Magyar Katolikus Lexikon > S > Szerém vármegye


Szerém vármegye (lat. comitatus Sirmiensis), Srijem, 11. sz.-1918. nov.: közigazgatási terület (és Szerémség néven nagytáj) a Magyar Királyságban, (Horvát-Szlavónországban); a Duna és a Száva között, a Száva alsó folyásánál. - A kk-ban É-on (Bács vm.) és K-en (Keve vm.) a Duna, D-en a Száva (a Sói és a Macsói báság), Ny-on Valkó vm., a →visszafoglaló háború után D-en a Péterváradi ezred, a →kiegyezés után É-on Verőce és Bács-Bodrog vm., K-en Torontál vm., Ny-on Verőce és Pozsega vm. D-en Bosznia és Szerbia határolta, melyektől (s a Balkántól) a Száva választotta el. - Az Al-Duna és a Száva közötti ter. a késői bronzkortól lakott (Kr. e. 1100-800: gávai kultúra). A róm. korban Sirmium, 427: Pannonia Secunda a K-róm. Birod. része, melyet 441-454: a hunok, majd az avarok, a frankok hódították, akik a bolgárok ellen Árpádot (ur. 904-907) hívták segítségül; Lehel, Bulcsú és Botond vezérek a bolgár Simeont (893-918: kagán, 919-927: cár) legyőzték, adófizetésre kötelezték, országuk határául a Szávát tekintették. 1071: a besenyők dúlták, a m. hercegek hadai a bizánciaktól elfoglalták Szerém és (Nándor)Fehérvár várát. I. Géza (ur. 1074-77) a (Nándor)Fehérvárig terjeszkedő bizánciak ellen Zimonyban várat építtetett, ispánja (comes Mallevillae) 1096: szerepelt. É-i része egész hosszában az Árpataró (lat. Mons Almus; 2006: Fruška Gora) hegyvonulat, melynek É-i oldalán Bánmonostora, Újlak, Kamanc és Karom vidékén termesztették a kk. Mo. leghíresebb borát: a szerémit. - Az Árpádok korában a Szerémségben volt a m. védelmi vonal a bizánciakkal szemben. II. (Komnenosz) János bizánci cs. 1128: elfoglalta ~t, Zimony várát, melyet II. István 1129: visszafoglalt, s Barancs vára közelében békét kötöttek. II. (Vak) Béla (ur. 1131-41) neje, Ilona, a szerb fejed. leánya, és unokatestvére, a szerb Belus nádor, akik a kiskorú II. Géza (ur. 1141-62) uralkodása elején Mo. ügyeit intézték, elősegíthették a szerbek szerémségi letelepedését. 1142: →Borisz trónkövetelő elfoglalta Zimonyt, földúlta ~t. I. Mánuel Komnenosz bizánci cs. (ur. 1143-80) a szerbek legyőzése után elfoglalta ~t, Zimonyt, melynek köveiből a fogságba hurcolt szerémségiekkel megerősítette (Nándor)Fehérvár sáncait, ahová Belus nádor (1146-57) hadai elől visszavonult, föladva ~t, amit 1155: békekötésben ismert el. III. István (ur. 1162-72) a IV. Istvánnal (ur. 1163) vívott trónviszályban kapott támogatásáért I. Mánuelnek 1164: átengedte Szerémet és Szlavónia egy részét. IV. Istvánt 1165. IV. 11: Zimonyban vsz. megmérgezték, a várat és vidékét a m. csapatok visszafoglalták. VI. végén I. Mánuel sereggel visszatért, a zimonyi várat elfoglalta, az oda menekült lakosságot lemészárolták. Az 1072 óta a szávaszentdemeteri ktorban őrzött Szt Prokop-ereklyét Nišbe vitték. 