Magyar Katolikus Lexikon > P > preadamitizmus


preadamitizmus: az ember származásával kapcsolatos elmélet, mely szerint már Ádám előtt is éltek emberek a Földön, de kihaltak. Nem üdvrendben, hanem a tiszta természet állapotában éltek. A ~ másik változata szerint Ádám idejében is voltak itt emberek, de azok összeolvadtak Ádám leszármazottaival. - Az elmélet a fr. prot. I. de la Peyrère-től származik, s a 19. sz: több követője akadt. Az elmélet azonban nincs megalapozva. Az ember megjelenésére vonatkozó termtud. leletek túl hiányosak. Filozófiailag azt mondhatjuk, hogy az ember többszöri teremtése ellene mond a metafiz. takarékossági elvnek. Ha egyszer Isten közbeveti teremtő erejét, az csak ott történik, ahol valami újat és maradandót akar létrehozni. A teol. bizonyíték is hiányzik, és a föltételezés nem mondható ésszerűnek sem. Miért próbálkozott volna Isten először egy természetes renddel? Azonkívül a Biblia előadása szerint Ádám nem egy csoport képviselője, hanem az emberiségé. Itt figyelembe kell venni az →áteredő bűn, a →megváltás és a →monogenizmus tanát. Ma inkább azt a kérdést vetik föl, hogy a világűr más égitestjein is léteznek-e emberek. Erre sem a termtud., sem a teol. nem tud elfogadható választ adni. Amennyiben a teremtés Isten szabad elhatározásán alapszik, neki joga volt és van a teremtett világot akarata szerint benépesíteni, és alkothat külön üdvrendet is. A kinyilatkoztatás hangneméből azonban inkább az következik, hogy a földi ember a jelen teremtés közelebbi célja. G.F.

LThK VIII:652.