Szabófalva, Saboiani, Szabojan, Szeufala (Săbăoani, Neamț m. Moldva, Ro.): 1. község Románvásártól északnyugatra, a Moldva és a Szeret között. Történelme 1453 óta adatolható. Első telepesei vsz. a 14. sz: érkeztek a Nagy-Szamos völgyéből és az erdélyi Mezőség más vidékéről. Újabb telepesek jöttek a 15. sz. végén. 1606: Movila Jeremiás fejed. a seculi g.kel. ktornak adta. 1650 k. „népes és erőteljes település”, de vallásilag elhanyagolt, mert a Vatikánból küldött misszion-ok „nem ugi viselik magokat az mint az Regula kevanna, hanem reszegesek, azzonember utan jarok, azokkal conversalkodnak, rut fertelmes elótet viselnek…, nem vehetünk teölleök semmi lelkünk idvöszegire valo giümeölczöt…” (Szabófalvi levél, 1671). R.k., m. lakossága sokat szenvedett a paptalanságtól v. a „lelek veszteő es karhoztato” idegen papoktól. Az 1670-es években tatár hadak felégették, lakosait leölték v. elmenekültek Erdélybe és Lengyo-ba. 1682: lakatlan hely. Később egy részük visszatelepült. - 1780: az „országgyűlés” foglalkozott a seculi ktor ellen beadott ~i panasszal. 1831: lakossága m. létére ellenszegült az orosz-török háború alkalmával szervezett újoncozásnak, a fegyveres felkelést az or. katonaság verte le. 1851: „használt nyelv” a magyar, a román és a német. 1890: 2462 lakosának nagy része magyar (Lahovari: „în maioritate Unguri”). Több rajt bocsátott ki a 18. sz: →Horlest, a 19. sz: →Balusest, →Ploszkucén, →Traján. A 2. vh. után felduzzadt lakossága Románban és a nagyvilágban keresi kenyerét. - Híres szülöttei a népét szolgáló →Lakatos Demeter népköltő, Erdős Szászka Péter helytörténész, a Márton Áron-emlékéremmel kitüntetett Perka Mihály és Perka Margit, ill. a népét megtagadó Dumitru Martinas tanár, Mihai Robu pp. és Ion Robu érs. Nyelvi értékeit Wichmann finn tudós gyűjtötte össze, Wichmanné fontos néprajzi anyagot közölt ~ról. - 2. plébánia. 1650 k. alapították. 1597: Nagyboldogasszony tiszt. sztelt nagy kőtp-a volt, amely 1670: elpusztult; felépítették, de felszerelése még 1697: sem volt. - 1761: Szt Mihály-tp-a a „misszió egyik legjobb temploma”. 1843 és 1902: újjáépítették, belső hossza 53,7 m, szélessége 22,7 m. Főoltára fehér és színes márvány, Jézus Szíve- és négy imádkozó angyal faszobrát Ferdinand Stuflese olasz szobrász faragta. Orgonája (2/26 m/r) egyidős a tp-mal, Gebuldere Driger készítette. 4 harangja közül a legnagyobbat (600 kg) 1903: Olaszo-ból hozták. A megszaporodott lakosság miatt új tp-okat építettek 1995: Szt Kereszt felmagasztalása, 2004: Rózsafüzér Kirnője tiszt-ére. - Lakói 1641: 195, 1661: 267, 1692: 45, 1761: 1359, 1807: 3448, 1842: 1540, 1857: 1601, 1890: 3090, 1912: 3376, 1930: 4448, 1992: 9879 fő. - M. nemzetiségük számos dokumentuma, pl.: „münekünk magyaroknak” (Szabófalvi levél, 1671); „oly szívósan ragaszkodik anyanyelvéhez, hogy az eloláhosítás folyton tartó rendszeres hatásának évek óta törhetetlen következetességgel ellenállt” (Kovács). 1890: 3023 m., 10 rum., 54 cigány, 3 egyéb nemzetiségű; 1643: 243 r.k., 5 g.kel., 1890: 3023 r.k., 64 g.kel., 1912: 3339 r.k., 37 g.kel., 1930: 4374 r.k., 1992: 9806 r.k., 65 g.kel., 2 unit., 1 bapt., 4 adventista, 1 egyéb vall. Tánczos Vilmos szerint 1992: a r.k. lakosság 30 %-a ismeri a m. nyelvet.  H.P.

Kovács 1868:96. - Lahovari 1901. - Ethnographia 1907:287. (Wichmanné Hermann Júlia: A moldvai csángók szokásaiból) - Wichmann 1936. - Domokos 1979:77. - Benda II:666. - Halász Péter: ~ helynevei. Bp., 1997. (M. Névtani Dolgozatok 143.) - Lakatos Demeter: Csángú országba. Össszegyűjtött versek, mesék, levelek. Szerk. Libisch Győző. Bp., 2003.