Magyar Katolikus Lexikon > P > prior


prior (lat. 'előbb, előbbi, előbbvaló'): 1. szerzetekben: →perjel. - 2. a dalmáciai városokban még a Keletrómai Birodalom idején kialakult szokás szerint a városi önkormányzat (tanács) feje, akit a papság és polgárság választott. E jogát pl. megerősítette Könyves Kálmán 1108: Zárának, hol a ~t prímásnak nevezte, IV. Béla 1242: Traunak, hol a pp-öt is a papság s a polgárság közösen választotta. A ~ tisztsége 2 é. tartott, de újraválaszthatták. Rendszerint 1 ~ volt egy városban, de előfordult (pl. 1058: és 1097: Spalatóban) 2 ~, v. 2 városnak (pl. 1000: Klisszának és Spalatónak) egy közös ~ja. A választott ~t a horvát, 1108 u. a m. kir. erősítette meg. A ~ok tagjai voltak a kir. tanácsnak, ezért a „magnates et primates” sorába tartoztak. Némelyik ~ arra törekedett, hogy a méltóságot családjában örökletessé tegye. 88

Margalits 1900:448.