🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > O > ordináció
következő 🡲

ordináció (lat. ordinatio): →ordóba való felvétel, beavatás. - 1. Az ÓSz-ben egy tisztségre való felavatás, beiktatás →kézrátétellel. Az ősminta Józsue beiktatása Mózes utódának (vö. Szám 27,18-19; MTörv 34,9) A fogság előtti időkben a papok és leviták, a késői zsidóságban a rabbik ~ja (→rabbiavatás) volt szokásban. - 2. Az Egyházban: fölszentelés, az →egyházi rend szentségének kiszolgáltatása. Szentségi cselekmény, tehát több, mint egy közösség által történő, puszta választás, megszavazás, megbízás v. beiktatás. Az ~ a Szentlélek egy ajándékát közli, lehetővé teszi a „szt hatalom” (sacra potestas; vö. LG 10) gyakorlását, ami csak magától Krisztustól az Ő Egyháza által nyerhető el. (→diákonus-szentelés, →papszentelés, →püspökszentelés) **

Strack-Billerbeck II:410. - KEK 1538. - US 79.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.