban oktattak. →Horvátország - ~ címere: a kék mezejű pajzsot középen két ezüst pólyától befogott vörös mező vágja ketté, amelyen balról jobbra természetes színű nyest fut. A felső kék mezőben arany csillag. II. (Jagelló) Ulászló kir-nak (ur. 1490-1516) - aki Korvin János (1473-1504) szlavón hercegi címe ellensúlyozására, egyetlen m. kir-ként, fölvette a 'Tótország királya' címet - 1496: kiállított címeradományzó okl-e szerint a két ezüst pólya a Dráva s a Száva folyókat, a csillag Mars csillagát jelenti. 88

Tud-os Gyűjt. 1833:11. köt. (Gyurikovits György. A m. nyelvnek hajdankorban ~ és Horváth országokban, Tárnoki széken és káptalanokban volt keletéről) - Pesty II. - Csánki 1891. - Pallas IX:401. (s.v. Horvát-Szlavono.) - Thallóczy Lajos: Tanulm-ok a Blagay-család tört-éből. Adalék ~ tört-éhez. Bp., 1897. (Klny. Blagay-család okl-tárából) - Hegedűs Lóránt: A dunántúli kivándorlás és a ~i m-ok. Uo., 1905. - Néprajzi Értes. 1911. (Garay Ákos: ~i régi m. faluk) - Margitai József: A horvát és szlavónországi m-ok sorsa, nemz. védelme és a m-horvát testvériség. Bp., 1918. - Edelényi-Szabó 1928:698. - Penavin Olga: ~i (kórógyi) szótár. 1-3. köt. Bp-Újvidék, 1968-78. - Levtári Közlem. 1970. (Györffy György: ~ kialakulásának okl-kritikai vizsgálata) - Végvárak és régiók a 16-17. sz-ban. [Noszvaj, 1991. X. 17-18.] Eger, 1993:211. (Dénes József: Horváto. és ~ várai a 16-17. sz-ban) - Világtörténet 1995:ősz-tél. 12. (Ivan Erceg: ~ [és a Duna-vidék egy része] lakóinak életfeltételei a 17. sz. végén és a 18. sz. elején) - Tanulm-ok a kk-ról. [Bp.], 2001:269. (Zsoldos Attila: Egész ~ bánja)