pogánykeresztények: az ősegyházban a →pogányként (a görög és római politeizmusból) megtért keresztények. - A ~ és a →zsidókeresztények együtt alkották az ősegyházat (Ef 2,11-22). Az ÚSz-ben úgy szerepelnek, mint a pogányságból megtért testvérek v. hívők (ApCsel 15,23; 21,25; Róm 16,4), v. egyszerűen mint →pogányok (Ef 3,1) ill. gör-ök (1Kor 1,24). A tiszta zsidóker. közösségek mellett Jeruzsálem falain kívül vegyes egyh. közösségek alakultak, s ezekben csakhamar a ~ kezébe került a vezetés. Így Antiochiában is (ApCsel 11,19-30), de talán már előbb a palesztinai-föníciai partvidék városaiban (8,40; 9,32-43; 10-11; 21,3-4.7; 27,3), Szíriában és Kilikiában is (15,23; Gal 1,21). Antiochia lett a pogányok közti térítés középpontja (ApCsel 11,19-30). Pál ap. innen kiindulva tette missziós útjait, így az egész róm. birod-ban keletkeztek pogányker. közösségek. R.É.

BL:1484.