Magyar Katolikus Lexikon > S > Sopron vármegye


Sopron vármegye, 11. sz.-1949. dec. 31.: közigazgatási terület a Magyar Királyság/Köztársaság nyugati/északnyugati határvidékén. - É-on 1921-ig [Alsó-]Ausztria, 1922-49: Őrvidék [Burgenland] osztr. tart., a Fertő-tó és Moson vm., K-en a Fertő-tó, és Moson és Győr vm., D-en Vas vm., Ny-on 1921-ig [Alsó-]Ausztria, 1922-49: Őrvidék [Burgenland] osztr. tart. határolta. - Földje a jégkorszak óta lakott, kőkori, bronzkori, korai és késő vaskori telepekkel. A Kr. e. 6. sz-tól a kelták, a Kr. u. 1. sz: a rómaiak hódították meg, tették Pannonia tart., Kr. u. 106-tól Pannonia Superior részévé, amit 409: a hunoknak engedtek át. Városi rangú települése Scarbantia. A népvándorlás korában kvádok, langobárdok, 562-: avarok éltek itt (Kőhidán 9. sz. avar telepet tártak föl). A honfoglaló m-ok 900 k. megszállták. Az I. (Szt) István (ur. 997-1038) államszervezésétől eredeztethető 54 vm. egyike (1038: Comitatus castri Supruniensis), Sopron városa I. (Szt) László (ur. 1077-95) korától vm-közp. az addigi Kapuvár helyett. ~ betelepülése a gyepűrendszer őrvidékének kialakításával a 11. sz. végéig tartott, a gyepű a később kialakult határtól nyugatabbra terjedt. A vidék hegységei m. nevűek. Határvédelemre a Sárvíz (Lajta) és Sárhegy (Lajta-hg.) vidékén besenyőket telepítettek le. A határszéli vm. védelemre a rendszeres ném. ill. cseh rablóportyák ellen várakat építettek: a 11. sz: Sopron (első okl. említése: 1135), Babot, Kapuvár (1291); a 12. sz: Locsmánd; a 13. sz: Kismarton, Nagymarton, Szarvkő, Fraknó, Lánzsér (1263), Kabold (1280). Salamon kir. (ur. 1063-74) Sopront 1074: sz. kir. várossá tette. Az Árpád-korban Locsmánd vidéke külön várispánság, de a soproni ispán alá tartozott. A Rábaköz is valamennyire önálló lehetett, mivel az okl-ekben gyakran említették alispánját, aki a szolgabírákkal együtt hol Kapuváron, leginkább Németiben ülésezett, a győri pp. joghatósága alatt állt. II. (Přemisl) Berivoj (ur. 1100-07) cseh fejed. hadai 1118: végigrabolták ~t. II. (Harcias) Frigyes osztr. hg. (ur. 1230-46), a →tatárdúláskor visszaélve az 1241. IV: hozzá menekült IV. Béla kir. (ur. 1235-70) helyzetével, kizsarolta tőle ~, Moson és Locsmánd vm-t, ezeket IV. Béla 1242: visszavívta. II. (Přemisl) (Nagy) Ottokár (ur. 1253-78) 1271: és 1273: rabolt ~ben. Sopron város X. 14. k. hosszabb ellenállás után meghódolt, Ottokártól megkapta az osztr. városok jogát; a csehek elvonulása után Péter várnagyot árulás miatt kivégezték. 1287: amikor a Németújvári Ivántól szenvedett vereséget megbosszulandó Habsburgi Rudolf fia, Albrecht elpusztította a Ny-i határmenti közs-eket, Nagymartonnál megverte a m. sereget. II. Anjou (Sánta) Károly nápolyi kir. (ur. 1285-1309), m. trónigénylő felesége, Mária kirné - III. András (1290-1301) m. kir. elleni - háborús előlegeként a távolból 1292. I. 5: Kőszegi Ivánnak adományozta ~t. - Nevezetesebb családok az Árpád-korban a Gutkeled, Osl, melyből a Kanizsayak, és a Vezekény-család, melyből a Czirákyak ágaztak ki. Imre kir. (ur. 1196-1204) idejében települtek Nagymartoni gr-ok