1167: békekötés után ~ért átengedték Bizáncnak Dalmáciát. - III. Béla (ur. 1172-96) a bizánci trónvillongások alatt visszafoglalta ~t. IX. Gergely p. megbízásából 1229. I. 20: Csák Ugrin kalocsai érs. a kövi ktor székhellyel s a D-i határmente térítésére ppséget szervezett. A ktort 1248: a kunok és a tatárok elpusztították, IV. Béla (ur. 1235-70) Szávaszentdemeteren szervezte újjá. V. István (ur. 1270-72) leányának, Katalinnak, Nemanjics Dragutin szerb kir. (ur. 1276-82) nejének nászajándékul a macsói bánságot és ~t adta, ki apját, Urost (ur. 1243-56) elűzte a trónról, de 1282: a szerb trónt öccsének, Milutinnak (ur. 1282-1321) átengedte. Dabrac várában székelt, ~t a →macsói bánsággal egyesítette és fölvette a Szerémség kir-a címet. Ő alapította pl. a besenovai ktort; életét remeteként fejezte be. Dragutin halála után ~ Milutin birtokába jutott. - I. Károly Róbert (ur. 1308-42) ~t visszacsatolta Mo-hoz, birtoklásáért több csatát vívtak. 1353-54: I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) és Dusán István szerb kir. (1331-45, cár: 1345-55) harcolt a macsói bánság és ~ birtokáért. A szlávok száma a tör. dúlásokig nem lehetett nagy, hiszen ~ben egyetlen g.kel. ktor létezett Szávaszentdemeteren (2006: Sremska Mitrovica), de azt I. (Nagy) Lajos 1344: a bencéseknek adta. Helynevei vegyesen szláv és m. hangzásúak. ~-szerte találhatók magyaros v. magyarból torzított szláv nevű puszták, dűlők, vizek, helységek, melyekre az 1389. VI. 15-i →rigómezei csata elvesztése, Szerbia tör. csatlóssá válása után a tör. elől menekült szerbek folyamatosan települtek. 1383: Erzsébet kirné régenssége alatt a macsói bánság és ~ egy része a Grbljanovicsok birtoka m. fennhatóság alatt. 1387 tavaszán Garai Miklós macsói és Losonci István szörényi bánok a ~i Cserög vára mellett legyőzték Horváti Jánost (†1394), a lázadókat kiűzték ~, Valkó és Pozsega vm-ből. - 1390: először törtek be a törökök ~be. 1391. IX-XI: Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) hadakozott a nápolyi párt hívei v. a tör. ellen. 1396. X: a vesztes →nikápolyi csata után a törökök betörtek ~be. 1408. VIII: Zsigmond szávaszentdemeteri találkozóján megerősítette szövetségét Lazarevics István szerb despotával, aki 1426: unokaöccsével, Brankovics Györggyel (ur. 1427-56) Zsigmond kir. hűbérese lett: Nándorfehérvárért s a Duna jobbparti szerb várakért cserébe Brankovics mo-i uradalmat, ~ nagy részét, Kupovot, Szávaszentdemetert, Szalánkemént, Zimonyt kapta, s egy budai palotát. Brankovics a leányának, Katalinnak, Cillei Ulrik (1406-56) nejének hozományul adta Zimonyt és ~ egy részét haszonélvezeti joggal. A Szerémség Brankovics György 1448-i árulása után Hunyadi János (1407/09-56) birtoka. - II. Mohamed (ur. 1444-46) Avala, Szendrő és Sabác váraiból rendszeresen nyugtalanította ~t. A törökök 1458: és 1462: végigdúlták, 1463 nyarán I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) kiverte őket, a várakat megerősíttette. Zimonyt és Nándorfehérvárt Kinizsi Pál, Szalánkemént, Kupinovót és ~ többi részét Brankovics Vuk Zmaj (sárkány) védelmére bizta. 1494. IX: miután Kinizsi Pál elűzte Nándorfehérvártól a tör. ostromlókat, azok ~t dúlták; XII. végén Drágffy Bertalan erdélyi vajda elfoglalta a tör. cimborasággal vádolt Újlaki Lőrinc hg. ~i várait. 1502. IX: törökök portyáztak ~ben és Pozsegában. 