Magyar Katolikus Lexikon > S > Szatmár vármegye


Szatmár vármegye, 11. sz.-1923. dec. 31., 1938. dec. 22.-1944. okt. 25. [1945. jan. 20.]: közigazgatási terület a Magyar Királyság keleti részén, a Tisza felső szakasza mentén. - Földje az újkőkor óta lakott, a népvándorlás korától szarmaták, vandálok, gepidák, hunok, avarok településhelye. Anonymus szerint a honfoglaláskor a Tisza és Igfon erdő között, a Meszesi-kapuig terült földet a kazárok vezére, Marót bírta. Árpád követei Attila jogán eredménytelenül kérték vissza; a Tas, Szabolcs és Töhötöm vezette sereg megostromolta Saruvárat és a Szamos partján fekvő Zothmár (Szatmár) várát, birtokba vette a ter-et. Először Ny-i, a 10-11. sz: a K-i része népesült be. Sárvár (az Ecsedi-láp földvára, utóbb Gutkeled birtokközp.) Géza nagyfejed. (ur. 972-997) idején ispánsági közp. A királyi vm-k szervezésekor közp-ja Szatmár (Zothmar), ispánját 1181: említették először. ~ egésze, az 1213-: adatolt szatmári főespség ter-e, az erdélyi egyhm-hez tartozott. A Nyírtől a Szamosig, D-en a Szilágyságig a Kaplony nemzetség lakta, 1080 táján ők építtették a kaploni monostort (tőlük ered a Károlyi család). I. (Szt.) István (ur. 997-1038) korában szerzett birtokot e vidéken a Gutkeled nemzetség (ivadékai a nyírbátori, ecsedi és somlyai Báthoriak). A jövevény Szente-Mágócs nemzetség a Szamos-, a Túr- és a szatmári Tiszaháton III. Béla kir. (ur. 1172-96) idejében szerezhette birtokait, az adományozott Kölcse ispán 1181: monostort alapított. - A kir. vm-t É-on és Ny-on Borsova vm. és Szabolcs vm. határolta, a később Szabolcshoz tartozó 10 falu (Császári, [Ecsed]Szentmárton, Encsencs, Gyüre, Mada, Őr, Penészlek, Rohod, Szennyes és Vasvári) ~hez; Penészlek, (Nyír)Bátor, (Nagy)Dobos hol Szabolcs, hol ~hez tartozott; a Szamos mentén (Szamos)Szeget, Panyolát, (Szamos)Kért és (Kér)Semjént Szabolcs vm-hez számították. ~hez tartozott ekkor Tarpa (amelyet a 19. sz. elején Bereg vm-hez csatoltak). K-en Máramaros (és a 14. sz: szervezett Ugocsa) vm., D-en Bihar és Szolnok vm. határolta. 1181: első főispánját, 1215: első alispánját említették. 1241: a Máramarosból ~n keresztül dúlták föl a tatárok (mongolok) a falvakat és várakat, ~ lakosságának kb. 1/3-át meggyilkolták. Nemesi vm-vé a 13. sz. végén alakult, első vm. okl-e 1299-ből ismert. Az akkor tart-nak nevezett ~t 4 szolgabíró igazgatta. 1333: Szatmáron a minorita rend, 1370: Németiben apácazárda létezett. Károlyi László és András földesurak 1387: pallosjogot kaptak (utódaik 1569: a birtokukat fosztogató 47 zsarolyáni lakost karóba húzattak). 1402: Mikolay Mihály, ~ követe is aláírta, hogy Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) magtalan halálakor Albert hg-et választják kir-lyá. Később Albert hg. azért pusztított ~ben és dúlatta föl Nagybányát, mert nem választották kir-lyá. 1404: Zsigmond kir. személyesen elnökölt a csengeri mezőn tartott gyűlésen, 1433: a nemességet 200 lovassal kötelezte Erdély védelmére, Zudar János, Zudar Simon, Dersi Sebestyén, Báthori István és a rác despota zászlóaljakat tartoztak állítani. 