Magyar Katolikus Lexikon > R > rabszolgaság Magyarországon


rabszolgaság Magyarországon: a személyi szabadságuktól, emberi jogaiktól megfosztott, a munkaképességük szerint árucikként kezelt emberek története, 2005-ig csak esetlegesen földolgozott. - Őseinknek a →honfoglalás előtt voltak rabszolgáik. Ibn Ruszta (9-10. sz.) szerint „a szlávokat meg-megtámadták, s foglyaikkal a tengerparton a rumi bizánci birodalom egyik kikötő helyére mentek ... vásárt csináltak velük”. Mahmud Gardezi (11. sz.) szerint a m-ok „a ghuzokat, szlávokat, oroszokat meg-megrohanják, s azoktól rabszolgákat hoznak”. - A rabszolgaságnak sajátos formája s jogi kerete alakult ki hazánkban; a m. államot nem a rabszolgamunka éltette. A honfoglaláskor a lakosság békén maradt részét meghagyták otthonaikban (személyes szabadságukban), csak bizonyos szolgáltatásokra kötelezték; ezeket cselédnépnek, szolgáló népnek (servi) nevezték; vsz. ők a nagycsaládi temetőkben a 'mellékletek nélkül' eltemetettek. A harcokban, kalandozásokban elfogottakat személyes szolgálatra kötelezték; földet műveltek, legeltettek, de részt vettek a család életében. →Prümi Regino (845-915) apát szerint a m-ok „szabad embereiket és rabszolgáikat nagy gonddal tanítják lovaglásra és nyilazásra”. I. (Szt) István (ur. 997-1038) a 10 falut 1 tp. építésére kötelező törv-ében (II: 1. tc.) előírta, hogy lássák el a tp-ot 2 rabszolga családdal is. Ha valaki rabszolgájának szabadságot ígért, de annak fölszabadítása előtt meghalt, az ígéretet özvegye v. fia is beválthatta (I: 18.). A rabszolga fölszabadításának okaként legtöbbször a fölszabadító lelki üdvösségét említették; a rokoni kapcsolatot, a hűséges szolgálatot, értékbeni megváltást, az örökhagyó bizonyos föltételeit (pl. ha özvegye férjhez ment), stb. csak ritkábban. A fölszabadítás lehetett személyre v. a család egy részére (csak a fiaira, v. csak a leányaira), az egész családra v. csak a leendő utódokra érvényes. Mivel a rabszolga a birtok része volt, azok szabadon bocsátása előtt a családfő a fia, esetleg a testvére beleegyezését is kérte. A fölszabadítás lehetett teljes: a személy minden föltétel nélkül távozhatott, azután annak szolgálhatott, akinek akart; részleges: amikor a fölszabadított személyében szabaddá vált, de köteles volt valamely egyháznak egyet-mást adományozni v. bizonyos szolgálatokat végezni. A 13. sz: ezeket →dusnoknak nevezték. A családi birtok részének tekintve annak eladásakor, a →leánynegyed kihasításakor, örökléskor, stb. fejenként fölsorolták. A rabszolga házasságát érvényesnek tekintették. I. István korában ha szabad ember feleségül vett rabszolgát, örökös szolgasággal büntették (vsz. még a 13. sz: is). Egy rabszolga 1118: szabad nővel kötött házasságot: a fiát - az anyja révén - csak félig szabadnak tekintették; a szolga felét a rokonai megválthatták, de a leánya - anyja révén - teljesen szabadnak számított. A rabszolga nem volt jogosult urát vádolni v. ellene tanúskodni, nem lehetett pappá szentelni (hacsak ura előtte föl nem szabadította). Ha a pap az Egyh. rabszolgája lett, a fiai az egyh. szabad emberei maradtak. Büntetésből is lehetett valaki rabszolga, pl. a vagyontalan pap, ha lopott; az asszony, aki harmadszor lopott; a férjes