Magyar Katolikus Lexikon > S > Szepes vármegye


Szepes vármegye, 1129 e.-1919: közigazgatási terület a Magyar Királyság északi peremén, a Poprád, a Hernád, a Dunajec és a Gölnic völgyében. - É-on Galícia, K-en Sáros vm., D-en Abaúj(-Torna), Gömör (és Kishont) vm., Ny-on Liptó vm. és Galícia határolta. Felszíne hegyes; Ny-i határvidékén emelkedik a M. Kirság a legmagasabb hegysége, a Magas-Tátra (Ferenc József-csúcs 2663 m, Lomnici-csúcs 2635 m tszf.). - Ter-én a gánóci telepen az ősember, Béla, Poprád tőzegrétegeiben cölöpépítmények, Mahalfalu, Szalók és a lőcsei várhegyen teraszépítmények, a késmárki Jeruzsálem-hegyen, a gánóci Hradeken és Csütörtökhely mellett körsáncok nyomaira bukkantak. A Poprád és Hernád völgyeiben és a hegyek D-i lejtőin kelták, vandálok és többféle szláv eredetű törzs élt. - A 9. sz: a m. honfoglalás idején, Anonymus szerint, az É felől érkezett Böngér fia Bors vezér népe a Poprád és Hernád közötti vidéken Őr, Sztrázsa, Nagyőr nevű őrhelyeket épített, m. voltukat bizonyítják az utóbb elszlávosodott vidéken is megmaradt m. dülő-, helység- és víznevek. - ~ az 1129: már létezett →Szepes váráról kapta nevét, okl-ben II. István kir. (ur. 1116-31) öccsét, Borisz hg-et mint annak gr-ját említette. 1162 előtt II. Géza (ur. 1141-62) a Rajna vidékéről szászokat telepített ~be. Imre kir. (ur.1196-1204) 1198: alapította a Szt Mártonról nev. →szepesi prépostságot, mely egyik legrégibb (1848-ig létezett) →hiteleshelyünk. 1241-42: a →tatárdúlás ~ településeit elpusztította, de a lakosságnak egy része megmenekült. - A várispánságok kialakítása után a királyi vm. ter-én kiváltságos önkormányzatú ter-ek alakultak (pl. a →tízlándzsás szék), melyek régi időktől való kiváltságait 1243: IV. Béla (ur. 1235-70), utódaiknak 1312: I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1308-42) erősítette meg. A Hernád és Poprád folyók között alkották (1803. III. 26-ig) Mo. legkisebb törvényhatóságát. A nemesi vm. kialakulásától külön vm. szervezettel éltek. A szék és vm. főispánja rendszerint uaz a személy, de alispánját, egy szolgabíróból, esküdtből és jegyzőből álló önkormányzata tisztikarát többnyire a bethlenfalvi közgyűlésén választotta. Lakói a kir. zászlaja alatt katonáskodó, adót nem fizető (nevük alapján m.) nemesek. A hadászat változásával a lándzsás szék 10 fős csapata a vm-vel együtt vonult hadba. - A szászok földje kialakulása II. Géza (ur. 1141-62) telepítésével 1142 után kezdődött; a →tatárdúlás után újratelepítéssel megerősített szász telepeknek 1271: szabad bíróválasztási jogot V. István (ur. 1270-72) adott. E szász vendégek (hospesek) nyelvjárásukból következtetve Sziléziából jöhettek, s jogkv-üket (Zipser Willkühr) és jogszokásaikat magukkal hozták, kir-aink védelmében választott gr-juk hatósága alatt Provincia Saxonum de Scepus néven önkormányzatot alakítottak, mely 24 városból állott (hivatalos címe Universitas XXIV Regalium Civitatum Terrae Scepus), amiből 1427-: a 24 királyi plébános testvérülete (XXIV. regalium parochorum fraternitas) fejlődött, amely a Lőcsén székelő külön ispánnak v. gr-nak (comes