1444: a tör. elleni hadjáratot ~ főnemesei közül Kuzalyi Jakab Mihály és Péter, Báthori István vajda, Bélteky Miklós, Filpesy Mihály a Drág fia, Zokoly Miklós, Domahídy György, Báthori György, Kende Sándor és Mátyás helyeselték, többségük 1444. XI. 10: a →várnai csatában elesett. 1445: Bihar és ~t Hunyadi János kormányozta, e korban ~nek 9 vára (Asszonypataka, Ecsed, Erdőd, Károly, Matucsina v. Matolcs, Meggyes, Rozsály, Szatmár és Szinyér), 12 mezővárosa (Asszonypataka [Nagybánya], Béltek, Csenger, Felsőbánya, Gyarmat, Jánk [Ivánk], Károly, Majtény, Meggyes, Németi, Szaszárbánya [Szaszurbánya], Szatmár) létezett. 1505: a rákosi ogy. azon határozatát, hogy többé idegent kir-lyá nem választanak, Csáholyi Bertalan és György, Kende Miklós, Szepessy József aláírták. 1514: a gencsi és tyukodi nemesség is Dózsa György seregébe állott, e miatt elkobzott birtokaikat Báthori András kapta. 1515: Sulyok Istvánt és Balázst azért fosztatták meg birtokaiktól, mert Szabács várát föladták a töröknek. 1526 tavaszán Vethési Mihály hordozta ~ben és még 5 vm-ben a véres kardot (útiköltségként 5 Ft-ot kapott). A →mohácsi csatához VIII. 29: Károlyi László vezette ~ zászlóalját, ahol rajta kívül a ~i Szalkai László esztergomi érs., Csaholyi Ferenc csanádi pp., bélteki Drágfy János országzászlós és Báthori András főispán is elestek. 1526-1711: a 3 részre szakított Mo. egyik ütközőpontja, évtizedenkénti csatatere ~ lett, családokon belüli pártviszályokkal, amit a reformáció elterjedése vallási ellentétekkel súlyosbított. 1527: Székesfehérvárt Sulyok György pécsi pp., Báthori István nádor (1519-30) és Báthori András főispán (1499-1528) I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526-64), Báthori György és Miklós I. (Szapolyai) János (ur. 1526-41) hívei lettek. A 15-16. sz: ~t váltakozva az erdélyi fejed. vagy a m. kir. uralta, e pártviszályban a vesztes feleket rendre megfosztatták tisztségüktől és jószágaiktól (pl. 1558: Anarchy Pétert és Jánost lázári és daróci birtokaiktól). 1556: az alispánságra senki nem vállalkozott. A szatmári Báthori-birtokon előbb a lutheri irányzat terjedt, 1545: Erdődön, 1554: Óváriban zsinatot is tartottak. Miután 1567: a debreceni zsinat a m. nyelvű „helvét hitvallást” tette magáévá, 1576: a Csengerben összegyűltek Méliusz Juhász Péter vezetésével Kálvin tanai mellett döntöttek ('csengeri hitvallás'). 1570: a speyeri egyezmény után Bereg, Szabolcs és ~ I. (Habsburg) Miksa (ur. 1564-76) fennhatósága alatt maradt. Milotay Nyilas István (1571-1623) ref. pp. 1594: isk-t szervezett Szatmárban. 