Magyar Katolikus Lexikon > Q > Quesnel


Quesnel, Pasquier, Paschasius (Párizs, 1634. júl. 14.-Amsterdam, 1719. dec. 2.): pap, janzenista teológus. - Skót eredetű, párizsi könyvkereskedő fia. Tanulmányait a clermont-i jezsuita koll-ban és a Sorbonne-on folytatta. Kapcsolatban volt a →bollandistákkal. 1657: belépett a Bérulle-féle oratóriumba, 1659: pappá szent. Rendi intézetekben kvtáros, tanár, lelkipásztor és író. Cartesianus-janzenista nézetei miatt Brüsszelbe kellett távoznia. Itt Antoine Arnauld lakótársa, aki az ő karja között halt meg. 1703: janzenizmusa miatt letartóztatták, majd Amsterdamba menekült. - A kegyelem ellenállhatatlanságáról vallott tanítását más (összesen 101) tételekkel együtt XI. Kelemen p. Unigenitus bullája elítélte (DS 2400-2502). - ~ nézeteit Nagy Szt Leó-kommentárjában fejtette ki (ez a műve 1676: került indexre), de tanainak igazi elítélését a Reflexions morales sur les Evangiles (Párizs, 1675) váltotta ki. Legterjedelmesebb műve a Le Nouveau Testament avec des reflexions morales (uo., 1687). - Ügyében szerepet játszott a Szentszék, XIV. Lajos, a gallikán jogokra hivatkozó parlament és a jezsuiták viszonya. Zavart keltett, hogy a párizsi érs. ajánlotta, utóda pedig betiltotta ~ írásait. Az eljárásokban szerepe volt →Bossuet-nek és →Fénelonnak is. R.Z.

Czakó Jenő: A janzenismus. Cegléd, 1943:121. - Zolnai Béla: A janzenizmus kutatása Közép-Eu-ban. Kolozsvár, 1944 (Acta Philosophica 4.) - Bavel, J. van-Schrama, M.: Jansénius et le Jansenism dan les Pays-Bas. Leuven, 1982:190, 198. - Maire, C.: De la cause de Dieu a la cause de la Nation. Paris, 1998.