Magyar Katolikus Lexikon > P > pogánylázadások


pogánylázadások: a kereszténység és az új feudális társadalmi rend (nagyrészt a királyi hatalom ereje útján történt) bevezetését kísérő fegyveres fölkelések. - I. (Szt) István kir. (ur. 997-1038) életében ~ra a kir. nagy hatalma és tekintélye miatt nem kerülhetett sor. →Orseolo Péter kir. (ur. 1038-41, 1044-47) uralma azonban annyira népszerűtlen volt, hogy szinte az egész Mo. ellene fordult, s a fölkelők egy része a nagyrészt idegen származású papok képviselte kerséggel is szakítani akart. A fölkelők által hazahívott 3 hg. közül Vazul fia, →Levente is pogány volt. A ker. vallás fölszámolását hirdetők követeléseihez az őket szövetségesként kezelő András hg. (a későbbi I. András kir. [ur. 1047-60]) is hozzájárult. - Az 1046: kezdődő mozg. élére Csolt nemzetségfő fia, Vata állt, aki korábban a Hármas-Kőrös vidékének ura volt. A fölkelők sok papot és dézsmaszedőt megöltek, több tp-ot fölgyújtottak. A tömeg a pesti rév budai oldalánál megkövezte, majd lándzsával agyonszúrta a hg-ek elé vonuló (Szt) Gellért csanádi pp-öt, Buldus és Besztert pp-öket. A fölkelőket András szövetségeseiként kezelte, később azonban elfordult tőlük. Hogy a mozg-at hogyan fékezte meg, nem ismeretes. - A pogány mozg. I. Béla kir. (ur. 1060-63) trónrajutása idején kiújult. Vezetői már nem nemzetségfők, hanem félszabadok és szolgák, akik a pogány kori szabadságot áhították vissza. A mozg. 1061: a fehérvári törv-napon tört ki, ahol a szegények és a pogányok barátjának vélt Béla kir-nak akarták követeléseiket megfogalmazni. A törvénynapra minden faluból 2 embert hívtak meg, de ennél sokkal többen jöttek. Az összegyűlt tömeg elöljárókat választott magának, akik küldötteik útján fölszólították a kir-t a kerség fölszámolására. A nép elöljárói eközben fából ácsolt emelvényekről szónokoltak és ker-ellenes énekeket énekeltek. Béla kir. 3 napi haladékot kért (vsz. fegyveres erők összevonására), majd vitézei szétverték a gyűlést, vezetőit levágták v. a faemelvényekről ledobva összetörték, a többieket megkötözték és megkorbácsolták. Ezzel a fölkelés véget ért. - A pogány vallás hívei a 11. sz. vége felé is kimutathatók, de erejükből erőszakos fölkelésre már nem futotta, s a törv-ek tanúsága szerint már nem tartották őket veszélyeseknek. - Szt István II. Törvénykönyve: „Ha valaki nem törődvén a kereszténységgel hanyagságból a vallás ellen vétene, vétségét a püspök az egyház törvénye szerint ítélje meg.” - Az esztergomi zsin., 1016. XI: „1. Ha ellenkezve a kiszabott büntetést nem akarná elfogadni, akár hétszer is ismételjék meg az ítéletet. 2. Ha pedig végképp megmakacsolja magát, a király mint a kereszténység védője üljön felette törvényt.” - I. András rendelkezései a Vata-féle lázadás után, 1048 k.: „Minden magyar v. jövevény Mo-on, aki a szkítiai ősi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szt törvényre, melyet Szt István kir. adott, feje és jószága vesztével bűnhődjék.” „1. A városok, mezővárosok és falvak építsék fel a ledöntött és elpusztult templomokat. 2. A főpapokat és papi kollégiumokat a régi módon tiszteljék és engedelmeskedjenek neki. 3. Minden ker. szertartást vissza kell állítani. 4. A profán és szkíta szertartásoktól és hamis istenektől forduljanak el, és rontsák le a bálványokat. 5. Ha valaki Istent, az ő szentjeit és papjait átkozza v. gonoszat tesz ellenük, tudja meg, hogy először Isten, majd a kir. büntető haragja száll rá. 6. Ha valaki klerikust v. világi embert öl, a régi mód szerint lakoljon bűnéért. A vérontástól, rablástól s minden más jogtalanságtól és erőszaktól mindenki tartózkodjék. 7. Aki e rendelést megvetné és szívében ellene szegülne, fő- és jószágvesztésre ítéltessék.” B.A.

Laurentzi Vilmos: Kerség és kirság ellenes küzdelmek a 11. évszázadban. Gyergyó-Szentmiklós, 1903. - Acta Univ. Szegediens. Acta Hist. 1965. (Kristó Gyula: Megjegyzések az ún. „~” tört-éhez) - Mo. tört. I:843. - Péterffy I:9, 14. - CJH I:27(12. f.), 47.