és a Németújváriak. ~ 1329: adta ki mint nemesi vm. első okl-ét. A főként kir. és egyh. birtokokra várakat (Rákos, okl-es említése 1311; Fraknó, 1346; Szarvkő, 1347; Kismarton, 1373; Nagymarton, Locsmánd, Sérc ?; Kesző, 1398) építettek, a m. várnépek mellé a 13-14. sz: ném-ek települtek. Hiteleshelyei Sopronban a Szt Istvánról nev. lovagrend konventje, a csornai konvent, mely Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) korában országos hiteleshellyé lett. 1526. XII. 17: a Ny-mo-i vm-k I. (Habsburg) Ferdinándot m. kir-lyá választották; ezután a tör. hódoltság megszüntéig ~ a Királyi Mo. része, évtizedekig a pozsonyi ogy-ekre követet küldő 5 vm. egyike. Az 1532-i tör. hadjáratban, Kőszeg ostroma idején a tör. majdnem Sopron városáig minden falut elpusztított. ~ annyira elnéptelenedett, hogy a Kanizsayak a tör. fenyegette drávántúli uradalmaikból oda telepítették horvát jobbágyaikat. 1589: ~ lakossága: kb. 58-66.000 (Vas vm-é kb. 115-120.000) fő. A reformáció irányzatainak vetélkedésében 1591. VII. 2: Csepregen hitvitáztak Nádasdy Ferenc gr. meghívására ~ és Vas vm. lutheránus és helvét hitvallású prédikátorai, ezután birtokain csak a lutheri tanok hirdetését engedélyezte. 1620. IX. 29: a lakompaki ütközetben Bethlen Gábor egyik csapatát a cs-iak legyőzték. 1491-1626: több települése, egy ideig Sopron városa is Au. zálogbirtoka, 1622: Fraknó, 1655: Kismarton lett véglegesen visszacsatolva Mo-hoz. Az 1649:40. tc-kel Kismarton, az 1681:60. tc-kel Ruszt sz. kir. város lett. 1683: a tör. bécsi veresége után a Németkeresztúrnál táborozó tízezernyi török-tatár had égetve és gyilkolva távozott ~ből. I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657-1705) Esterházy Pál hg. címerét adományozta 1693: ~nek, s az addigi zöld pecsétviasz helyett a vörös viasz használatát engedélyezte. A török hódoltság után a 18. sz. elején ~ 85.000 lakossal a legnépesebb vm-k közé tartozott (Nyitra vm. 125.000, Vas vm. 118.000, Pozsony vm. 88.000). ~ben az 1681. é. törvényt a nem-artikuláris közs-ekben a prot. istentiszt-et megszüntetéséről csak 1714-19: hajtották végre, ami ~ katolizálását jelentette. A Rákóczi-szabharcban ~ben a kismartoni és 1707: a németkeresztúri ütközetek zajlottak. 1718. VI. 15-16: földrengés, 1724: himlőjárvány pusztított. 1759: a ~i bérmegállapítás bérleszállítást jelentett, a dunántúli vm-k sokkal kisebb aratórészt engedtek meg, mint a tiszaiak; a vm. a többet követelő napszámosokat a katonasághoz besorozással fenyegette. Az emiatt 1766. VII: kezdődött jobbágymozgolódások letörésére kir. biztost küldtek ~be; XII. 29: egész DNy-Dunántúlon egységes urbáriumot vezettek be. II. József (ur. 1780-90) közigazg. reformja a megyéket 10 ker-be osztotta, a népszámláskor 1785: ~ 3 sz. kir. városa: Kismarton 232 házában, 551 családjában, 2271 fő, ebből 18 pap, 32 nemes, 19 hivatalnok, 181 polgár; Ruszt 93 házában, 278 családjában, 1055 fő; ebből 4 pap, 5 nemes, 8 hivatalnok, 119 polgár; Sopron 782 házában, 2778 családjában, 12.639 fő; ebből 74 pap, 175 nemes, 36 hivatalnok, 1129 polgár; 27 mezővárosa, 209 faluja 19.517 házában, 30.497 családjában, 142.882 fő élt, ebből 264 pap, 3353 nemes, 27 hivatalnok, 1074 polgár élt. A fr. háborúk költségeinek fedezésére 1811. II. 20: a papírpénzt 1/5-ére leértékelő, s a rézkrajcárt fogalomból kivonó 'devalvációs rendelet' miatt ötszörösére emelték az adókat, ezért ~ tiltakozó föliratot írt, eredménytelenül. 