1595: és 1605: Károli László elnökletével (Nagy)Károlyban, I. Rákóczi György (ur. 1630-48) elnökletével 1646: Szatmáron tartottak ref. nagygyűlést, utóbbin 115 lelkész fogadta el a 'geleji kánonokat'. Szolnok tör. bevétele után, 1552-1660: a hódoltságból ismétlődő betörések miatt a vm. közgyűlések helye Szatmár, Domahida, Visk, Nagygéc, Udvari és Kölcse. 1558: (Nagy)Károlyt, (Király)Darócot és vidékét a törökök fölégették; 1562: Szatmár várát és a rozsályi várkastélyt ostromolták, Balassa Menyhért Zekell Boldizsárral Ecsed alól űzte el a törököket, de 1582: Mérk, Vállaj és Fábiánháza (az ecsedi vár szomszédságában!) a töröknek is adózott. 1567-68: ~t törökök és tatárok, 1570: Rozsályt a szatmári ném. katonák, 1605: Csáholyt Básta cs. zsoldosai pusztították, Győry Jakab Madarász mellett megverte a törököket. 1623: Bethlen Gábor (ur. 1613-29) a hajdúknak adta Ecsed várát és Böszörményt, amit II. (Habsburg) Ferdinánd 1632: megerősített. 1657: lengyelek pusztítottak ~ben, Szatmár városát 2000 tallérig megsarcolták. II. Rákóczi György 1659: átadta a kir-nak védelemre a várost, amit 1660-63: földúltak a tatárok. 1661: a tör. és R. Montecuccoli (1609-80) cs. hadvezér idegen katonái, 1663: a ném. katonák rablásai miatt panaszkodtak, eredménytelenül. 1686: A. Caraffa (1646-93) cs. tábornok 61.033 Ft-ot zsarolt ki Szatmár városától. A 17. sz: a köznemesség és a főurak (a Pázmány Péter érs. által visszatérített Károli Mihály és neje, Senyey Borbála kivételével) ref. hitűek voltak. 1634: a ~be küldött jezsuiták Károli László, majd Ádám megjelenésével kiéleződtek a felekezeti ellentétek, 1646: a ref. hitűek Pozsonyba küldték Szilágyi Ferenc alispánt és Bornemisza Istvánt sérelmeik megszüntetésére, eredménytelenül. Az 1664-i →vasvári békét követő években a Kraszna és a Nyírség közötti ter. Ecsed váráig hódolt ter-ként adót fizetett a töröknek, ebben az időben néptelenedett el Fábiánháza, Mérk és Vállaj. 1674: Spankau kassai kapitány ~ben is kihirdettette a kálvinisták üldözésére fölszólító rendeletét. 1680: Bereg és ~ Thököly Imre (1657-1705) seregeinek téli szálláshelye. 1703. VI. 7: →Károlyi Sándor br., ~ főispánja Dolhánál (Máramaros vm.) vm. haddal szétverte a tiszaháti kuruc fölkelőket, II. →Rákóczi Ferenc VII. 14: Tiszabecsnél megfutamította a révet őrző vm. hadat, átkelt a Tiszán, Naményból csatlakozásra szólította a vm-ket. VIII. 14: Nagybánya meghódolt, Rákóczi VIII. 28: a vetési táborból kiadta a hadbavonultak adómentességét elrendelő „Jobbágyságrúl való pátens”-t, IX. 7: a domahídi táborból a kuruc sereg első katonai szabályzatát (Edictum Militare). IX. 28: Szatmár városát is elfoglalták (ném. őrsége visszavonult a várba). X. 15: a Bécsben mellőzött Károlyi Sándor br. is csatlakozott Rákóczihoz. 1705. I: Szatmár várát ném. védői 1,5 é. ostromzár után föladták. 1711. IV. 4: Szatmáron a konföderáció elhatározta Rákóczi Ferenc hazahívását Lengyo-ból s a békeföltételek elfogadását. Rákóczi kukizowi (a föltételeket elutasító) kiáltványa után IV. 25: a szatmári gyűlés biztosítékokkal a békére szavazott, amit IV. 30: aláírtak, a csapatok Majténynál letették a fegyvert. 