asszony, ha lopott, az orrát is levágták; ha leány lopott, eladták; ha őt valaki fölszabadította, a leány árát elveszítette, s a leányt a kir. udvarba vitték; ha szabad ember lopott s a tp-ba menekült, az Egyh. rabszolgája lett; ha őt a tp. papja szabadon engedte, ő lett az Egyh. rabszolgája. - A rabszolgakereskedést a kk-ban leginkább a zsidók végezték. Könyves Kálmán kir. (ur. 1095-1116) törv-e elrendelte, hogy m. nemzetbeli rabszolgát v. akárki idegent, aki Mo-on született, senki ne adjon el; csak a külf-ről hozottat árulhatták. A szabolcsi zsin. szerint, ha zsidó ker. rabszolgát tartott, el kellett venni tőle és fölszabadítani; aki eladta, attól az árát visszavették s a pp-nek adták. A →beregi egyezmény (1233) kimondta: zsidó és szerecsen ker. rabszolgát nem vehet és nem tarthat; 1288: Esztergomban a kereskedők a rabszolgák után mégis vámot és helypénzt fizettek. A 13. sz: betelepített kunok is hoztak Mo-ra rabszolgákat, de egy-két nemzedék után azok is beolvad(hat)tak a tulajdonos családjába. - A tör. hódítással Mo-on új életre kelt a rabszolgaság. A szultáni birod. rabszolgatartó állam volt, fönntartását azok munkája biztosította. Rabszolgái nagy részét Mo-ból szerezte, ez a magyarázata az 1541-1686 közötti békeévek folytonos, nem szűnő török csatározásainak s Mo. középső része elnéptelenítésének. Az Egyiptomba hurcolt m. rabszolgák utódaiból lett a magyarabnak nevezett népcsoport, mely a 21. sz. kezdetén még őrizte eredettudatát. 1716. X. 13: a Temesvidék visszafoglalásával a ~ jogilag megszűnt. - A rabszolgaság és emberkeresk. a ker. világban a 19. sz-ig folyamatos, tárgyai a hadifoglyok mellett a legyőzött pol. v. vallási ellenfelek. 1674. IV. 4-7: a →pozsonyi vésztörvényszék ítélete alapján 42 halálra ítélt prot. prédikátort 1675. III: Nápolyban ill. Szádréven (Buccari) eladtak gályarabnak. 1787. X. 17: a Campo Formio-i béke után (mely elrendelte ugyan a hadifoglyok szabadon engedését) a fr. közt. kormánya 20 ezer, köztük kb. 10 ezer m. foglyot visszatartott, s az afrikai sp. gyarmatokon (főként Marokkóban) eladta rabszolgának. 1809: a →schönbrunni béke után I. Napóleon (ur. 1804-14) kb. 12 ezer m. hadifoglyot adatott el mexikói ültetvényekre rabszolgának. - 1838: a brit, 1848: a fr. gyarmatokon, 1850: Brazíliában tiltották meg a rabszolgakeresk-et. A polgárháborút megelőzően 1860: az USA-ban 4 millió néger és mulatt rabszolga várta a fölszabadítását. 1855: Moldvában és Havasalföldön (a cigányokra nézve), 1871: Brazíliában, 1880: Kuba szigetén szüntették meg a rabszolgaságot, de egyes arab ázsiai és afrikai államokban s a SZU-ban bizonyos formája a 20. sz. 2. felében is létezett. - 1944/45: Mo-on részlegesen a szovjet megszállók, 1948: komm. csatlósaik vezették be. Az ingyen munkákra a hadifoglyokon s a pol. ellenfeleiken kívül a polg. lakosság egy részét is rabszolgaságba, a „szovjetjog” törvényei szerint (v. azt is mellőzve) 5-25 évi kényszermunkára ítélve, teljes jogfosztásban, táborokba gyűjtve, fegyveresekkel őriztetve, rabszolgamunkára kényszerítették. 