🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > O > obex
következő 🡲

obex (lat.): 1. akadály, tolózár, a szekéren lőcs, kerékszeg. - 2. a szentségtanban a →szentség hatását gátló akadály, mely miatt egy szentség kegyelemközlő hatása nem érvényesül. A kifejezést a trienti zsin. is használta (D 797-800). A szentség ui. benső tárgyszerűséggel (→ex opere operato) kifejti kegyelemközlő hatását, ha megvan a kellő szándék és előkészület a fölvételre (→opus operatum). A kegyelmet megadó szentségeknél (keresztség, bűnbánat szentsége) ez az előkészület a hit, remény, szeretet és a töredelem, a többi szentségnél a kegyelem állapota, amit meg lehet szerezni a bánattal és a föloldozással. Az ~ szó használata Szt Ágostonra vezethető vissza, aki hasonló értelemben használta még a fictio és a simulatio szavakat is. Ezek azt jelentik, hogy valaki csak a külső cselekménynek veti alá magát, de igazában nincs szándékában a szentséget mint kegyelemközlő eszközt fölvenni. Az ilyen tettetés természetesen bűn. Szoros értelemben ott beszélünk ~ről, ahol maga a szentség érvényes, de a lelki diszpozíció hiányában nem közli a megszentelő kegyelmet. Pl. ha valaki halálos bűn állapotában köt házasságot, de különben megvan a kellő szándéka, akkor a házasság érvényes, de a kegyelmet mindaddig nem közli, amíg a bűn állapota megmarad. Ha az akadályt elhárítjuk, akkor a szentség ereje föléled (→reviviscentia). Az ~nek ez a magyarázata megvilágítja, hogy a szentségek nem mágikus eszközök és nem mechanikusan hatnak. (Az „ex opere operato” tanítást sem szabad úgy értelmezni.) A szentség fölvétele megköveteli a személyes magatartást és együttműködést a hit alapján. G.F.

LThK VII:1081.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.