1717. VIII: az Erdélyen át ~t is pusztító kb. 12.000 tatárt a vmi csapatok szétszórták a Szamos völgyében. - A háborúkban kipusztított népességet telepítésekkel pótolták. A 9. sz: a honfoglalókkal szlávok (ruszok) is betelepültek, később Máramarosból bevándorlókkal szaporodtak. A 11. sz. elején Gizella kirné Németibe kir. vadászokként ném-eket, II. Géza (ur. 1141-62) 1142: Asszonypataka (Nagybánya) kirnéi birtokra, 1242 után IV. Béla (ur. 1235-70) is szászokat, 1385: (Anjou) Mária (ur. 1382-95) kirnői tulajdonként - régebbi szabadalmaikat erősítve - oláhokat; 1712 után a Károlyi család a Felső-Rajna-vidékről és Württembergből Vállaj, Mérk, Szaniszló, Csomaköz, (Mező)Terem, Kaplony, Kisdaróc, Madarász, Gilvács, Szokond, Szinfalu, Sándorfalu, Józsefháza, 1720: Károly, Fény, (Mező)Petri, Csanálos, Kálmánd, (Nagy)Majtény, Béltek és Erdőd, 1767: Zajta, 1790: (Alsó)Homoród településekre svábokat, Kölcsére ev. tótokat telepített. G.k. ruszinokon és oláh pásztorokon kívül a 18. sz. közepétől folyamatosan zsidók telepedtek ~ falvaiba Galíciából és Morvao-ból, akik pálinkafőzéssel, korcsmabérléssel és házalással foglalkoztak. ~ 1723-1848: a IV. tiszántúli (nagyváradi) ker-hez tartozott. →Kelemen Didák OFMConv Fehérgyarmaton és Csengerben kpnát, pléb-t építtetett. 1727: Nagykárolyban 8 oszt-os piar. gimn-ot alapítottak. 1730. V: Tóth Borka zsarolyáni, 1745: Reketye Pila és Varga Anna császlói lakosokat mint boszorkányokat megégették. 1753: Papp István író Károlyi Ferenc gr. segélyével Nagykárolyban nyomdászkodni kezdett. A nemesi fölkelésben ~ből 1742: Teleky Sámuel gr., 1744: Károlyi Ferenc gr., majd Eötvös József alispán (487 lovassal), 1797: Károlyi József gr. (1000 fővel), 1800: 348 lovassal és 526 gyalogossal, 1805: kisrédei Rhédey Lajos ezr. 165 lovassal vett részt. II. József (ur. 1780-90) közigazg. reformja után az 1783. XI. 26-1790. II: létezett Szatmár megye 1786-i népszámlálásakor Felsőbánya, Nagybánya és Szatmárnémeti (Szatmárt és Németit 1715: egyesítették) sz. kir. városa + 13 mezővárosa (Aranyosmedgyes, Csenger, Ecsed, Erdőd, Erdődszada, Fehérgyarmat, Jánk, Kismada, Matolcs, Nagykároly, (Máté)Szalka, Szinyérváralja, Tarpa) és 245 községe 804 + 766 +1712 + 23.370 [26.652] házában, 954 + 958 + 1834 + 28.430 [32.176] családjában össz. 3873 + 4078 + 8378 + 136.693 [153.022] fő élt; ebből 5 + 19 + 60 + 256 [340] pap, 26 + 58 + 47 + 9304 [9435] nemes (a lakosság 6,17 %-a), 30 + 30 + 20 + 58 [138] hivatalnok, 447 + 357 + 492 + 507 [2310] polgár; 0 + 0 + 0 + 9520 [9520] paraszt, 288 + 216 + 598 + 8038 [9140] polgár paraszt, 530 + 624 + 1023 + 15.777 [17.954] zsellér (11,73%). 1790-1848: a IV. (tiszántúli) ker-be sorolt ~ eredeti határait visszaállították. 