1944 őszén a meghódított Kárpátalja 18-50 év közötti teljes m. férfi lakosságát rabszolgamunkára (→malenkij robot) hurcolták. Az 1944/45-1954/56: munkára hurcoltakkal aláíratták, hogy az ott töltött évekért nincs anyagi követelésük a SZU-tól. A kb. 40 ezer munkatáborban legalább 700 ezer magyart robotoltattak s tartottak 3-12 é. rabszolgaként, kb. 300 ezer honfitársunk nem élte túl a fogságot. - 1945-: a hazai osztályharcban, a 'háborús bűnösök' megbüntetése ürügyén és a 'kizsákmonyoló osztály' fölszámolásakor szovjet mintára szervezett táborokban rabokat dolgoztattak. Ezek döntő többsége vagyoni ill. osztályhelyzete, foglalkozása (csendőr, katonatiszt), a komm. pol. elutasítása miatt került a táborokba, melyeket 1947-: a hazakerült hadifoglyokkal töltöttek meg. Rabokkal építtették pl. a tiszalöki erőművet, vívták a bányákban a 'széncsatát', törték a követ Recsken; 1949. XII-1954: a 'Sztahanov mozgalom' bevezetésével minden dolgozót munkaversenyre kényszerítettek. A gyakran ítéletek nélküli rabokat fegyveresek őrizték, az elfogott szökevényeket kegyetlenül büntették. - 1945. IV. 5: a →kassai kormányprogram megfosztotta jogaitól a kb. 800 ezer felvidéki m-t, majd Csehszl. szláv nemzetállammá tétele érdekében a elűzés ('etnikai tisztogatás'), kitelepítés, jogi és nyelvi terror (→reszlovakizáció) mellett a rabszolgamunkát is bevezették. 1945. VI. 20: E. Beneš közt. eln. (1945-48) elrendelte a 'belső telepítés'-t, VIII. 2: megfosztotta a m-okat állampolgárságuktól (33. sz. dekr.), IX. 19: elrendelte azok munkakötelezettségét, X. 1: 'közmunkára' foghatóságáról, mellyel megkezdődött a m-ok cseh- és morvao-i rabszolgamunkára hurcolása. XII. 4-ig kb. 10 ezer fő, 1946. XI. 15-1947. II. 25: a '99 napos sötét éjszakán' kb. ugyanannyi m. került Cseho-ba (ahol a cseh parasztok a piactéren válogatták birtokaikra a 'közmunkásokat'). XI. 26: Mindszenty József ang. egyháziak, 1947. II. 5: Harry S. Truman, az USA eln. (1945-53) és VI. György (ur. 1936-53) ang. kir. közbenjárását kérte az elhurcolt m-ok érdekében. II. 25: a →párizsi béke aláírása után 15 nappal a csehszl. hatóság leállította a további deportálásokat, mely addig kb. 50 ezer m-t tett rabszolgává. - Hasonló, rabokat foglalkoztató munkatáborokat szerveztek a m-ok és ném-ek számára Jug-ban és Ro-ban (pl. a Duna-Fekete tengeri csatorna építésére), ezek tört-e még földolgozatlan. 88

Salamon Ferenc: Mo. a török hódítás korában. 2. kiad. Bp., 1885:123. (rabszolgaság) - Pauler I:36. - Békefi Remig: A ~ az Árpádok alatt. Bp., 1901. (Ért-ek a tört. tud. köréből) - Eckhart 1946:57. - A m-ok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. S.a.r. Györffy György. 2. bőv. kiad. Bp., 1975. - Gábor Áron: Az embertől Keletre. München, 1980. - Tardy Lajos: A tatárországi rabszolgakeresk. és a m-ok a 13.-15. sz-ban. Bp., 1980. (Kőrösi Csoma kiskvtár 17.) - Abu-Hámid al-Garnáti utázása Kelet- és Közép-Eu-ban 1131-1153. II. (Vak) Béla és II. Géza korában Uo., 1985:58. - Szolzsenyicin, Alexandr: A Gulag szigetvilág 1918-1956. 1-3. köt. Uo., 1993. - Vadkerti Katalin: A deportálások. A szlovákiai m-ok cseho-i kényszerközmunkája 1945-1948 között. Pozsony, 1996. - Sztáray Zoltán: Csákánykő. A recski kényszermunkatábor. Bp., 1997. - Vadkerti Katalin: A belső telepítések és lakosságcsere. Pozsony, 1999. - Kiszely 2000: II:1195. - Basó József: Ember a drót mögött. 10 év a szovjet haláltáboraiban. Uo., 2001.