terrestris) s a városok bíráinak és esküdtjeinek hatósága alatt állt. Más vidékekről, más nyelvjárással jöhettek a ~ D-i részén, a Gömör-Szepesi Érchegység völgyeiben települt s a 7 ~i bányavárost (Gölnicbánya, Szomolnok, Krompach, Svedlér, Stósz, Remete, Merény) alapító, magukat gründlereknek (völgylakóknak) nevező ném-ek - külön kamara- (v. bánya-) gr-okkal, saját elöljáróságukkal, mely a vm-től és a szepesi városoktól függetlenül intézkedett és bíráskodott a város és a hozzá tartozott helységek lakóinak dolgában. Arany-, ezüst-, vas-, higany- és rézbányászat volt Igló környékén [melyet bányavárosnak (montana) neveztek]. - A törzster. ~ nemessége katonai szolgálatra kötelezett országos nemesekből, a katonáskodást pénzen megváltható ládzsásnemesekből és a földjükért évi adót fizető aranyadó földet bíró nemesekből állott. - I. Károly Róbert az oligarchák elleni küzdelmében 1312: egy okl-ében a →rozgonyi csatában aratott győzelmét a ~ belieknek megköszönte; 1328: ~ nemeseinek adott okl-ében elrendelte, hogy a jobbágyok fölött csak saját földesuruknak van bíráskodási joga (→úriszék). A bányászata révén gyarapodó Szepességből Luxemburgi Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) 13 várost (Igló, Leibic, Durand, Ruszkin, Béla, Ménhárd, Szombat, Sztrázsa, Mathóc, Felka, Poprád, Olaszi, Váralja), a lublói várat és a lubló-podolini uradalmat, az ezekhez nem tartozó Podolin, Gnezda és Lubló városokkal együtt 1412: sógorának, II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1386-1434) lengy. kir-nak, 185.000 forintért (37.000 garasért) elzálogosította (→tizenhárom szepesi város), ezek (az össze nem függő ter. ellenére is) megtarthatták a Grafenstuhlnak nevezett tart. gyűléseken választott gr. alatti önkormányzatukat. A megmaradt 11 város (Csütörtökhely, Danisóc, Illyésfalva, Káposztafalva, Kurimján, Mühlénbach, Nagyszalók, Odorin, Tamásfalva, Velbach, Zsákóc) továbbra is külön tvhat-ként szerepelt 1636-ig, amikor a Csáky gr-ok birtokába, ezzel a vm. hatósága alá kerültek. A 16 városban a 360 é. lengy. uralom alatt a tótság megszaporodott és megerősödött. - A husziták 1433-tól ~ben pusztítottak legtovább. A tót lakosság támogatta a kelyheseket; 1450: →Hunyadi János kormányzó békét kötött a ~t 1440 óta megszálló →Giskra zsoldosvezérrel, aki megtarthatta felvidéki birtokait, sokáig Késmárkon székelt. Lőcse, Lubló, Podolin és (Szepes)Szombat városok, a szepesi, nedeci, richnói és lublói várak birtoklásáért évekig viaskodtak. Szepes, Ricsnó és Késmárk elfoglalása után Giskra 1461: meghódolt I. (Hunyadi) Mátyásnak (ur. 1458-90), aki 1462. V: birtokcserével eltávolította őt a Felvidékről. 