🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > prefáció
következő 🡲

prefáció (lat. praefatio, 'bevezető'): a szentmise kánonját bevezető, kötött formájú hálaadó imádság. - 3 része: dialógus, középrész („valóban méltó...” szavakkal kezdődik és a hálaadás tárgyát határozza meg), befejező rész (az angyalok kórusához kapcsolja a jelenlevőket). A ~t →Sanctus zárja. - Feriális (köznapi), solemnis (ünnepi díszített) és solemnior (ünnepélyesebb, díszítettebb) gregorián dallama van. - A kk. elején sok misének volt saját ~ja, a trienti misekv-ben 11 önálló ~ volt. A II. Vat. Zsin. misekv-ében 83 ~ van, legtöbbjük a korábbi →szakramentáriumokból való. **

Kühár-Radó 1933:339.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.