1827-ig pusztái voltak Közép-Szolnok vm-ben; nagyobb szabolcsi sziget ékelődött ~be, ~nek is voltak Szabolcs vm-ben falvai: Szalmád és Rohod, továbbá Szennyes, Sige és Bánháza puszták egészen, Ecsencs, Gyüre, Kismada, Lugos és Őr helységeknek ~ hatósága alatti részei. Az 1827:24. tc. a Szabolcs vm-ben lévő ~i birtokokat Szabolcs vm-be kebelezte, ~ megkapta a területébe ékelt Szabolcs vm. szigetet: Kér, Ópályi, Panyola, (Kér)Semjén és (Szamos)Szeg közs-eket. 1797: 4677, 1805: 5587 nemes család lakta, 13-14%-os arányuk magasabb az országos átlagnál; ~ közgyűléseit 1790-től m-ul vezette. I. Ferenc kir. 1804. III. 23: Szatmárnémeti székhellyel megalapította a r.k. →szatmári püspökséget. 1828: ~ Nagybánya és Szatmárnémeti sz. kir. városaiban, 20 mezővárosában [(Felső)Bánya, Béltek, Csenger, (Király)Daróc, Ecsed, Erdőd, Erdőszáda, (Fehér)Gyarmat, Jánk, Józsefháza, Kapnik, (Nagy)Károly, Majtény, Matolcs, (Aranyos)Medgyes, Misztótfalu, (Máté)Szalka, Tarpa, (Avas)Újváros, (Szinyér)Váralja], 248 falujában és 52 lakott pusztáján 225.808 fő élt. 1785-1847: 23-ról 42-re emelkedett az 1 km2-en lakók száma. Károlyi György gr. 40.000 Ft-tal támogatta az MTA megalapítását, néhány szatmári jobbágytelket adott az erdélyi Wesselényi Miklós br-nak, így az állandó tagja lett a m. ogy. főrendi házának s a ~ vm. közgyűlésnek. 1829-től első aljegyzője, Kölcsey Ferenc (1790-1838) 1832-1834. XII: visszahívásáig az ogy-en reformokért, a jobbágyok örökváltságáért szónokolt. Az 1834. XII. 4-i közgyűlésen mondta Wesselényi Miklós br. (1796-1850) azt a beszédet, mely után bebörtönözték s az ogy-t föloszlatták. Az 1836:29. tc. Tarpát ~ből Bereg vm-hez csatolta, s az addig Bereg vm., de vele össze nem függő Pusztadobost ~vel egyesítette (utóbb Szabolcs vm-be osztották). ~ 1841. II. 24-i követutasításában (→szatmári 12 pont) az ősiség eltörlését, az úrbér megváltását, a nemesek birtokszerzési és hivatalviselési lehetőségét, a papi és a nemesi adózást, a cenzúra eltörlését, az igazságszolgáltatás és a közigazg. elválasztását, az ált. választójog kiterjesztését kívánták. - Céheinek említése (9 településen): Csenger 1839: vegyes; Felsőbánya 1531: bányász, 1815: fazekas, 1815: szíjgyártó, tímár, varga (cipész), 1825: vegyes, 1827: szabó, szűcs, 1828: csizmadia, 1837: mészáros; Gyarmat 1510: vegyes, 1827: csizmadia, tímár, 1833: vegyes; (Nagy)Károly 1717, 1819: csizmadia, 1717: szabó, 1717, 1819: szűcs, 1763, 1819: varga (cipész), 1763: ács, kőműves, 1770, 1819: kötélverő, 1770, 1819: takács, 1770: asztalos, lakatos, 1770, 1819: bognár, kovács, 1778, 1819: fazekas, 1779: szíjgyártó, 1781, 1819: tímár, 1819: gubás, 1819: szabó (magyar, német), gombkötő, 1819: nyereggyártó, szíjgyártó, 1819: kalapos, kelmefestő, 1819: asztalos, lakatos, üveges, 1840: kádár; Matolcs 1717: csapó, szűrszabó, 1785, 1820: gubás, 1826: csapó; Nagybánya 1480: szűcs, 1550: szíjgyártó, 1572: borbély, 1612: kardkészítő, lakatos, 