Magyar Katolikus Lexikon > R > Romuald


Romuald, Szt (Ravenna, 951/52.-Val di Castro, 1027. jún. 19.): remete, rendalapító. - Sergius nevű nemes fiaként született. 970: viszály támadt a rokonságban, amit fegyverrel döntöttek el, s ~ apja megölte egyik ellenfelét, de vonakodott a vezekléstől, ezért apja helyett ~ vonult 40 napra a S. Apollinare in Classe bencés ktorba, hogy elégtételt adjon Istennek. Egy éjszaka virrasztás közben megjelent neki Szt Apollinaris, s ~ elhatározta, hogy szerz. lesz. Miután Honestus ravennai érs. rábeszélésére apja beleegyezését adta, 972: fogadalmat tett. Később az apa is belépett a ravennai S. Severo-ktorba, és szentség hírében halt meg. - ~ 3 évig maradt a S. Apollinaréban. A ktorban uralkodó laza fegyelmet oly nyíltan helytelenítette, hogy szerz-társai meggyűlölték. Egy halálos merényletet épp hogy túlélt. - 975: apátja engedélyezte, hogy remeteéletet kezdjen. A velencei síkságra távozott, ahol Marinus remete vezetésére akarta bízni magát, aki azonban úgy találta, hogy ~ nincs fölkészülve a szerz. életre, ezért hozzáfogott, hogy megtanítsa a lat. zsoltároskv. olvasására. - ~ és Marinus kb. 3 évig tartózkodott velencei területen. A dózse, Pietro Orseolo 978: tanácsot kért tőlük, mert hatalomra jutásának körülményei miatt lelkiismeretfurdalása volt. A Pireneusokban lévő cuxai Szt Mihály-ktor apátja, Guarino már korábban megkísérelte rábeszélni, hogy mondjon le és legyen szerzetes. ~ és Marinus is ugyanezt a tanácsolta neki, mire velük és Grandenicus nevű barátjával, valamint Guarino apáttal titokban elhagyta a várost és Cuxába távozott, ahol 987: halt meg. - 988: Cuxa hűbérura, Oliba gr. szintén lelki tanácsot kért ~tól, s ő is engedett a rábeszélésnek, hogy legyen szerz. Mivel vazallusainak ellenállásától tartottak, Oliba, Guarino, Grandenicus, Marinus és ~ Montecassinóba mentek. Oliba itt szerz. fog-at tett, de már 2 év múlva meghalt. Grandenicus még 30 é. át élt remeteként a ktor közelében, Guarino Jeruzsálembe zarándokolt. Marinus D-Itáliába indult, de hamarosan megölték a fosztogató szaracénok. - Így ~ 989-től több évre magára maradt. Mélységesen megérlelte az a 13 éves képzés, amelyben Marinustól részesült. Éveken át kereste helyét Lombardiában és az Appenninekben, miközben szigorú aszkézisben élt. Végül Pereumban, a Ravennától 15 km-re ÉNy-ra lévő mocsaras vidéken telepedett le. - Ezután jelentős egyh. ügyekbe kellett beavatkoznia: megismerkedett a fiatal német cs-ral, III. Ottóval (ur. 983-1002), aki felkérte a S. Apollinare apátjának. Nehezen egyezett bele, s egy év múlva lemondott, mert nem érezte magát alkalmasnak a hivatalra. Montecassinóba ment, hogy meglátogassa Grandenicust, akit már 11 éve nem látott. Súlyos betegsége 1 éven át ott tartotta, s így megismerte Beneventói Benedeket, barátjának egyik tanítványát. Vele Rómába ment, ahol két másik tanítványt talált: Querfurti Szt Brunót, Ottó cs. rokonát, a S. Alessio szerz-ét, és Tamás ném. nemest, a cs. barátját. - 1001: fölkelés tört ki Rómában, ~ visszatért Pereumba. Remeteséget alapított, ahová újabb tanítványok jöttek, köztük I. Boleszláv lengy. kir. egyik fia. Beneventói Benedek 1003: vértanúságot szenvedett Lengyo-ban, Querfurti Brunó 7 éven át missziós munkát végzett Közép- és K-Eu. népei közt. - 1004: ~ remeteséget alapított Val di Castróban. Az évek folyamán további közösségeket és egy apácakonventet csatolt hozzá. - 20 mon-t megreformált: az eredeti →benedeki regulát teljesen megtartották, fekete helyett fehér (festetlen!) ruhát hordtak. Az apátságok teljes autonómiát élveztek, a szerz-ek remeteként élhettek. Miközben alapított és reformált, magányos remeteként, sőt →reclususként is élt. Regulát nem, de nagyon hatásos példát hagyott az utókorra. Ezért a kamalduli hagyomány Pater et Dux névvel tiszteli. - Reformmozgalma Itáliában párhuzamosan folyt a fro-i →clunyi reformmal: ~ a visszavonultságot, szegénységet, rejtett életet és a Szentlélek iránti érzékenységet hangsúlyozta. Damjáni Szt Péter szerint ~ „jóformán az egész világot remeteségekbe kívánta telepíteni”. Egyik utolsó alapítása az 1012 óta folyamatosan élő →Camaldoli remeteség (→kamalduliak). - ~ elfogadta és újjászervezte a monasztikus életforma minden változatát, ugyanakkor a remeteség új formáját alkotta meg, hogy a remeteségre meghívottakat megóvja azoktól a veszedelmektől, melyek az elöljáró-nélküliség és az engedelmesség hiányának következményei. Ezért a magányos és közös élet elemeit egyesítve elöljáró alá rendelte remetéit. A fő hangsúlyt a magányra és a magányos lelkigyakorlatokra helyezte, de a külön házikóban lakó remetéket összefogta a közös zsolozsmával, az ünnepi étkezésekkel. - Amikor eljutott hozzá Brunó halálhíre, elhatározta, hogy ő is megszerzi a vtság koronáját. 20 kísérővel útra kelt K-Eu. felé, de kora és gyenge egészsége hamarosan vállalkozása feladására kényszerítette, és vissza kellett térnie Itáliába. Újabb vándorévek után Fonte Avellana közelében telepedett meg. Hét évig maradt ott, és zsoltár-kommentárokat írt. - Amikor ~ halálának közeledtét érezte, visszatért Val di Castróba. Cellát és oratóriumot épített magának, s ott halt meg. 1032: romlatlan állapotban találták a testét, s Róma engedélyezte szentként való tiszt-ét. Ereklyéit 1481: a valdicastrói apátságból átvitték a fabrianói Szt Balázs és Romuald ktor kriptájába. Ü: 1595-től febr. 7, 1969-től jún. 19. P.F.M.

Kirschbaum VIII:283. - SzÉ 1984:327.