reviviscentia (lat. 'újjáéledés'): a szentség kegyelmének (nem magának a szentségnek) a föléledése. - Lehetnek ui. esetek, amikor valaki úgy vesz föl egy szentséget (pl. bérmálást), hogy bár megvan a szándéka, de a súlyos bűn jelenléte és a bánat hiánya (→obex) akadályozza a megszentelő kegyelem kiáradását. A szentség tehát érvényes, de nem gyümölcsöző. Már Szt Ágoston óta foglalkozik a teol. ezzel a jelenséggel a keresztség esetében. Hasonló helyzet állhat elő a betegek keneténél, a házasságkötésnél v. az egyh. rendnél is. Az Euch-nál és a bűnbánat szentségénél más a helyzet. Ez a két szentség nem tartós állapotot vezet be, hanem „itt és most” közli a kegyelmet. A ~ megértéséhez szükséges a szentség ex opere operato hatására gondolni (→opus operatum). Krisztus akaratából a szentségben a kegyelem mintegy tárgyiasítva van. A szentségi jegy maga jogot ad a kegyelemhez, de ezt más oldalról jövő akadály meghiúsítja. Pl. a házassági szerződés érvényes akkor is, ha súlyos bűn állapotában kötötték, magát a kegyelmet azonban csak akkor kapják meg, ha megszabadultak a bűntől. Ahol tehát a szentség maradandó állapotot idéz elő, ott a kegyelem utólagos föléledése lehetséges. A további magyarázatra vonatkozóan eltérnek a vélemények ott, ahol a szentségnek fiz. v. erkölcsi okságot tulajdonítanak. **

LThK VIII:1268.