1812: azon 15 vm. egyike, melynek erős és független középbirtokosai eltiltották a vm. tisztviselőit az adó ezüstben való beszedésétől; ellenállásukat csak kir. biztossal sikerült letörni. - ~ ter-e 1649-1920: a trianoni békéig csak jelentéktelenül változott; volt egy Moson vm. földektől körülvett különálló darabkája: Ilmic falunak ~ alá tartozó része. Ezt az 1802:13. tc. Moson vm-hez csatolta. - Népessége 1828: 3 sz. kir. városában (Kismarton 348 házában 4528 r.k., 32 prot., 826 izr. 5386 fő; Ruszt 152 házában, 612 r.k., 578 prot., 1190 fő; Sopron 1258 házában 7672 r.k., 4792 prot., 37 izr., 12.501 fő), 37 mezővárosában, 202 falujában, 37 pusztáján 194.837 lakos. - 1849. VI. 13: a csornai ütközetben a huszárok és az osztr. lovasság a sűrű magas búzatáblában ütköztek meg. Az osztrákoknál 1 tábornok, 1 tiszt és 53 fő elesett, 7 tiszt és 71 fő megsebesült; 3 tiszt és 122 fő eltűnt és 90 ló elhullott; a honvédeknél 2 tiszt és 51 fő elesett, 10 tiszt és 208 fő megsebesült. - A Bach-korszakban a →Soproni helytartósági kerületbe osztva ~be sorolták a Vas vm. Várkeszőt és Egyházaskeszőt, valamint a sz. kir. város rangjától megfosztott Kismartont és Rusztot. E két város 1860-76: ismét önálló törv-hatóság, az 1876:20. tc. önállóságukat megszüntette, mindkettőt bekebelezte ~be. Az 1881:63. tc. Lékát ~ből Vas vm-be sorolta. 1906: ~ településneveit törzskönyvezték. - Ter-e 3256 km2 (a 63 vm. közül a 46.), népessége (Sopron városa nélkül) 1869: 208.946 (a 63 vm. közül a 19.), 1880: 222.565 fő (a 63 vm. közül a 18.), 1890: 232.389 (a 63 vm. közül a 20.), 1900: 245.966 fő (a 63 vm. közül a 23.), 1910: 40.253 házában 283.510 fő élt (a 63 vm. közül a 25.), közülük 125.989 m. (44,44%), 91.842 ném. (32,44%), 213 tót, 20 oláh, 4 ruszin, 30.232 horvát (10,66%), 7 szerb, 1280 egyéb (0,45%); 217.826 r.k. (76,83%), 52 g.k., 340 ref., 25.393 ev. (8,96%), 18 g.kel., 8 unit., 5937 izr. (2,09%), 4 egyéb vall.; írni és olvasni tudott 185.165 fő (65,31%). 1914-ig kivándorolt 10.264 fő, visszavándorolt 2607 fő, ~ vesztesége 7657 fő (a 63 vm. közül a 34.). - A Károlyi-kormány utasítását megszegve a hallg-k összecsomagolták és 1918. XII. 14: Bp-re menekítették a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főisk. teljes fölszerelését; amit 1919: a VKM az átadásra kijelölt ter-re(!), Sopronba (az egykori katonai leánynev. int. épületeibe) költöztetett, ezzel Sopront főiskolai várossá tette. A kommün alatt, 1919. IV-VI: elsősorban a Rábaközben több helyen szervezkedtek, sztrájkoltak, a VI-i csornai és kapuvári megmozdulásokat Szamuely Tibor „Lenin-fiúi” a soproni, mosoni és győri 'munkásosztagok' közreműködésével vérbe fojtották, helyi polgárokat nyilvánosan kivégeztek (Au. a szökevények többségét befogadta, 1919-20: csak néhány terroristát tudtak felelősségre vonni, a 11 főt kivégző Szamuely László és Jónás Gyula terroristákat Bpen fölakasztották). 