1465: I. Szapolyai Imrének adományozta a szepesi gr-ságot, vele az örökös főispánságot, a szepesi várat és uradalmát s 11 várost, melyeket megfosztottak önállóságuktól, lakói jobbágyok lettek. Ezt a birtokot kapta 1531: Thurzó Elek országbíró halála után 1638: Csáky István tárnok, akinek utódai birtokaik révén a 20. sz. elejéig ~ főispáni címét is megtartották. - ~ben 1494-95: adózó házhelyet 1500-2000 k. számoltak össze. A szepesi társaskápt. terjedelmes, de nem összefüggő birtokokhoz jutott, kb. 25 falu részeihez, Szepesvár és Kislomnic táján. ~ Ny-i középvidékén, nagyrészt a Kis vm-ben s északabbra, Rókusz és Frankova környékén a letonkövi karth-ak kb. 13 falu részeinek, szomszédságukban a savniki ciszt-ek 13 falunak (némelyiknek részben) földesurai. A lechnici karth. ktornak Ófalu városon kívül 8 faluban voltak terjedelmes részei; a landeki keresztesek 2 falu, a Tátra alján a stolai bencések Mátéfalva részbirtokosai; a cserneki apátságnak volt ~ben kisebb jószága, s az olaszi Ker. Szt János-tp. Kolinfalvát birtokolta. - Várai a 15. sz. 2. felében: Dunajec, Gölnic, Késmárk, Lőcse, Lubló, Podolin, Richnó és Szepesvára, melyek 36 városát és 224 faluját védelmezték. - 1526: a kettős királyválasztás után évekig tartó harcok folytak ~ben I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526-64) és I. (Szapolyai) János (ur. 1526-40) pártja között. A Habsburg-párti Lőcse és János-párti Késmárk közötti, az árulerakási szabadalom miatti ellentétekből is eredő, mezei csatákat ostromokkal váltó háború egy időben egész ~t két ellenséges táborra osztotta. Tartósították az ellentéteket a reformáció lutheri ágának terjedése, a Szapolyai- és Thököly-birtokok, az erődített városok, a 13 szepesi város eltérő érdekei. - 1564: a bethlenfalvi reneszánsz Thurzó-kastély fölépítése évében ~ lakossága 24-39.000 fő. 1593: az elzálogosított városok a Lubomirski grófi család földesurasága alá kerültek; ekkor még a →Szepesi Kamara évi bevétele 41.000 Ft. A hadakozások elnéptelenítették a virágzó vidéket. Fogyatkozó köznemessége a gr. Csáky- és br. Palocsay-féle nagybirtokkal, a sok városi birtokkal bekerítve a 17. sz: elszegényedett, amit 1640, 1663: marhavész siettetett. 1661: Montecuccoli ném. rablóhada dúlta. A pusztítás és kegyetlenkedések miatt a lakosság nagy ter-eken éhen halt v. elvándorolt, 600 nemes Lengyo-ba menekült; 1663-65: a felvidéki pestisjárvány miatt is a Szepesi Kamara évi bevétele 25.300 Ft-ra csökkent. A vm. tisztviselőket a Berzeviczy, Draveczky, betlenfalvi Fajgell, Görgey, Horváth-Stansith, Jekelfalussy, Korotnoky, Máriássy, Nemessányi, Petróczy, Sváby, dobai Székely és Teőke családok adták. - A 17. sz-tól a módos városi polgárok címeres nemesleveleket szereztek, a szomszéd vm-ből házasság révén ~ben meghonosodott Okolicsányi, Horánszky, Mattyasovszky, Szmrecsányi családok ivadékai gyarapították nemességét. 1671. V: a kisnemesség a Habsburgok ellen fölesküdött Thököly Imrének, 1672. X: Petróczi István kurucai 3 hetes győzelmi sorozattal elfoglalták ~t és Sáros vm-t, majd visszavonultak a →Partiumba. A rendkívüli törvényszék 1674. IV. 24: Szepesváralján száműzte az elzálogosított városok 42 prédikátorát, vagyonukat elkobozta. - A →Rákóczi-szabadságharcban ~ népe a kurucokat támogatta, habár a városokban és várakban labancok voltak. 1704. XII: a Lőcsére menekült nemesek is a fejed. hűségére tértek. 