presbiter (a gör. preszbüterosz, 'idősebb' szóból): 1. Az →ősegyház első időszakában, Kr. u. 57 k. az ószövetségi →vének testületéhez és tanácsához hasonló testülete volt a jeruzsálemi ősegyháznak is (vö. ApCsel 11,30; 14,23; 15,2; 1Tim 5,17; Tit 1,5; Jak 5,14; 1Pt 5,1). A testületi jellegre utal, hogy e szentírási helyeken mindig többes szám szerepel. A Szt Pál alapította pogány ker. közösségekben a ~ a →püspök (vö. 1Tim 3; 5,17). A hatályos jogban: →pap. - 2. A m. ref. egyh-ban 1562: a tarcal-tordai hitvallásban a ~ a lelkipásztor. Később a gyülekezet tekintélyesebb tagjai, akik a vez. testületet, a presbitériumot alkották. **-T.B.

Geleji Katona István: Egyh. kánonok. Kecskemét, 1875. - Kiss Áron: A XVI. sz: tartott m. ref. zsin-ok végzései. Bp., 1881. - Révész Imre: M. ref. egyh. tört. I. köt. Debrecen, 1938.