1920: 259.242 fő (népsűrűsége 72/km2), a magyarság a csornai, kapuvári és csepregi járásban majdnem keveretlenül lakott, 227.807 r.k., 25.670 ev., 521 ref., 5101 izr. és 140 egyéb vall. Ezekből a megmaradt ter-en 118.800 r.k., 17.198 ev., 281 ref., 2408 izr. és 76 egyéb vall. 1920: a →trianoni béke eredetileg ~ Ny-i felét Au-nak adta, csak a Fertő-tó DNy-i sarkát Kőszeggel összekötő vonaltól K-re eső ter-eket hagyta meg, bár 1919-21: a ter-et az osztrákok nem vehették birtokukba (→szláv korridor). 1921. VIII. 20-X: a főisk. hallg-k részvételével zajlott →nyugat-magyarországi fölkeléssel kikényszerített, csak Sopron városára és környékére (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva) engedélyezett, 1921. XII. 14-16-i [a hovatartozási diktátumot megváltoztatható egyetlen kárpát-medencei] →soproni népszavazás, Thurner Mihály polgármestersége idején, 65,1 %-ban Mo. mellett döntött. - 1921. XII. végén ~ ter-ének 49,9 %-a, lakosságának 54,7 %-a került osztr. uralom alá. Az újszerzeményi ter-en a felsőpulyai járás 35 falujából, a soproni járás 16 falujából s a Vas vm. kőszegi járás odacsatolt 13 falujából alakították ki a 64 faluból álló Politischer Bezirk Oberpullendorfot, az 1922. I: szervezett és elnevezett Burgenland (m-ul →Őrvidék) tart-ban. Az elcsatolt ter-en a m. tisztviselőket és a tanítók többségét elbocsátották, azok Mo-ra menekültek. Kismarton 1920-i 1020 m. lakójából 1934-re 203 fő, Ruszt 1920-i 90 m. lakójából 1934-re 13 fő maradt. Az 1810 km2-re zsugorított ~ népessége 1920: 139.110 fő (76,8/km2), írni és olvasni tudott az összes népesség 81,8 %-a, a 6 évnél idősebbek 91,8 %-a. Az új ország- és vámhatárokkal az addig kialakult ipar, a malmok, a szesz- és cukorgyárak elvesztették piacaik többségét, a textilipar üzemeit kivéve, ezért az üzemek munkásaik egy részét elbocsátották. 1921-24: a Nagyatádi-féle földreform 14.544 családnak átlag 1,5 kh-at juttatott, ez alig változtatott az addigi birtokszerkezeten. Az új földtulajdonosokat a megváltási ár, a vételhez fölvett kölcsönök törlesztése terhelte. 1930: 143.366 fő (79,2/km2), ebből 126.801 m., 12.141 ném., 41 tót, 1 oláh, 4261 horvát, 3 szerb, 118 egyéb; 123.160 r.k., 43 g.k., 384 ref., 17.486 ev., 18 g.kel. 2255 izr., 11 egyéb vall. Írni és olvasni tudott az összes népesség 91,8 %-a, a 6 évnél idősebbek 95,9 %-a. Kivándorolt-visszavándorolt 1930: 6146-813 fő, 1931: 1420-1212 fő, 1932: 799-2215 fő. Az 1929-33-as világgazd. válság elhúzódott, a kormány 1935 u. a munkanélküliség fokozatos csökkentésével, 1938: az iparosítási „győri program”-mal jelentős gazd. fejlődést ért el. ~ lakossága 1941: 141.798 fő (78,3/km2) A ném. birod. áttelepítési csoport Sopronból irányította ~n keresztül 1944. X. 15-XI. 6: az erdélyi szászok és a bánáti svábok, XI. végéig a szatmári svábok, XII. 6-ig a bácskai svábok menekülését a szovjet csapatok elől a Ném. Birod-ba. Sopronban működött 1944. XII-1945. III. 29: a nyilas