Magyar Katolikus Lexikon > R > rétor


rétor (gör.): az ókori görögöknél a) a →retorika tudósa és tanítója; b) szónok, aki nyilvánosan beszélt a népgyűlés és a bíróság előtt; a rómaiaknál a császárkorig (Kr. e. 1. sz. vége) csak a retorika tanítója (lat. declamator), a szónok orator volt; az elnevezés később a gör. minta szerint összemosódott. - A görögöknél az első nagy ~ Kr. e. 470 k. Korax, Szürakusza (Szicília) kormányzója volt, aki tanította is az ékesszólást. Szabályait tanítványa, Tisziasz foglalta össze Techné rhétoriké c. munkájában, ami az athéni retorikára is hatott. **

Pallas XIV:511. - Pecz II/II:643.