1619, 1639: kádár, 1626, 1757: szabó, 1633, 1743: fazekas, 1635: asztalos, 1619, 1639: kádár, 1642, 1757, 1821: csizmadia, 1643, 1826: kovács, 1643: ötvös, 1649: késes, 1652, 1756: mészáros, 1688: kardkészítő, 1702: varga (cipész), 1714: fésűs, 1716: esztergályos, 1726: szappanfőző, 1826: bognár, kovács, kötélverő; (Máté)Szalka 1827: vegyes; Szatmárnémeti 1618, 1825: szíjgyártó, 1618, 1640, 1825. tímár, 1626: asztalos, 1631, 1782 1826: mészáros, 1633, 1830, 1841: kovács, 1636, 1783, 1840: szűcs, 1637, 1782: kádár, 1640, 1776, 1841: szabó, 1642: csapó, 1648: lakatos, 1655. gombkötő, 1657: borbély, 1670, 1807: fazekas, 1689, 1734, 1805, 1862: csizmadia, 1705: kereskedő (kalmár), 1719, 1815: takács, 1726, 1832: bognár, 1778: szabó, gombkötő, 1782, 1831: gubás, 1782, 1843: varga (cipész), 1821: kalapos, 1826: ács, 1826: ács, kőműves, 1829: kötélverő, 1831: szűrszabó, 1846: szappanfőző. - 1848. XI. 25: a ~i nemzetőrök Désnél Urbán cs. seregével összecsaptak, majd visszavonultak Nagybányára. Az 1848/49-i szabharcban ~ből a főtiszteken kívül 38 őrmester, 106 tizedes és 749 közhonvéd harcolt. -1850: ~ az ekkor létrehozott nagyváradi közigazgatási ker-hez tartozott, az önkényuralom a sz. kir. városokat a megyei hatóság alá rendelte, Piskoltot (Bihar vm.) és Vásárosnaményt (Bihar vm.) ~be kebelezte. Julius Jacob Haynau br. (1786-1853) ~ben 3874 kh birtokot vásárolt, melyre hitbizományt is kapott. A Mo. birtokállományának 12%-ára kiterjedő jobbágyfölszabadítás ~ben a birtokok 13%-át érintette. Az orsz. passzív ellenállása eredményeként 1860. X. 20: kiadott →Októberi Diploma visszaállította az 1849 előtti önkormányzatokat, melyeket ~ben XII. 12-14: megalakítottak; székhelye: Nagykároly; sz. kir. városai: Szatmárnémeti, Felsőbánya és Nagybánya; utóbbi kettőt az 1876:20. tc. a vm-be kebelezte. Az 1876:33. tc. ill. az 1877:1. tc. az önkormányzatú →Kővár vidéket fölosztotta, 43 községét ~hez, a többit az akkor szervezett →Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolta; így ~ ter-e 6491,23 km2 lett. - A vasúthálózat kiépítésekor 1887: a Nyíregyháza-Mátészalka, 1898. VIII. 5: a Szatmárnémeti-Fehérgyarmat (39,5 km), 1905: a Mátészalka-Csap, 1908. VIII. 1: a Szatmárnémeti-Mátészalka (49,9 km) szakaszt építették meg [1920-40, 1945: csak a határig volt forgalom]. 1907: településneveit törzskönyvezték. Székhelye: 1919-ig Nagykároly, 1940-44: Szatmárnémeti. - Lélekszáma 1869: 47.173 házban 290.530 fő (+ Szatmárnémeti 18.353 fő), 1880: 273.384 (+ 19.708 fő), 1890: 303.032 (+ 20.736 fő), ebből 198.429 m. (61,3%), 13.883 ném. (4,3%), 405 tót, 107.947 oláh (33,3%), 1344 ruszin, 1758 egyéb [1 km2-re 49,9 lélek jutott], 1900: 340.178 ( + 26.178 fő), 1910: 6104 km2-en (a 63 vm. közül a 11.) 