kormány, a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége és a →Volksbund vezérkara. Mivel XII-től Sopron Mo. fővárosa és Szálasi (Szalosján) Ferenc (1897-1946) nemzetvez. Brennbergbányán lakott, Ágfalva 1944. XI. 1-i bombázása (15 halott) után rendszeres amerikai légitámadások érték ~t. Az egyh. intézményeket a katonaság rendszerint kórháznak foglalta le. A bombázások XII. 6: Sopronbánfalván és Sopronban 319, XII. 18: Sopronban 40, 1945. II. 21: 15, III. 4: 248 személyt, III. 18: a szovjet gépfegyveres vonattámadásban 37 átállt ukrán, kozák és 1 m. katonát öltek meg, stb. A sopronkőhidai fegyházban (mely 1945. IV-: hadifogolytábor) 1944 karácsonykor kivégezték Bajcsy-Zsilinszky Endrét, az ellenállás vez-jét. A nyilas kormánnyal, a visszavonuló ném. és m. csapatokkal együtt a lakosság tízezrei menekültek a szovjet megszállás elől. 1945. III. 28: Csornát, III. 29: Kapuvárt, IV. 1: Sopront foglalták el a szovjet csapatok. Hónapokra megszűnt az élet és a tulajdon biztosága, a rablás, fosztogatás, vetkőztetés mindennapos volt, az ellenkezőket lelőtték v. megsebesítették, a lakosság egy részét elhurcolták. A legfőbb érték az alkohol lett, amiért a pénzrontás hónapjainak nincstelenségében is mindent meg lehetett kapni; 1945-46: a „feketézők” mesés vagyonokat kerestek. A településeken az uralmat az 'antifasiszták' alakította ún. Nemtzeti Bizottságok vették át, nyár végéig elvégezték az 'igazolásokat'. Sopron városában kb. 25% volt az épületkár, a fele elpusztult, a másik fele lakhatatlanná rongálódott (az újjáépítéskor ez segítette a műemléki föltárásokat). - 1945. VIII. 10-: a földosztáskor a vm. 337.066 kh földjéből 137.323 kh-at (40,7%) osztottak szét. Az 1945. IV-1948. I. 14: létezett népbíróság 1 főt halálra (nem végezték ki), 4-et életfogytiglani, 20-at 5-15 évi, 4-et legalább 3 évi kényszermunkára, 6-ot vagyonelkobzásra ítélt. - A →potsdami értekezlet utasításaként IV. 20: kezdődött a németek kitelepítése, helyükre nincsteleneket költöztettek.A kitelepítés előtt a névjegyzéket 5 napra kifüggesztették, azután döntöttek, ez a kitelepítést párterőviszonyok zűrzavarává tette. A kitelepítetteket - a csehszlovákiai és lengyo-i sorstársaiktól eltérően - vagononként 25-30 fővel, fejenként 20 kg élelemmel, 80 kg ruhaneművel, 9 kocsira 1 orvossal 2 ápolónővel, pappal/lelkésszel (az idő múltával enyhébb kötöttségekkel) szállították No-ba. 1946. VI. 30-ig (azután ~ből nem történt kitelepítés) Ágfalváról (2541 lakos, 2306 ném. anyanyelvű) 1209 (a ném-ek 52,43%-a), Balfról (1450 lakos, 1391 ném. anyanyelvű) 1184 (85,12%), Fertőbozról (627 lakos, 571 ném. anyanyelvű) 492 (86,16%), Fertőrákosról (3745 lakos, 3481 ném. anyanyelvű) 2691 (77,31%), Harkáról (1023 lakos, 1012 ném. anyanyelvű) 658 (65,02%), Sopronbánfalváról (3391 lakos, 2784 ném. anyanyelvű) 2067 (74,25%), Sopronból (42.255 lakos, 12.633 ném. anyanyelvű) 6355 főt (50,03%) telepítettek ki. ~ben az 55.032 érintett, köztük 24.178 ném. anyanyelvű, 17.611 ném. nemzetiségű lakosból kitelepítettek 14.656 főt (a ném. anyanyelvűek 60,62 %-át, a ném. nemzetiséget vallók 83,22 %-át), akik No. amerikai megszállási övezetébe kerültek. A kitelepítettek számával ~ 12 vm. közül Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. 