1503. II: a 7 évre kötött tör. béke után 1514. VI: Dózsa paraszthada elfoglalta Szalánkemén, Pétervárad, Karom várát, melyek VII. végén ismét a várnagyoké. - 1521: a nyári tör. hadjáratban VII. 4. k. fölperzselték Zimony városát, VII. 8: a tör. hidat vert a Száván (az áradás VII. 19: elvitte, így a fősereg a jobbparton maradt), VII. 11: elfoglalták Zimony várát. VII. 13-17: a ~ben portyázó Musztafa pasa sikertelenül ostromolta Szalánkemént, amit lakói elhagytak s VII. 24-28: a boszniai bég kisebb várakkal együtt elfoglalta, VIII. elejéig Barics, Kölpény, Dobrinyiva, Cserög várát is, köveikből a VII. 7: bevett Szabács várát erősítették. Kb. 170.000 tör. VIII. 1-29: körülzárta Nándorfehérvárt, amit, a Kőles-torony fölrobbantása után védői szabad elvonulásért föladtak. 1523. III: Bali nándorfehérvári bég sikertelenül ostromolta Péterváradot. VIII. 6-7: a Bárdy István vezette délvidéki bandériumok a Nagyolaszi-Rendek-Szávaszentdemeter háromszögben 3 csatában szétverték Ferhád ruméliai pasa és Bali nándorfehérvári bég portyázó csapatait és a szávai flottillát. - 1526. VI: a tör. támadás hírére a ~i szerbek tömegesen húzódtak a dunai védővonal mögé. I. (Nagy) Szulejmán (ur. 1520-66) serege VII. 2: megkezdte az átkelést a Száván, VIII. 8: Újlakot elfoglalta, Kapisztrán Szt János (1386-1456) sírját földúlták, testét kútba dobták. VII. 27: bevették Péterváradot. IX: a Budán rablott kincsekkel hazatérő tör. sereg ~ váraiban őrséget hagyott; X. 8: Pétervárad közelében a hevenyészett sáncok mögött egy napig védekező lakosságot legyilkolta. - A 15. sz. végén várai: Árki (1465), Árpatar(l)ó (1498), Bánmonostora (1473: a szerémi pp-é), Báránd (1495), Barics (1498: a kalocsai érseké a Száva mentén), Csörög (1339), Dombó (1473: a szerémi pp-é), Ireg (Ürög) (1497: a rác despoták birtoka), Karom (1464), Kölpény (Kelpény) (1388: kir. vár a Száva mellett), Kőválu (Kőváló) (1419), Martonica (1437 k. a kalocsai érseké), Péter-Várad(ja) (1439: a Garaiak kapták kir. adományul, az ottani monostor kegyuraságával együtt), Rednek (1437 k. a kalocsai érseké), Szalánkemén (1441 k. Brankovics-birtok), (Száva-)Szent-Demeter (1444: Castellani de Zawazenthdemether), Zeml(y)én (Zemplén) (1173: Castrum Zemlen; 1521: Castrum Zemplyn, azaz Zimony). - Városai: Árpatar(l)ó (1323); Bánmonostora (1198; 1229: e már ekkor monostoros helyen a Duna partján alapították a (kalocsai érsségből kihasított) →szerémi püspökséget, mely (kápt-ával együtt) e városnak (és várának) is ura. A tatárdúlás után 1242: Szent Iréne (Szt-Erenye) is állandó székhelye lett e ppségnek és 2. kápt-jának; a fő-székhely (s a Szt István vt-ról nev. székeskápt-é) mégis (Kő v.) Bánmonostora város maradt a 15. sz: is. Uo. (a 14. sz. elején) a plébtp. Szt Jakab ap-nak volt szentelve; Csörög (1341: Plebanus de Cherniz, Charug) a Duna partján. 1372: Szt Péter ap. tiszt-ére tp-ot építettek itt. 1478: Szűz Mária tiszt-ére szentelt toronytalan kőtp-át és a Szentháromság tiszt-ére szentelt fakpnáját említették; Kamanc (1237: Villa Comanch. 