Magyar Katolikus Lexikon > R > rabbiavatás


rabbiavatás: a →tanítvány felavatása →ordinációval →rabbivá, bíróvá. - A ~t hárman végezték: a főordináló végezte a kézrátételt, a másik kettő tanúként szerepelt. A ~ visszavonhatatlan volt, a legalább 40 éves avantandót mesterré tette és feljogosította arra, hogy a) rabbinak szólítsák; b) nevét beírják az ordináltak kv-ébe; c) rituális és büntetőjogi kérdésekben önálló ítéleteket hozzon. A ~ után az új rabbinak ünnepi beszédet kellett tartania, majd a jelenlévők köszöntötték. - A ~ rendkívül fontos volt a zsidóságban: számon tartották a Mózesig visszamenő jogfolytonosságot (vö. →successio apostolica), olyannyira, hogy a 2-3. sz-ig büntetőpert csak Palesztinában ordinált rabbi-bíró vezethetett, mert úgy tartották, hogy „idegenben nincs ~”. - Vsz. a ker. →kézrátétel miatt a 3-4. sz: a zsidóság elhagyta a hagyományos ~t. **

Strack-Billerbeck II:647.