41.303 kitelepítettje után a 2. A Mo-ra erőltetett kitelepítési kényszer mint új viszályforrás bevezetése a szövetséges hatalmak távlati gazd. és pol. érdekeit, a trianoni status quo megerősítését szolgálta. A M. Áttelepítési (valójában menekültügyi!) Kormánybiztosság 1947. III. 17-: Sopronban megkezdte az erdélyi és délvidéki menekültek s a felvidékről elűzött m-ok, pl. IV: Brennbergbányán 48 fő letelepítését. - 1948: a 'fordulat éve' után a ~i országhatárt lezárták, 1949: határsávot (és tűzparanccsal határzárat) alakítottak ki, a sávba külön igazolvánnyal lehetett belépni. A térség elszigetelése nagyban korlátozta gazd. fejlődését. A 4343/1949. (XII. 14.) MT. sz. rendelet (!) ~t közigazg. egységként megszüntette, Bükk és Csepreg nagyközséget, Bő, Chernelházadamonya, Horvátzsidány, Iklanberénylócs, Kiszsidány, Mesterháza, Nagygeresd, Nemesládony, Ólmod, Peresznye, Sajtoskál, Simaság, Tompaládony községeket →Vas megyéhez csatolta. ~ megmaradt ter-ét →Győr-Moson vármegye ter-ével →Győr-Sopron megye néven egyesítette. 88

Nagy 1828:314. - Tud. Gyűjt. 1833:1. köt. (Kiss József: ~ ismertetése 1. r.); 1834:2. köt. (Tahy Gáspár: ~ ismertetése 2-3. r.) - Nagy Imre, szopori: ~ tört. 1. köt. 1156-1411. 2. köt. 1412-1653. Oklevéltár. Sopron, 1889-91. - Berényi Pál: ~. Bp., 1895. - Huber III:514. - Századok 1903. (Stessel József: ~ Ny-i ter-e); 1906. (Uő: Adalékok ~ tört. földrajzához) - Soproni alm. Sopron, 1922. - „Sopron. Civitas fidelissima.” Uo., 1925. - Edelényi-Szabó 1928:678. - Herczegh R. Frigyes: ~ tört. a Hunyadiak korában 1437-1490. Pannonhalma, 1928. (Pannonhalmi füzetek 3.) - Csóka J. Lajos: ~ kath. egyh. és tanügyi viszonyai III. Károly és Mária Terézia korában. Uo., 1929. (Uaz 7.) - Mayer Géza: A vörös dúlás nálunk. Sopron [város] és vm. a két forr. alatt. Sopron, 1930. - A „Sopronvármegye” népszavazási emlékalbuma. Uo., 1932. - Nagy 1937. - Belitzky József: ~ tört. Uo., 1938. - Scarbantia. Helytört. adatok Sopron és ~ múltjából. Uo., 1938-44. - Thirring Gusztáv: ~ községeinek népesedési fejlődése az utolsó 150 év alatt. Uo., [1938] - Soós Imre. Az úrbéri birtokrendezések eredményei S. megyében. Uo., 1941. - Östör József: Széchenyi és vm-je. Uo., 1941. (Soproni Szle kiadványai 127.) - Erőss József: S-megyei pléb-k és tp-ok a kk-ban. Bp., 1947. (dissz.) - M. stat. zsebkv. 1948:274. - Rövid tört. visszaemlékezés Győr-Sopron megye felszabadulás utáni 10 esztendejére. Győr, 1954. - Az első mo-i népszámlálás 1784-1787. Bp., 1960:126. - Céhkataszter 1975. II: 150. - Fehér István: A mo-i németek kitelepítése 1945-1950. Uo., 1988. - Német Alajos: Sopron könnyes-véres dátumai. Sopron, 1993. - ~ közgyűlési jegyzőkv-einek regesztái. Uo., 1994. - Dominkovits Péter: 16. sz. m. nyelvű iratok ~ levtárából. Uo., 1996. - Bél Mátyás: ~ leírása. I. (rész). Descriptio Comitatvs Semproniensis. I. Uo., 2001. - Göncz József: ~ képeslapokon, 1896-1945. Közrem. Bognár Béla. Uo., 2003.