1332: Plebanus de Gamancz, 1408: Civitas seu oppidum Kamancz) a szerémi bor egyik fő termelőhelye a Duna partján; Karom (Karon, Karan, 1308: nemesi névben említették, 1477: Oppidum Karom); Nagy-Olasz(i) (1297: Abbas ecclesie S. Crucis de Franka Villa; 1332: Abbas de S. Cruce. Plebanus de Francavilla S. Johannis Bapt. a kalocsai érsség szerémi főespségében) 1357: a Szt Gergelyről nev. szerémi apátság birtokosa egy »Maryanolaz, Moryanolaz«, 1370, és 1423: a Hosszúbácsiak birtoka egy »Magarolaz«, mely épp a pécsi ppség és kalocsai érsség (régi) határvonalán feküdt; Péter-Várad(ja) (1237: a IV. Béla kir. alapította ökördi v. bélakúti ciszt. apátság kapta). 1439: Garai László macsói bán kapta Albert kir-tól várát s apátság patronátus-jogát. II. Lajos kir. (ur. 1516-26) Pétervárad és Kamanc városokat 1521: a kalocsai érs. birtokainak mondta, akié az itteni vám és rév (s a kamanci rév) is. A Duna szerémi és bácsi partján [Pétervárad, ill. Vásáros-Várad] is állt ily nevű város (2006: Pétervárad és Újvidék); Rednek (Rednök, 1329: Pleb. de Regnicz) 1329: vásáros hely, a kalocsai érseké. 1528. é. térképen Erdnek az Árpataro hg-ben (2006: Vrdnik); Szalánkemén a Duna mellett (Anonymus, 41. fej. Zolonkaman; 1309: Plebanus de Zalonkemen, 1400: Ecclesia. B. Marie V. in oppido de Zalacament, Colocensis diocesis; 1502: Civitas [regis] Zalonkemen); Száva-Szent-Demeter (1215: Abbas et conventus monasterii S. Demetrii grecorum de Ungaria, 1355: Civitas Zavasentdemetrus) polgárai, akik neve 1381: Bartalfi, Kun, Maladin, Szakálas, stb., IV. (Kun) László kir. (ur. 1272-90) korában mentesek minden vámfizetés alól a Száva mellett. 1344-ig egy bencés és egy gör. apátsága állt. A 15. sz. végén a nándorfehérvári harmincad fiókja (a hódoltság alatt s után Mitrovica, 1925-: Sremska Mitrovica); Szent-Iréne (Szent-Erenye, 1262: Prepositus ecclesie S. Irenei Syrmiensis, 1309: Ecclesia S. Yrinei ubi episcopus Syrmiensis consuevit immorari. Canonici ecclesie S. Yrinei, 1318: Episcopus (de Kw et) S. Irenei) A tatárdúlás után itt is székelt a szerémi pp.; itt volt 2. kápt-ja is. A helység nem tudni hol állt (Csánki - Ranzanusra, Bonfinire, Galeottóra hivatkozva - Ortvay Ireggel való azonosítását tévesnek tartotta); Zeml(y)én. (Zemplén) (1287: Mercatores de Zemlen. 1368: Civitas Zemlyen. 1173: és 1521: vár is állt ott (2006: Zimony, szerbül Zemun, Belgrád ker-e) és 223 falu. - 1530-1699: a Szerémség Zimony székhellyel tör. szandzsák; rájává tett, fogyatkozó m. lakossággal. A visszafoglaló háborúban 1688. VII. 12: gr. S. Caprara cs. tábornok elfoglalta Újlakot, VII. 15: Péterváradot, IX. 6: Belgrádot. 1691. VIII. 19: Szalánkeménnél Bádeni Lajos őrgr. megverte Köprülü Musztafa hadát, a nagyvezír is elesett. - I. (Habsburg) Lipót 1694. V. 1: elrendelte a szerémségi szerbek Duna-Tisza közére telepítését. IX. 14: a tör. ereménytelenül ostromolta Péterváradot. I. Lipót 1698. II. 1: a visszafoglalt Pozsega, Valkó, Verőce és ~ közigazgatását nem állította helyre, e ter. helytartójává Peter Gotthaltot tette. 1699: a →karlócai béke szerint ~ben Szalánkeméntől a Bosut torkolatáig határárkot és határpalánkot építettek, a v. ~ D-i fele, Ruma, Szávaszentdemeter (Mitrovica), stb. tör. birtok maradt. 