64.442 házban 361.324 (+ 34.151) fő élt, ebből 235.291 m. (65,1%), 6041 ném. (1,7%), 398 tót, 118.774 oláh (32,8%), 1236 egyéb nemzetiségű, vallása szerint 60.926 (+ Szatmárnémeti 6998 = 67.924) r.k. (18,8%), 161.893 (+ 6977 = 168.670) g.k. (46,68%), 113.408 (+ 13.418 = 126.826) ref. (35,1%), 1001 (+ 236 = 1237) ev., 37 (+ 9 = 46) unit., 2147 (+ 55 = 2202) g.kel., 22.274 (+ 7194 = 29.468) izr. (8,16%), 54 (+ 5 = 59) egyéb [1 km2-re 59,3 lélek jutott]. - Amikor a megszerezni kívánt ter-einket az ellenséges csapatok már elfoglalták, Szatmárnémetiben 1919. III. 2: Károlyi Mihály (1875-1955) az önkéntesekből szervezett, de a kormány által tudatosan ellátatlan →székely hadosztály előtt azt szónokolta: „ha pedig a párizsi békekonferencia a wilsoni elvek, a népek önrendelkezési joga és a megegyezéses béke ellen és Magyarország földarabolása mellett döntene, akkor mi a végszükség esetében még fegyverrel is fölszabadítjuk ezt az országot”. 1919. IV. 24-1920. IV. 18: egész ~t megszállták az oláhok, akiket a lakosságnak kellett ellátni. Napirenden voltak a rablások s a megfélemlítő kivégzések. A megszállók Szabolcs vm-hez csatolták a nagykárolyi járásból Penészlek közs-et. Egész ~t végleges birtokuknak tekintve oláh fő- és alispán alá rendelték; a karhatalmat kizárólag, a pénzügyőrséget többségében oláhok adták. A Nagyszebeni Kormányzótanács 4489/1919. sz. rendeletével IX. 23: Szabolcs vm. nyírbaktai, nyírbátori és nyíracsádi (ligetaljai) járásainak legnagyobb részét ~hez csatolta és Ro-ba kebelezte (a határt Vásárosnaménytól Ny-ra jelölték ki). Kivonulásukkor a Nemz. Hadsereg visszaállította az eredeti és m. nyelvű közigazgatást. - 1920. VI. 4: →trianoni béke ~t 3 részre szakította, elvágva fő vasútvonalait, nyersanyagforrásait, kulturális, keresk. és ipari közp-jait (Nagybánya, Nagykároly, Szatmárnémeti). 6104 km2 ter-éből 1731 km2-t (28,35 %) (a csengeri, a fehérgyarmati, a mátészalkai járás és a nagykárolyi járásból Penészlek közs-et), 307 közs-éből 94-et hagyott Mo-nak (Ro. 71,6 %-ot, Csehszl. 0,5 %-ot kapott), melyet Mátészalka székhellyel 1920-23: Csonka-Szatmár vármegye néven, 1924. I. 1-: →Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven önkormányzattá szerveztek. ~ 4373 km2-ét Szatmárnémeti város 183 km2-ével - a Csehszl-hoz csatolt Nagypalád közs. kivételével - Ro-nak adta (→Szatmár megye). 1920. XI. 13: a Nagyatádi-féle földbirtokreformmal ~ben 8954 fő 23.613 kh földet, ill. 5383 fő házhelyet kapott. A határrendezéskor 1923. X. 15: visszakerültek Mo-hoz (kb. 600 lakossal és 700 kh ter-tel) Ömböly, Fülemező és Zsuzsannamajor lakotthelyek, melyeket ideigl. Szabolcs vm. nyírbátori járásába, utóbb (mint korábban) Penészleket Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vm-hez csatolták. - Az 1938. XI. 2-i I. →bécsi döntést követően az újjászervezett Bereg és Ugocsa közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye létesítése után 1938. XII. 22-: a csengeri, a fehérgyarmati és mátészalkai járással, Mátészalka székhellyel csonka ter-én