1708-11: pestisjárvány tizedelte népét, mely után a szlávok többségbe kerültek ~ben. - A →Carolina resolutio alapján 1743. I. 11: alakított (1863. VII. 23-ig létezett) dobsinai koalícióban egyesült a felvidéki vm-k és Bártfa, Eperjes, Kassa, Kisszeben, Lőcse, később Késmárk sz. kir. városok ezután fölváltva választottak ev. szuperintendenst a ném., m. vagy tótajkú egyházak lelkészeiből. A sz. kir. városok minden ném. egyháza, melynek 2 lelkésze volt, a püspökválasztásánál 2, a többi egyházak mindegyike csak 1, a nemesek és lelkészek egyenként 1-1 szavazattal bírtak. - Mária Terézia (ur. 1740-80) az elzálogosított 13 várost a lubló-podolini uradalommal 1773. IX. 18: visszacsatolta Mo-hoz. E városok önkormányzata kieszközölte, hogy nem ~be sorolták, mint a lubló-podolini uradalomhoz tartozó falvakat, hanem Gnezda, Lubló és Podolin városokkal együtt →tizenhat szepesi város kerülete néven, 1778: önálló ker-ként tvhat-gá szervezte. - II. József (ur. 1780-90) közigazg. rendezésekor, 1785. III. 9-: Szentiványi Ferenc kassai kerületi kir. biztos alá ~, Sáros, Abaúj, Torna és Zemplén vm-t sorolták. 1786: e ker-et. a sz. kir. városokkal és a tízlándzsás székkel együtt ~be kebelezték. Az összeírást ~ben katonai segédlettel végezték. 1786: 184 települése, 13 mezővárosa, 4 pusztája 12.916 házában, 18.331 családjában össz. 96.995 fő; 121 pap, 606 nemes, 97 hivatalnok, 999 polgár, 6764 paraszt, 6520 polgár és paraszt örököse12.006 zsellér, 3930 egyéb foglalkozású élt. 1789 őszén az adó beszedését megtagadó vm-k közé tartozott. A cs. halála után 1791: helyreállították az önkormányzatokat. - ~ és a tízlándzsások széke az 1802:10. tc. alapján történt egyesítés után 1803-1848. IV: a »törvényesen egyesült két Szepes vármegye« hivatalos nevet viselte minden kiadványán. - 1831 nyarán a kolera terjedése miatt, mely Mo-on 536.517 embert támadott meg, 237.641 (44 %-uk) meg is halt, a tótok között kitört zendülésben a m-okat gyilkolták s kegyetlenkedtek, mert a járványt az urak és zsidók gonoszságának tulajdonították. Br. Eötvös Ignác alkancellár, VIII. 18-: kir. biztos katonasággal s tömeges kivégzésekkel teremtett rendet. - 1848: a nemzetőrség szervezésekor ~ kiállított 3 század gyalogságot. Simunics osztr. altábornagy betörésekor az É-i vm-k népfölkelésének parancsnokává Pulszky Sándor (1803-49) alezr-t nevezték ki. 1849. VI. 25: az orosz Rüdiger 3. hadteste Ófalutól ÉNy-ra tört ~be, a honvédeket Kassa felé visszavonták. - 1849-60: az önkényuralom a kassai ker-be osztotta, önkormányzatát 1861: visszakapta. Az 1876:33. tc. a 16 város ker-ét, Késmárk, Lőcse sz. kir. és Gölnicbánya szabadalmazott bányavárost egyesítette ~vel. A 8 rendezett tanácsú város, 18 nagy-, 197 kisközs., 267 puszta és telep alkotta ~ az ogy-be 6 képviselőt küldött; székhelye Lőcse. - Lakossága 1869: 173.769, 1880: 172.881, 1890: 163.291 fő, népsűrűsége 46 fő/km². A kimerülő bányászat s az Amerikába vándorlás miatt 1880-90: kb. 20.000 fővel csökkent lakossága. A kivándoroltak pénzt küldtek itthoni hozzátartozóiknak, egy részük idővel visszatért, ez a gazd-ra kedvezőtlenül hatott. - Ter-e 3605 km², lakóinak száma 1900: 170.535, 1910: 30.393 házban 171.725 fő, ebből 18.658 (10,87%) m., 38.434 (22,38%) ném., 97.077 (56.53%) tót, 532 oláh, 12.327 (7,18%) ruszin, 65 horvát, 145 szerb, 5629 egyéb [gorál és cigány] anyanyelvű; 117.497 (68,42%) r.k., 19.638 (11,44%) g.k., 1391 ref., 26.459 (15,4%) ev., 13 unit., 326 g.kel., 7475 (4,35%) izr., 68 egyéb vall. Írni-olvasni 100.692 fő tudott; ekkor 512 isk. létezett: r.k. hittud. int. (Szepeshely), 4 gimn. (Igló, Késmárk ev.; Lőcse, Podolin r.k.), 1-1 reál- ill. felsőbb leányisk. (Lőcse), 5 ipari és keresk. szakisk., 2 tanítóképző (Igló ev., Szepeshely r.k.), 12 polg. és felső népisk., 8 iparos, 2 keresk. tanoncisk., 234 el., 213 ismétlő, 5 gazd. népisk., 24 óvoda, 1 börtönisk. - Az I. vh. végén az antantnak a „nemzetek önrendelkezési jogáról” szóló propagandája alapján 1918. XII. 9-XII. 17: szervezték a →Szepesi Német Köztársaságot, melyet a cseh megszállók fölszámoltak. 1919: Mo. fölosztásakor ~ egészét elszakították; Alsólápos, Bélakorompa, Dercsény, Feketebérc, Felsőlápos, Kislápos, Frigyesvágása, Nedec, Répásfalu, Szepesgyörke, Szentmindszent, Újbéla, Újterebes gorál (kárpáti lengyel) többségű falvakat Lengyo-hoz csatolták. - A 126/1920. II. 29. csehszl. törvénnyel 1923. I. 1: létrehozott nagymegye rendszer ~, Liptó, Gömör és Kishont vm. összevonásával, 1922. XI. 25-i utolsó, tiltakozó közgyűlése semmibevételével megszüntette Szepes közigazg. egységét ill. önállóságát. - Az I. →bécsi döntés után, 1938. XI. 1-1939. IX. 10: Lengyo. megszerezte és a krakkói vajdaság Nowy Targ-i járásába osztotta a gorálok lakta, volt ~i Alsólehnic, Felsőlehnic, Erdős, Javorina, Medzibrodie, Tarhegy falvakat 1544 lakossal (az árvai Hladovka és Szuchahora, a trencséni Cserne, Fenyvesszoros, Sziklaszoros falvakkal együtt), de a szlovák-lengyel háborúban Hitler első szövetségesei, a tótok az 1919: Lengyo-hoz csatolt ~i falvakkal együtt 'visszafoglalták'. 1945: a benesi dekrétumok alapján cipszer és m. lakóinak többségét kitelepítették. 88

Wagner Károly: Analecta Scepusii sacri et profani. 1-2. köt. (Bécs, 1773-1774), 3-4. köt. Pozsony-Kassa, 1778. (A 3. köt. ~ egyh. és világi archontológiája) - Századok 1873:646. (Pesty Frigyes: ~i alispánok 1336-1650. Levtári hulladékok) - Hörk József: Az ev. Tisza-ker. pp-ei (Szuperintendensek). Kassa, 1888. - Sváby Frigyes: A régi vm. Lőcse, 1889. - Csánki I:245. - Sváby Frigyes: ~. Bp., 1891. - Hradszky József: A szepesi „tíz-lándsások széke” v. a „Kisvármegye” tört. Lőcse, 1895. [A 164-176. old. „A Kisvármegye főispánjainak és tisztségviselőinek névjegyzéke 1240-1802”] (A Szepesm. Tört. Társulat Millenneumi kiadványai III.) - Sváby Frigyes: A Lengyo-nak elzálogosított XIII szepesi város tört. Lőcse, 1895. (A 333-336. old. a szepesi szászok gr-jainak, a 13 város lengy. sztarosztáinak, a kir. adm-ok és kerületi ig-k névsorával) - Weber Samu: ~ tört-éhez. 1-2. köt. Uo., 1896. - Divald Kornél: Szepes műemlékei. 1-3. köt. Bp., 1905-07. - Haltenberger Mihály: ~ település és gazd. földr-a. Lőcse, 1914. - Fekete Nagy Antal: A Szepesség ter. és társad. kialakulása. Bp., 1934. (A 344-364. old. a kk. lándzsás comesek, szepesi ispánok, alispánok és a szász comesek névsorával) - Bánlaky XXII. - Céhkataszter 1975. II:259.