1716. VIII. 2: a péterváradi csatában Damat Ali pasa nagyvezír is elesett. - 1718. VII. 21: a →pozsareváci béke a tör-öt végleg kiszorította Mo-ról; a Szerémség D-i része az újonnan szervezett, Bécsből irányított →határőrvidéki Péterváradi ezred (1848-86: ker.) a bécsi Udvari Haditanács katonai kormányzata alá került. Az ezred Péterváradtól Rácsáig a Duna és a Száva vonalán karéjban fogta körül ~ K-i csücskét. - ~t kk. ter-ének kb. felén (a Duna jobbparti részén) 1744: újjászervezték, úgy, hogy az egykori →Valkó vármegye nagyobbik részét hozzácsatolták. - 1764: Verőce és Pozsega vm-vel együtt Fiume városáért cserébe Horvát-Szlavóno. része lett. Mária Terézia 1767. VIII. 1-1779. VIII. 14: a horvát tanács, annak megszüntetése után a m. kir. Helytartótanács hatáskörébe utalta. II. József (ur. 1780-90) közigazg. rendezése után ~ben 2359 km² ter-én 1787: 8 mezővárosa, 91 faluja 14.061 házában 13.759 családban 82.256 fő élt; ebből 291 pap, 69 nemes, 27 hivatalnok, 543 polgár; 9767 paraszt, 6205 zsellér; népsűrűsége 34,6 km². - 1807. IV. 5-9: a ~i parasztfölkelést a katonaság leverte. A 18. sz: a kipusztult lakosság helyére horvátok és szerbek költöztek, 18-19. sz. kamarai telepítésekkel németeket, cseheket, tótokat és ruszinokat telepítettek, létrehozva Eu. legvegyesebb népességű ter-ét. A kamarai telepítésű falvak megtervezettek, sakktábla alaprajzúak, kimért, egyenes dűlőutakkal tagolva. A 19. sz. első felében a Dunántúlról s a Bácskából m-ok Herkóca, India, Maradék, Nyékinca, Ürög falvakba települtek. 1813: ter-e 43,27 mf², az iregi, újlaki, vukovári járása, 7 mezővárosában, 91 falujában 64.186 g.kel. (szerb), 25.266 r.k. (horvát, ném., m.), 1529 ref. (m., ném.), 170 ev., 14 izr. élt. 1828: 15 mezővárosában (népesebbek Újlak 3409, Ireg 4105, Ruma 6367, Ó- és Újvukovár 4021+1017 fővel), 85 falujában, 28 pusztáján 107.550 fő élt. 1843. VI. 6: az ogy. a m. nyelvtörv. bevezetésére (ezután m-ul tudó tisztviselőt nevezzenek ki) 6 év haladékot adott. ~ védnökségével 1845. IV. 19: megalakították a Vukovár-Fiumei Vasútegyletet. - 1848. III. 20: ~ közgyűlése kérte a kir-tól, ne szentesítse a m. ogy határozatait. IV. 20: a szerbek Mo-tól való elszakadását kimondó gyűlés után Péterváradon a m. okiratokat, jegyzőkv-eket elégették a g.kel. tp. udvarán. V. 6: az újvukovári közgyűlésen a szerb nyelvet hivatalosnak nyilvánították, V. 30: Jellačić bánt támogatva m. alispánját és aljegyzőjét száműzték. VI. 3: Újvidék m. és ném. lakossága a szerb lázadók elől Péterváradra menekült. 1849. III. 27: Perczel Mór kb. 60 megbízhatatlan tisztet kiutasított Péterváradról, melynek erődje kapuját néhány áruló tiszt IX. 5: megnyitotta az osztrákoknak, parancsnokát Kiss Pál ezr-t elfogta. Haynau önkényuralma X. 24: ~t is megszüntette, újlaki és rumai járását a XI. 18-i cs. nyílt parancs 1849. XI-1861. I: a →szerb vajdaság és temesi bánságba kebelezte, amit az újvédéki ker-hez, vukovári járását Eszék megyéhez csatoltak. - 1861: ~ visszakapta önkormányzatát. 1883. XII. 20: megnyitották a (Bp.)-Szabadka-Újvidék-Zimony vasútvonalat, 1884: a zimonyi Száva-hidat, ez vasúton összekötötte Mo-ot a Balkánnal; szárnyvonala Indija-Ruma-Mitrovica. 