önálló vm. Az 1940. VIII. 30-i II. bécsi döntés után, IX. 5-6: az oláhok megszállta rész fölszabadításával visszakapta eredeti határait, székhelye ismét Szatmárnémeti. Lélekszáma [Szatmárnémeti + vm.] 1941: 52.011 + 431.347 (össz. 483.345) fő, ebből 48.293 + 281.712 (330.005, 68,28%) m., 215 + 4749 ném., 36 + 235 tót, 2079 + 136.355 (138.434, 28,64%) oláh, 52 + 256 ruszin, 2 + 7 horvát, 6 + 8 szerb, 253 + 3029 cigány, 1019 + 4898 zsidó, 56 + 98 egyéb nemzetiségű; 11.409 + 73.672 (85.081, 17,6%) r.k., 10.479 + 193.587 g.k. (204.066, 42,22%), 16.392 + 128.336 ref. (144.728, 29,94%), 320 + 1226 (1546) ev., 99 + 367 (466) unit., 296 + 10.833 (11.129, 2,3%) g.kel., 33 + 1040 (1073) bapt., 12.960 + 22.023 (34.983, 7,24%) izr., 58 + 263 (321 fő) egyéb vall. - Az 1944. III. 19-i ném. megszállással idegen érdekű kormányzás következett; a V. 9: megnyitott mátészalkai gettóba (ahol a lakók kb. 16 %-a volt zsidó), a vm. 34.983 zsidó lakójából összegyűjtött 16.287 főt V. 19-VI. 5: ném. koncentrációs táborokba szállították. Az oláhok VIII. 23-i átállása után X. 25: a 133. szovjet lövész hadoszt. és a 4. oláh hadsereg bevonult Nagykárolyba és Szatmárnémetibe, ezzel ~ a visszacsatolt É-Erdéllyel együtt ismét oláh uralom alá került. A baloldali pártok XII. 27: oláh főispánt és főtisztviselőket 'választottak', 1 hónapig kétnyelvű volt a közigazg. a színmagyar fehérgyarmati, csengeri és mátészalkai járásban is. 1945. I. 4: kormányrendeletre megalakították a M. Nemz. Függetlenségi Front helyi szerveit, a nemz. biz-okat, megújították az önkormányzatokat. E hónapban ném. hangzású neveik alapján m. ffiak és nők százait szedték össze és szállították rabmunkára a SZU-ba. 1945. I. 20: a moszkvai fegyverszünet a trianoni határokat állította vissza, csonka ~t Bereg vm. meghagyott részével →Szatmár-Bereg vármegye néven egyesítették. 88

Nagy 1828. I:360. - Szathmár-Németi sz. kir. város egyh. és polg. történetei. Összeszedte: S(arkadi) N(agy) M(ihály); rendszerbe ütötte s kiegészítette: Bartók Gábor. Szatmár, 1860. - Csánki I:503. - Bagossy Bertalan. A hajdani Szatmárvár helye, neve és keletkezése. Szatmárnémeti, 1907. - Szatmár vm. [1908] - Mo. 1910 . é. népszámlálása. Bp., 1912:834. - Bpi Hírlap 1919. III. 4. - Cogitator: A szatmárvidéki asszimiláció. Lugos, 1927. - Straubinger, J.: Die Schwaben in Sathmar. Stuttgart, 1927. - Edelényi-Szabó 1928:680. (26. sz. térkép) - Vonház István: A szatmármegyei ném. telepítés. Pécs, 1931. - Maksay Ferenc: A kk. Szatmár m. Bp., 1940. (Település és népiségtört. ért-ek 4.) - M. stat. zsebkv. 1943:48. (31.), 50. (16.) - ~. Alispáni jelentés 1940-1943. Nagykároly, 1941-43. - Az I. mo-i népszámlálás 1784-87. 1960:174. - Céhkataszter 1975. II:315. - Lelkes 1998:3. sz. - Varga E. 1999. II:46. - Fábián Lajos: Szabolcs, Szatmár, Bereg vm-k területének és közigazg. beosztásának változásai 1001-1995. Bp., 2000.