1886. II. 5. egyesítették a péterváradi ker. egész ter-ét, a brodi végezred zsupanjai és vinkóci járásait, így ter-e 6865,80 km², székhelye Vukovár, 1919-ig ~ egyedüli önálló tvhat. városa Zimony (ter-e 56 km²). Az I. vh-ig ~ Szlavónia legvirágzóbb ter-e. - Lélekszáma az erdővégi, újlaki, iregi, rumai, tovarniki, vukovári járásában (Zimony + vm.) 1869: 10.046 + 272.371, 1880: 11.836 + 285.042, 1890: 12.823 + 334.199 = 347.022 fő (és 3678 főnyi katonaság), ebből 20.854 (6,01%) m., 57.508 (16,57%) ném., 9224 tót, 1117 oláh, 3452 ruszin, 93.707 (27%) horvát, 155.291 (44,75%) szerb és 5869 egyéb; 156.183 (45%) r.k., 4078 g.k., 159.344 (45,9%) g.kel., 18.171 (5,23%) ev., 5114 (1,47%) ref., 3759 izr., 373 egyéb. Népsűrűsége 50,6 fő/km². - 1900: ter-e 6865,80 km², városai: Karlóca (5643 fő), Mitrovica (11.519 fő), Pétervárad (5019 fő); újlaki, iregi, mitrovicaui, ópázovai, rumai, sidi, vinkóci, vukovári, zimonyi és zsupanjai járásában, 153 pol. és 398 kisközségében (Zimony + vm.) 15.079 + 366.660 fő, 1910: 2478 + 76.266 = 78.744 házában 17.131 + 397.103 = 414.234 fő élt, ebből (Zimony + vm.) 1999 + 27.523 = 29.522 (7,12%) m., [3655 + 43.009 = 46.664 (11,27%) beszélt m-ul], 6559 + 61.527 = 68.086 (16,44%) ném., 135 + 13.706 = 13.841 (3,34%) tót, 76 + 511 oláh, 8 + 4634 ruszin, 2200 + 103.998 = 106.198 (25,63%) horvát, 5653 + 177.456 = 183.109 (44,2%) szerb, 501 + 7748 egyéb [csehek, cigányok, sp-ok, szlovének]; 9634 + 172.506 = 182.140 (43,97%) r.k., 55 + 5667 = 5722 g.k., 538 + 6974 = 7512 (1,81%) ref., 357 + 25.570 = 25.927 (6,26%) ev., 5851 + 183.156 = 189.007 (45,63%) g.kel., 6 + 1 unit., 681 + 3098 = 3779 izr., 9 + 131 egyéb, népsűrűsége 58,3 fő/km².- 1890: a tanköteles gyermekeknek 13 %-a nem járt isk-ba, a 6 é. felüli férfiak 50,9%-a, a nők 61,2 %-a (Zimonyban 20,9% ill. 38,2%) nem tudott sem írni, sem olvasni. 1910: a lakosság már csak 33,4 %-a írástudatlan. - Az I. vh-ban Száva menti része hadműveleti ter. 1918. XI: a fr. és szerb hadsereg megszállta, ~ egészét a →Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba kebelezték. 1941-44: Horváto-hoz, 1944-91: Jug-hoz tartozott. - Az 1990-1992. I: a szerb-horvát háborúban 1990. XI: Vukovárt a szerbek megostromolták, a lakosság százait lemészárolták. Horváto. és Szerbia államhatára a tört. ~t kb. a Duna vonalának É-D-i irányában - a Šarangrad-Újlak kiszögelléstől eltekintve - kb. 1:3 (horvát-szerb) arányban megosztotta. 88

Magda 1819:520. - Nagy 1828. II:34. - Szeremlei II:357. - Korbuly 1868. - Hunfalvy János: A m. birod. földrajza. Bp., 1886. - Csánki II:184. - Hegedűs Lóránt: A dunántúli kivándorlás és a szlavóniai m-ok. Bp., 1905. - Népr. Értes. 1911. (Garay Ákos: Szlavóniai régi m. faluk) - 1910. é. népszámlálás 1912:477. - Bodor Antal: D-mo-i telepítések tört-e és hatása a mai közállapotokra. Bp., 1914. - Századok 1927:460. (Horváth Tibor Antal: Melyik rendhez tartozott a szentkereszti apátság ~ben?) - Edelényi Szabó 1928:702. (49. térkép) - Láthatár 1941. (Dudás Tibor: A horváto-i m. népcsoport) - Az 1. mo-i népszámlálás. 1960:54. - Heller, Georg-Nehring, Karl: Comitatus Sirmiensis. München, 1973. - Lelkes 1998:55. térkép.